. Bailey rendező pályaudvar, . North Platte, NEBRASKA, USA: . a világ legnagyobb vasúti rendező pályaudvara |
. A Union Pacific, az USA jelenleg legnagyobb vasúttársaságának teher rendező pályaudvara négy forgalmas vasútvonal találkozásában fekszik. Nagy a bányák és az erőművek közötti szénvonat-forgalma, a nyugati óceánpartra érkező és a keleti part irányába tartó intermodális vonatok forgalma, de érkezik ide sok "manifest" tehervonat, sok pontból és sok más célpontba tartó kocsikkal, ezeket új vonatokba rendezve küldik tovább. Akármilyen nagy is a yard, ha átlagosan 14 percenként érkezik Baileyre egy igazi nagy, amerikai méretű tehervonat, senki nem mondhatja, hogy "ráérünk foglalkozni vele, elfér!" A vonatot azonnal kezelésbe kell venni, és a kocsijait a lehető leggyorsabban útra tenni. Ezt teszi 2600 itt dolgozó ember, két gurító és számos egyéb kiszolgáló létesítmény. A vonal és a rendező forgalmát személyszállító vonatok már nem zavarják. |
Az, hogy a világ legnagyobb vasúti rendező pályaudvara, a Guinness rekordok könyve, a Wikipedia, a Railroad Atlas, valamint Bailey yard dolgozóinak egybehangzó állítása. A fizikai méretek valószínűsítik ezt. Nézzük, hogyan lett, milyen és mekkora. |
Szénvonat
jár ki kelet felé Bailey
yard átmenő vágányán. Három
másik vonat mozdonyait még üzemanyagokkal
(hajtóanyaggal és segédanyagokkal, mint víz
és homok, olajjal itt nem)
töltik, persze a vonat minden mozdonyát egyszerre
Felvétel
a TRAINS 2010 júliusi számából
|
Bailey helye: |
Térképrészlet a Cartographia Földrajzi világatlaszából, Nebraska térképe Rand McNally Cosmopolitan World Atlas-ából és vonaltérkép a TRAINS-ből |
A kezdetek és a fejlődés: |
Nebraska
államban a Union
Pacific (UP) vasúttársaság épülő
vonala 1866-ban érte el ezt a
pontot. Az építést egy "mozgó város"
vonat követte, ez, az első vonat, december 3-án futott be
ide, amit "Hell on Wheels"-nek, pokol kerekeken-nek neveztek az
utasai miatt: az
építőmunkások pénzére utazó
szerencsejátékosok, örömlányok,
italárusok és bűnözők. A vonat itt telelt, emiatt
többen házakat építettek és a
földre költöztek:
várost alapítottak. A közeli folyóról
North Platte-nek nevezték el. A tél ellenére az állomáson folyt a munka, 1867 január 2-án megindult a fővonali vasútforgalom. North Platte-ben 1880-ban 363-an, ma 24 ezren laknak. 1897-ben E. H. Harriman, a Nebraska állambeli Omahában árverésen megvette a UP vasúttársaságot. 1910 márciusában North Platte állomásán keresztül is megépült a második vágány. |
1886 és 1913 között
William "Buffalo
Bill" Cody, akinek a város szélén ranch-e (tanyája, ahol főleg
állattenyésztéssel foglalkoztak) volt, innen
indult vasúton a
showjával szerte az országba. De nem ő volt a
legfontosabb szállítmány:
a jól termő mezőgazdasági földekről termények
millió tonnái indultak, és iparcikkek tömege
érkezett a városokból. A városban állomásépület és UP szálló is épült, mely 1919 november 17-én, ahogy Amerikában a fa épületekkel gyakran történik, leégett, de a következő évben újjáépítették. 1941 december 25-én megnyílt a North Platte Canteen, a hadszínterekre induló katonák számára. '41 karácsonya és '46 április 1-e között 6,5 millió átutazó katona kapott itt ételt. 1948-ban épült meg a nyugati irányú forgalom számára a gurítódombos rendező, kocsifékezővel (erről és a későbbi, a keleti irányú forgalom számára épített dombról is kelet felé gurulnak le a kocsik). 1966 és '70 között megépült a keleti irányú forgalom gurítódombja és '71 áprilisára a dízelmozdony műhely. |
