| |
|||
| Postai küldemények
vasúti szállítása |
|||
  |
|||
| Az EMD
E8,
6900-as és FP7, 6133-as mozdonyok mögött az egykori
Southern vasút RPO (railway
post office, vasúti posta
kocsi) éppen leakaszt menet közben egy
kikészített postazsákot 1996. június
19-én Robert S. McGonigal felvétele [1]-ből A mozdonyok és a postazsák kezelő rendszer a North Carolina Transportation Museum tulajdona. A jobb felső sarokban a boríték bélyegzés a múzeumi alapítvány 10 éves évfordulóját mutatja. |
Egy
korábbi RPO tisztviselő az
1990-es évek közepén a
California State Railroad Museumban
(CSRM)
bemutatja, hogy hogyan folyt a levelek osztályozása a
mozgó vonaton a néhai Great Northern vasút RPO
42-es kocsijában California State Railroad Museum képe [1]-ből  |
| A
gyors és megbízható postaszolgálat
elengedhetetlen az állam jó
működéséhez és a társadalom
életéhez. A küldemények vasúti,
tehát gyors és megbízható
szállítása nagy hatással volt az
ország társadalmára és
gazdaságára. Az amerikai vasút mindig nagy fontosságot tulajdonított a postai küldemények szállításának, a vasúti kocsikban dolgozó postai tisztviselők a biztonság érdekében a derekukon kézifegyvert hordtak, hogy megvédhessék a küldeményeket, melyek között gyakran volt nagy értékű is. Az expresszvonatokban futó RPO, vasúti posta kocsik menet közben vették be az állomáson kikészített postazsákot, és dobták ki az abba a helyiségbe szóló postai küldemények zsákját. |
| Előszó |
|||
| Közel ötven
éve egy nyári éjszakán néhány
tucat ember gyűlt össze a philadelphiai 30th Street Station egy
alsó szinti peronján. Tanúi akartak lenni egy
vonat érkezésének és egy másik
indulásának, és egy korszak véget
értének. 1971. június 30-án a Conrail vasút 3-as számú vonata New Yorkból indult , a 4-es pedig Washingtonból és mindkettő július 1-én ért Philadelphiába. Mindkét vonat a legutolsó Railway Post Office (RPO, vasúti postahivatal) kocsikat vitte. Több más vasút 1971. május 1-én felhagyott az RPO kocsi forgalommal, mikor az Amtrak belépett az amerikai személyszállításba. A New York - Washington vonalon ezután még hat évig jártak, aztán ezek a járatok is megszűntek. |
Ez a
költségek, és nem a szolgáltatás miatt
történt, mondta a United States Post Office (az
Egyesült Államok postahivatala) egy tisztségviselője. 0 óra 15 perckor érkezett a No. 4, fekete (Conrail színű) GG1 villamos mozdony mögött két viseltes B60 paklikocsi a postai küldeményekkel, mögöttük két BM85-ös RPO. A postai kocsikban a dolgozók, derekukon fegyverrel, az utolsó néhány levelet osztályozták. A 4-es vonat 0:50-kor továbbindult, és 27 perccel később megérkezett a 3-as New Yorkból, az utolsó RPO vonat. Ezt is GG1-es hozta, két B60-as BM70-es, és egy kombinált, ülőhelyes és büfékocsival. Mikor hajnali 1:35-kor ez is elindult, magával vitte a vasúti történelem egy darabját is. |
| 1.
rész: A postai küldemények vasúti
szállításának története, a
CB&Q vasút Fast Mail, gyors postavonatának útja és működése, a UP Transfer, az óriási postai kicserélő, küldemény irányító központ Council Bluffs-ban |
|||
| A
postai küldemények
vasúti szállításának rövid
története Amerikában |
|||
| A városok között az első
postát és a csomagokat általában lóháton, fedett szekereken (stagecoach), vagy
vizi járműveken
vitték. Az 1830-as évekig néhány
közepesen távoli célpontba pedig gyalog, mint 210
mérföldre, az Illinois-i Chicago és a
wisconsini Green Bay között, oda-vissza 30 nap alatt. A
kézbesítési idő a keleti
óceánpartról az amerikai
Középnyugatra az
időjárástól és az esetleges balesetektől
függően kettő és
hat hét között változott. A személyvonatok nyújtotta postai és expressz szállítás messze jobb volt minden addigi ilyen szállítási módnál mind elérési időben, mind megbízhatóságban. Emellett, ez a szállítás jó üzlet is volt a vasútnak. Amikor 1890-től az utasszállítás jövedelmezősége csökkenni kezdett, a postai és az expressz szállítás tartott fenn több személyvonatot, még 60 évig. A küldemények vasúti szállításának a társadalmi és gazdasági hatása óriási volt. Az U.S. Post Office, az amerikai állami posta 1853-ban 61 millió bélyeget adott el, 1886-ra már 3,7 milliárdot, 1913-ban pedig 18 milliárdot. 300 mérföldes távon belülre szokásos volt a másnapi kézbesítés. 1832-ben az állami posta fő postamestere a Camden & Amboy vasúton alapított posta útvonalat, a Kongresszus pedig 1838-ban minden amerikai vasutat post roadnak, postai útvonalnak nyilvánított, ezzel jogot szereztek postai küldemények szállítására. |
A küldemények
vasúti kocsiban osztályozása 1838-ban Washington és Philadelphia
között jött létre, 1862-ben pedig a Hannibal
& St. Joseph vasúton,
mely az akkor
