.
Bailey
rendező pályaudvar,
.
North Platte, NEBRASKA, USA:
.

a világ
legnagyobb vasúti 
rendező pályaudvara
.
A Union Pacific, az USA jelenleg legnagyobb vasúttársaságának teher rendező pályaudvara négy forgalmas vasútvonal találkozásában fekszik. Nagy a bányák és az erőművek közötti szénvonat-forgalma, a nyugati óceánpartra érkező és a keleti part irányába tartó intermodális vonatok forgalma, de érkezik ide sok "manifest" tehervonat, sok pontból és sok más célpontba tartó kocsikkal, ezeket új vonatokba rendezve küldik tovább. Akármilyen nagy is a yard, ha átlagosan 14 percenként érkezik Baileyre egy igazi nagy, amerikai méretű tehervonat, senki nem mondhatja, hogy "ráérünk foglalkozni vele, elfér!" A vonatot azonnal kezelésbe kell venni, és a kocsijait a lehető leggyorsabban útra tenni. Ezt teszi 2600 itt dolgozó ember, két gurító és számos egyéb kiszolgáló létesítmény.
A vonal és a rendező forgalmát személyszállító vonatok már nem zavarják.



Az, hogy a világ legnagyobb vasúti rendező pályaudvara, a Guinness rekordok könyve, a Wikipedia, a Railroad Atlas, valamint Bailey yard dolgozóinak egybehangzó állítása. A fizikai méretek valószínűsítik ezt. Nézzük, hogyan lett, milyen és mekkora.




Szénvonat jár ki kelet felé Bailey yard átmenő vágányán. Három másik vonat mozdonyait még üzemanyagokkal (hajtóanyaggal és segédanyagokkal, mint víz és homok, olajjal itt nem) töltik, persze a vonat minden mozdonyát egyszerre

Felvétel a TRAINS 2010 júliusi számából



Bailey helye:


Térképrészlet a Cartographia Földrajzi világatlaszából, Nebraska térképe Rand McNally Cosmopolitan World Atlas-ából és vonaltérkép a TRAINS-ből



A kezdetek és a fejlődés:

Nebraska államban a Union Pacific (UP) vasúttársaság épülő vonala 1866-ban érte el ezt a pontot. Az építést egy "mozgó város" vonat követte, ez, az első vonat, december 3-án futott be ide, amit "Hell on Wheels"-nek, pokol kerekeken-nek neveztek az utasai miatt: az építőmunkások pénzére utazó szerencsejátékosok, örömlányok, italárusok és bűnözők. A vonat itt telelt, emiatt többen házakat építettek és a földre költöztek: várost alapítottak. A közeli folyóról North Platte-nek nevezték el.

A tél ellenére az állomáson folyt a munka, 1867 január 2-án megindult a fővonali vasútforgalom.

North Platte-ben 1880-ban 363-an, ma 24 ezren laknak.

1897-ben E. H. Harriman
, a Nebraska állambeli Omahában árverésen megvette a UP vasúttársaságot. 1910 márciusában North Platte állomásán keresztül is megépült a második vágány.
1886 és 1913 között William "Buffalo Bill" Cody, akinek a város szélén ranch-e (tanyája, ahol főleg állattenyésztéssel foglalkoztak) volt, innen indult vasúton a showjával szerte az országba. De nem ő volt a legfontosabb szállítmány: a jól termő mezőgazdasági földekről termények millió tonnái indultak, és iparcikkek tömege érkezett a városokból. 

A városban állomásépület és UP szálló is épült, mely 1919 november 17-én, ahogy Amerikában a fa épületekkel gyakran történik, leégett, de a következő évben újjáépítették.

1941 december 25-én megnyílt a North Platte Canteen, a hadszínterekre induló katonák számára. '41 karácsonya és '46 április 1-e között 6,5 millió átutazó katona kapott itt ételt.

1948-ban épült meg a nyugati irányú forgalom számára a gurítódombos rendező, kocsifékezővel (erről és a későbbi,  a keleti irányú forgalom számára épített dombról is kelet felé gurulnak le a kocsik). 1966 és '70 között megépült a keleti irányú forgalom gurítódombja és '71 áprilisára a dízelmozdony műhely.





A Bailey Yard dízel műhelye a látogató központ Golden Spike (arany sínszög) tornyából 2014 szeptember 20-án                        saját felvételem




A dízel műhely belülről


saját felvételeim



Ma az átlagosan 14 percenként érkező tehervonatokat több mint 300 vágányon fogadják, ha kell, rendezik és indítják tovább. A munkát 2600 mérnök, gépész, hegesztő, kocsivizsgáló, és kiszolgáló személyzet, mint adminisztrátor, közgazdász, munkaügyi és munkaegészségügyi segéderő végzi. Ha Bailey bedugulna, azt a UP teljes északi hálózata megérezné.