A
Bailey Yard dízel műhelye a látogató központ
Golden Spike (arany sínszög) tornyából 2014
szeptember 20-án
saját felvételem
|
A dízel műhely belülről |
saját
felvételeim
|
Ma
az átlagosan 14 percenként érkező tehervonatokat
több mint 300 vágányon fogadják, ha kell,
rendezik és indítják tovább. A
munkát 2600 mérnök, gépész, hegesztő,
kocsivizsgáló, és kiszolgáló
személyzet, mint adminisztrátor, közgazdász,
munkaügyi és munkaegészségügyi
segéderő végzi. Ha Bailey bedugulna, azt a UP teljes
északi hálózata megérezné. Ha az ugyanabban az államban, Nebraskában lévő Omaha a UP agya, akkor a 8x2 mérföld területű Bailey a szíve: óránként 120-140 vonatot pumpál a hálózatba, egy részüket a Nebraska államot átszelő, 108 mérföld hosszú három vágányú vonalra. Aki egy átlagos, teljes napon keresztül nézi a rendező pályaudvar forgalmát, 10 000 vasúti kocsi és 300 mozdony kiszolgálását láthatja, összesen 315 mérföld hosszú vágányon. Mindkét irányban a látóhatárig tehervagonok sora nyúlik, egy időben több vonat is mozog. A pályaudvar nyugati vége másik időzónába lóg át: a Mountain Standard Time-ba, ez és a középeurópai idő között 8 óra az eltérés. A pályaudvar nagy része a Central Standard Time zónába esik, itt egy órával van kevesebb, mint New Yorkban és 7-tel, mint Magyarországon. Adatok a TRAINS-ből
|
Bailey a hálózatban: |
Bailey és a környező vasútvonalak Ez
és a következő térkép a SPV's Comprehensive
RILROAD ATLAS of North America, Prairies West füzetéből
|
A térképről
látszik, hogy a
XIX. századi amerikai vasútépítők
bátran építették a vonalat tavon
keresztül. Aztán az ilyen vonalak egy része
megszűnt, más részét
áthelyezték a tavon kívülre, de
például a Salt Lake-en máig a tavon
keresztül halad a vonal. Oka: a Salt Lake sós vize olyan
mértékben
konzerválta a medrébe tett fa rönköket, hogy
amit kiemeltek, az
anyagukból keresett dísztárgyakat
készíthetnek. Az édesvizű tavak nem
konzerválják a faanyagot. |
A terület nagyjából párhuzamos, kelet-nyugati irányú vonalakból álló hálózata úgy alakulhatott ki, hogy az amerikai állam a XIX. század közepén-második harmadában úgy ösztönözte a magán vasúttársaságok vonalépítését, hogy a tervezett nyomvonal két oldalán széles földsávot ajándékozott a vasútnak. Az ezt nagyon olcsón, gyakran acre-enként 1 dollárért adta el a nagyrészt bevándorló földműveseknek. Azok letelepedve növénytermesztésbe, állattenyésztésbe kezdtek, így a vasút ügyfelei lettek. A megtermelt óriási mennyiségű termény pedig a gazdaság élénkülését, nagy városok és ipartelepek kialakulását tették lehetővé. |
A
közeli hálózat Két párhuzamos vasútvonalat a Nebraska Public Power, Gerald Gentleman II szenes hőerőműhöz vezető észak-déli irányú vonal köti össze. Az erőmű mellett körpálya van, amin a vonat szenesvagonjait haladás közben ürítik. Ami szénvonatot láttam, mind kocsijainak az egyik végén ott volt a jel, hogy a kocsi vonatba sorozva is elforgatható a hossztengelye körül és így kiborítható belőle a szén. A vágánytraktor két szenesvagont vontat, a jobb végükön a vörös festés azt jelzi, hogy az ott lévő központi kapcsolókészülék tud elfordulni Saját felvételem
|
Bailey felépítése: |
Az SPV's Comprehensive RILROAD ATLAS of
North America, Prairies West füzetéből
|
Bailey teljes vágányhálózata: : |
A vágányhálózat nagy méretű rajza |
Bailey yard működése: |
Vonat
érkezik a keleti irányba továbbmenő (eastbound)
vonatokat fogadó, átmenő vágányokra
(számuk: 901-908): 2009. október 7.