Ha az ugyanabban az államban, Nebraskában lévő Omaha a UP agya, akkor a 8x2 mérföld területű Bailey a szíve: óránként 120-140 vonatot pumpál a hálózatba, egy részüket a Nebraska államot átszelő, 108 mérföld hosszú három vágányú vonalra.

Aki egy átlagos, teljes napon keresztül nézi a rendező pályaudvar forgalmát, 10 000 vasúti kocsi és 300 mozdony kiszolgálását láthatja, összesen 315 mérföld hosszú vágányon. Mindkét irányban a látóhatárig tehervagonok sora nyúlik, egy időben több vonat is mozog. A pályaudvar nyugati vége másik időzónába lóg át: a Mountain Standard Time-ba, ez és a középeurópai idő között 8 óra az eltérés. A pályaudvar nagy része a Central Standard Time zónába esik, itt egy órával van kevesebb, mint New Yorkban és 7-tel, mint Magyarországon.




Adatok a TRAINS-ből




Bailey a hálózatban:



Bailey és a környező vasútvonalak

Ez és a következő térkép a SPV's Comprehensive RILROAD ATLAS of North America, Prairies West füzetéből



A térképről látszik, hogy a XIX. századi amerikai vasútépítők bátran építették a vonalat tavon keresztül. Aztán az ilyen vonalak egy része megszűnt, más részét áthelyezték a tavon kívülre, de például a Salt Lake-en máig a tavon keresztül halad a vonal. Oka: a Salt Lake sós vize olyan mértékben konzerválta a medrébe tett fa rönköket, hogy amit kiemeltek, az anyagukból keresett dísztárgyakat készíthetnek. Az édesvizű tavak nem konzerválják a faanyagot.


A terület nagyjából párhuzamos, kelet-nyugati irányú vonalakból álló hálózata úgy alakulhatott ki, hogy az amerikai állam a XIX. század közepén-második harmadában úgy ösztönözte a magán vasúttársaságok vonalépítését, hogy a tervezett nyomvonal két oldalán széles földsávot ajándékozott a vasútnak. Az ezt nagyon olcsón, gyakran acre-enként 1 dollárért adta el a nagyrészt bevándorló földműveseknek. Azok letelepedve növénytermesztésbe, állattenyésztésbe kezdtek, így a vasút ügyfelei lettek. A megtermelt óriási mennyiségű termény pedig a gazdaság élénkülését, nagy városok és ipartelepek kialakulását tették lehetővé.



A közeli hálózat

Két párhuzamos vasútvonalat a Nebraska Public Power, Gerald Gentleman II szenes hőerőműhöz vezető észak-déli irányú vonal köti össze. Az erőmű mellett körpálya van, amin a vonat szenesvagonjait haladás közben ürítik. Ami szénvonatot láttam, mind kocsijainak az egyik végén ott volt a jel, hogy a kocsi vonatba sorozva is elforgatható a hossztengelye körül és így kiborítható belőle a szén.




A vágánytraktor két szenesvagont vontat, a jobb végükön a vörös festés azt jelzi, hogy az ott lévő központi kapcsolókészülék tud elfordulni

Saját felvételem



Bailey felépítése:


Az SPV's Comprehensive RILROAD ATLAS of North America, Prairies West füzetéből



Bailey teljes vágányhálózata:   :



A vágányhálózat nagy méretű rajza



Bailey yard működése:

Vonat érkezik a keleti irányba továbbmenő (eastbound) vonatokat fogadó, átmenő vágányokra (számuk: 901-908):


2009. október 7.

Matt Van Hattem felvétele a TRAINS-ből


A kép felső sarkában a szám a helyre mutat Bailey vágányhálózatán, ahonnan a felvételt készítették

Az átmenő (run-through) vágányokra fogadott vonatokkal nincs sok munka: a mozdonyok kiszolgálásra mennek, megkapják, és azokkal, vagy egy másik, már felkészített mozdonycsoporttal a vonat mehet is tovább.

Ha a vonat kocsijai más-más vonatokban indulnak tovább, akkor az a keleti irányú fogadó vágányokra (201-209) érkezik. A mozdonyok lejárnak róla és a kocsikat feltolják a gurítódombra.
A keleti és a nyugati irányú vonatoknak külön gurítódombjuk és osztályozó vágánycsoportjuk van, bár mindkét dombról nyugatról kelet felé gurítanak.

 A két gurítódomb és osztályozó vágánycsoport más-más szerepet tölt be. A keleti irányú dombra nyugatról érkeznek a szerelvények, és az osztályozó vágányokon összeálló új szerelvények kelet felé hagyják el Bailey-t. A nyugati osztályozón változó irányú a forgalom: a vonatok érkezhetnek keletről vagy nyugatról és a vonatok is két irányba indulhatnak.

Természetesen mindkét gurítónak saját tornya van. A toronyból a gurításvezető rádión utasítja a kapcsoló munkást a vagonok szétakasztására, és hála a központi kapcsolókészüléknek, ehhez nem kell belépni a vagonok közé. A kocsikat mozgató mozdonyokon nincs mozdonyvezető.