Matt Van Hattem felvétele a TRAINS-ből A kép felső sarkában a szám a helyre mutat Bailey vágányhálózatán, ahonnan a felvételt készítették Az átmenő (run-through) vágányokra fogadott vonatokkal nincs sok munka: a mozdonyok kiszolgálásra mennek, megkapják, és azokkal, vagy egy másik, már felkészített mozdonycsoporttal a vonat mehet is tovább. Ha a vonat kocsijai más-más vonatokban indulnak tovább, akkor az a keleti irányú fogadó vágányokra (201-209) érkezik. A mozdonyok lejárnak róla és a kocsikat feltolják a gurítódombra. |
A keleti és a nyugati
irányú vonatoknak
külön gurítódombjuk és
osztályozó vágánycsoportjuk van, bár
mindkét dombról nyugatról kelet felé
gurítanak. A két gurítódomb és osztályozó vágánycsoport más-más szerepet tölt be. A keleti irányú dombra nyugatról érkeznek a szerelvények, és az osztályozó vágányokon összeálló új szerelvények kelet felé hagyják el Bailey-t. A nyugati osztályozón változó irányú a forgalom: a vonatok érkezhetnek keletről vagy nyugatról és a vonatok is két irányba indulhatnak. Természetesen mindkét gurítónak saját tornya van. A toronyból a gurításvezető rádión utasítja a kapcsoló munkást a vagonok szétakasztására, és hála a központi kapcsolókészüléknek, ehhez nem kell belépni a vagonok közé. A kocsikat mozgató mozdonyokon nincs mozdonyvezető. A távvezérelt mozdonyok először 2003-ban érkeztek Bailey yardra, és egy kivételével mindegyik rendező csapat használja őket. Az emberek először aggódtak a változás miatt, de aki elég időt dolgozott a yardon, már több vasúti forradalmat is átélt. Végül a többség megbarátkozott a változással. A belső mozgatásokat EMD gyártmányú, SD38-2 és SD40-2 mozdonypárok végzik, ezek tolják a kocsikat a két gurítódombra, majd le az osztályozó vágányokra. A dombról legfeljebb két rakott vagy három üres kocsi gurulhat le. |
A switchman, a szétkapcsoló munkás a rádión mondott helyeken szétkapcsolja a dombra felfelé guruló kocsikat, aztán azok legurulnak, itt épp a keleti dombról. Ez a domb nagyon jó rövidebb vonatok gyorsabb összeállítására Matt Van Hattem felvételei a
TRAINS-ből
|
A
kapcsoló munkás rádión
távvezérli az EMD mozdonypárt. A toronyból
állítják a kitérőket, a kapcsoló
munkás vezérli a mozdonyt, és a kocsik
átgurulnak a domb tetején. (Van
távolabbról, a toronyból vezérelt
tolatómozdony is.) A dombról legördülő kocsik sebességét radar méri, és a rendszer úgy vezérli a két fő és a nyolc második féket, hogy a kocsik az 1,6 mph-s (kb. 2,5 km/h-s) összekapcsolódási sebességre lassuljanak. Mind beosztásban, mind fizikailag a gurításvezető fölött dolgozik a Yardmaster, az állomásfőnök (erre a gurítós rendezőre). Ő tervezi meg, melyik beérkezett vonatot gurítják következőnek. A rádiócsatornát a számítógépe képernyőjén jelöli ki, és utasítást ad a rádión a tolatóknak. Közben figyeli, ahogy egy "manifest" (nem irányvonat) érkezik a keleti fogadó vágánycsoportra. |
A
nyugati osztályozó vágányok 2500
yard (2286 m) hosszúak, a keletiek csak 2200 (2011 m). A
nyugatin
kevesebb, de hosszabb vonatokat tudnak
összeállítani. Itt 27 irány felé
állítanak össze
vonatokat. Egyes vágányoknak állandó a
szerepük: a 18-asról a nevadai Sparks-ba, a 32-esről
a Ropers-be (Salt Lake City) menő vonatokat
állítják
össze. Bailey óriási síkság közepén fekszik, a guruló kocsikra nagy hatással van a szél. Ha a széllökések elérik a 64 km/h-t, a gurítás leáll. A rendező célja, hogy a keleti irányba menő szénvonatok 2,8 óra (2 óra 48 perc) alatt elhagyják a rendezőt. Az intermodális vonatok pedig "ASAP". (Az ASAP bevett angol nyelvű business rövidítés: as soon as possible, amilyen gyorsan csak lehet. A legtöbb intermodális vonat az érkezés után 90 perc múlva elhagyja a pályaudvart. |
Kilátás
a Golden Spike látogatóközpont tornyának 8.
emeletéről, a yarddal ellenkező irányba. Erre sajnos nem
volt üvegezetlen erkély Saját
felvételem
Ameddig a szem ellát, síkság és mezőgazdasági megművelt terület. A kép közepén a két vágány a hajtányoké, a játszi kedvű látogatók számára. |
A "manifest" vonatoknak
kötött indulási
ideje van. Mikor ez elérkezik, a gurítás
főnöke megkapja a "tárolóvágány
védelem" utasítást egy vágányra. Ezt
beüti a számítógépén,
a tárolóvágány védelmet kap
további gurítás ellen: a vonatot
összeállító személyzet dolgozhat a
vagonok között és kapcsolhatja a légfék
tömlőket. Egy beérkező vonat kocsijai 60-90 perc múlva a dombon túl, a tárolóvágányokon vannak, és 4-5 óra múlva összeáll és elindul egy vonat. Mikor a nyugati gurító 1980-ban megépült, Bailey-nek csak két átmenő vágánya volt, és Powder River Basin (hatalmas szénbánya-telep, messzi hőerőműveket is ellát szénnel) szénvonatai még négy évnyire a jövőben voltak. Ma Bailey több teherkocsit rendez, mint bármelyik másik rendező az országban, de ezen felül kétszer annyi tehervonat halad át a yardon. |
Baileyben
összeállított vonatok: Táblázat a TRAINS-ből
|
Vége
az 1. résznek |
Készül: 2.
rész:
3. rész: |
Rendező pályaudvarok és gurítók elmélete és gyakorlata hmsoft és egy szakkönyv forrással, és ugyanez Amerikában egykor és most Railfest North Platte-ben és Bailey yardon |
Források:
|
manhattani
2014. szeptember 29. |