A távvezérelt mozdonyok először 2003-ban érkeztek Bailey yardra, és egy kivételével mindegyik rendező csapat használja őket. Az emberek először aggódtak a változás miatt, de aki elég időt dolgozott a yardon, már több vasúti forradalmat is átélt. Végül a többség megbarátkozott a változással.

A belső mozgatásokat EMD gyártmányú, SD38-2 és SD40-2 mozdonypárok végzik, ezek tolják a kocsikat a két gurítódombra, majd le az osztályozó vágányokra. A dombról legfeljebb két rakott vagy három üres kocsi gurulhat le.



   

 A switchman, a szétkapcsoló munkás a rádión mondott helyeken szétkapcsolja a dombra felfelé guruló kocsikat, aztán azok legurulnak, itt épp a keleti dombról. Ez a domb nagyon jó rövidebb vonatok gyorsabb összeállítására
Matt Van Hattem felvételei a TRAINS-ből



A kapcsoló munkás rádión távvezérli az EMD mozdonypárt. A toronyból állítják a kitérőket, a kapcsoló munkás vezérli a mozdonyt, és a kocsik átgurulnak a domb tetején. (Van távolabbról, a toronyból vezérelt tolatómozdony is.)

A dombról legördülő kocsik sebességét radar méri, és a rendszer úgy vezérli a két fő és a nyolc második féket, hogy a kocsik az 1,6 mph-s (kb. 2,5 km/h-s) összekapcsolódási sebességre lassuljanak.

Mind beosztásban, mind fizikailag a gurításvezető fölött dolgozik a Yardmaster, az állomásfőnök (erre a gurítós rendezőre). Ő tervezi meg, melyik beérkezett vonatot gurítják következőnek.

A rádiócsatornát a számítógépe képernyőjén jelöli ki, és utasítást ad a rádión a tolatóknak. Közben figyeli, ahogy egy "manifest" (nem irányvonat) érkezik a keleti fogadó vágánycsoportra. 
A nyugati osztályozó vágányok 2500 yard (2286 m) hosszúak, a keletiek csak 2200 (2011 m). A nyugatin kevesebb, de hosszabb vonatokat tudnak összeállítani. Itt 27 irány felé állítanak össze vonatokat. Egyes vágányoknak állandó a szerepük: a 18-asról a nevadai Sparks-ba, a 32-esről a Ropers-be (Salt Lake City) menő vonatokat állítják össze.

Bailey óriási síkság közepén fekszik, a guruló kocsikra nagy hatással van a szél. Ha a széllökések elérik a 64 km/h-t, a gurítás leáll.

A rendező célja, hogy a keleti irányba menő szénvonatok 2,8 óra (2 óra 48 perc) alatt
elhagyják a rendezőt. Az intermodális vonatok pedig "ASAP". (Az ASAP bevett angol nyelvű business rövidítés: as soon as possible, amilyen gyorsan csak lehet. A legtöbb intermodális vonat az érkezés után 90 perc múlva elhagyja a pályaudvart.



Kilátás a Golden Spike látogatóközpont tornyának 8. emeletéről, a yarddal ellenkező irányba. Erre sajnos nem volt üvegezetlen erkély
Saját felvételem

Ameddig a szem ellát, síkság és mezőgazdasági megművelt terület.

A kép közepén a két vágány a hajtányoké, a játszi kedvű látogatók számára.



A "manifest" vonatoknak kötött indulási ideje van. Mikor ez elérkezik, a gurítás főnöke megkapja a "tárolóvágány védelem" utasítást egy vágányra. Ezt beüti a számítógépén, a tárolóvágány védelmet kap további gurítás ellen: a vonatot összeállító személyzet dolgozhat a vagonok között és kapcsolhatja a légfék tömlőket.

Egy beérkező vonat kocsijai 60-90 perc múlva a dombon túl, a tárolóvágányokon vannak, és 4-5 óra múlva összeáll és elindul egy vonat.

Mikor a nyugati gurító 1980-ban megépült, Bailey-nek csak két átmenő vágánya volt, és Powder River Basin (hatalmas szénbánya-telep, messzi hőerőműveket is ellát szénnel) szénvonatai még négy évnyire a jövőben voltak. Ma Bailey több teherkocsit rendez, mint bármelyik másik rendező az országban, de ezen felül kétszer annyi tehervonat halad át a yardon.
Baileyben összeállított vonatok:




Táblázat a TRAINS-ből



Vége az 1. résznek


Készül:

2. rész:


3. rész:


Rendező pályaudvarok és gurítók elmélete és gyakorlata hmsoft és egy szakkönyv forrással, és ugyanez Amerikában egykor és most

Railfest North Platte-ben és Bailey yardon







Források:

 

  • Allan E. Lee: American Transportation (Heritage Series) [1]
  • William D. Middleton, George M. Smerk, and Roberta L. Diehl: Encyclopedia of North Amerikcan RAILROADS [2]
  • A TRAINS 2010 júliusi száma [3]

manhattani

2014. szeptember 29.