járó Pony Express-t is kiszolgálta,
megvizsgálták a
mozgóposta működését. Két
évvel később működni kezdtek a Railway Post Offices
RPO), a vasúti postahivatalok, a hálózat
kiterjesztése pedig 1869-ben megteremtette a Railway Mail
Service-t, a vasúti postaszolgálatot. A postai küldemények mennyiségének rohamos növekedése szükségessé tette a csak postai és expressz küldeményeket szállító vagonokból álló postavonatok járatását. Ezek gyorsak, gyakran az expresszvonatoknál gyorsabbak voltak, a vonatfajtát Fast Mail-nek, gyors postának hívták. Az első Fast Mail vonat Amerikában 1875. szeptember 16-án indult, New York és Chicago között, a New York Central vasút vonata volt, és 26 órás menetidővel futott. A postai küldeményeket út közben rendezték, és a vonal mentén több mint száz helyi postahivatalt szolgáltak ki, ahonnan megállás nélkül postazsákokat vettek fel és adtak le! |
 |
A
Harper's Weekly 1875. október 9-i száma metszetet
közölt az új, fehérre festett, The Fast Mail nevű vonatról, amint indulni
készül a Grand Central Depot-ról Middleton Collection-ből, [4]-ből |
| (jobbra) Menet
közben postazsákot emelnek be az RPO kocsiba, egy
másikat kidobni készülnek egy állomáson A Harper's Weekly rajza Middleton Collection-ből, [4]-ből 1930-tól a közúti szállítás növekvő konkurenciát teremtett a vasútnak, a II. világháború után pedig a nagy távolságra szóló küldemények fokozatosan repülőgépekre kerültek. Az utolsó RPO 1977-ben ment nyugdíjba, és a postai küldemények szállításának hiányában a személyvonatok bevétele zuhant. Kanada is felhagyott a vasúti postaszállítással, de Mexikó még sokáig fenntartotta a vasúton a levelek szállítását és osztályozását. 1839-ben William F. Herndon kis csomagokat szállított vonaton és hajón New York és Boston között, és ezeket közvetlenül a címzetthez vitte. Ezt más küldöncök is másolták, díjat fizettek a vasútnak a kizárólagos szolgáltatási jogért. A küldöncök eleinte kézitáskában szállítottak, később küldemény zsákokat használtak, így alakult ki az expresszáru szállítás. Az üzlet beindult, Indianapolis-ban 1883-ban 43 expressz cég működött, ezekből 14-et a vasutak működtettek. Az I. világháború alatt az amerikai állam a magánvasutakat államosította, és az expresszáru szállítást az American Railway Express Co. cégbe vonta össze. A háború végén ez megszűnt, és a maradéka beolvadt a Railway Express Agency-be (REA), melyet 86 vasút tulajdonolt. 1920-tól közúti szállítók sok expressz küldeményt vonzottak magukhoz a vasutakról, az az 50-es évekig mégis nyereséges maradt, annak ellenére, hogy a postai küldemények mennyisége számottevően csökkent. 1969-ben a REA-t eladták, és 1975-ben beszüntette a működését. Az írás William J. Watt szócikke nyomán [4]-ből |
 |
| A távolsági postaküldemény szállítás gerince, fő ütőere a Fast Mail, a gyors postavonat volt. A keleti óceánparttól Chicagóig, vagy Chicagótól sok nagyvároson át a Csendes-óceán partjáig vitte a célállomás szerint zsákokba rendezett postai küldeményeket, leveleket, kis csomagokat, más vagonban a nagyobbakat. | 1959-ben David P. Morgan, a TRAINS magazin
akkori főszerkesztője
Wallace W. Abbey fényképésszel engedélyt
kapott, hogy a Burlington vasút 29-es vonatán, a Fast Mailen utazzon. A
leírásuk jó betekintést nyújt egy
modernkori postavonat működésébe. |
| Egy
modern postavonat útja, működése |
|||
Chicago Union Stationről 21 órakor E mozdonyokkal az élén gördül ki a Burlington vasút No. 29-es vonata, a Fast Mail Wallace W. Abbey felvétele [1]-ből |
 |
| Egykor, a vasúti
postaszállítás idejében minden este 9
órakor a chiciagói Union Station 30-as
vágányánál, vagy száz méterre
a pályaudvar csarnokától, ott, ahol utas sosem fordul elő, egy dokumentumokkal és
szerződésekkel pontosan szabályzott rituálé
zajlott. Az itt folyó eljárás résztvevői
egy részről a United States Post Office Department, a
Egyesült Államok Postahívatal Osztálya, a
későbbiekben az amerikai állami posta, más
részről a Chicago, Burlington & Quincy Railroad,
későbbiekben a Burlington vasút. |
A rituálé szerint a 30-as vágány peronját megtöltötték a csomagszállító targoncák, amiken postai küldemények kötegei voltak, erős vászonzsákokba csomagolva. A zsákokat kis ezüst jelvényes, khaki színű egyenruhás emberek bepakolják a 30-as vágányon álló, a Burlington vasút postakocsijaiba. Aztán pontosan 21 órakor az amerikai posta és a Burlington vasút megújította és elkezdte végrehajtani a történelmi egyezségét. |
 |
|||
| A postai
küldeményeket a 29-es vonat postavagonjaiba pakolják
a chicagói Union Stationön 1964-ben Wallace W. Abbey felvétele [1]-ből Legközelebb egy MA-11 típusú RPO kocsi, 22 ilyen 60 lábasat épített a Standard Steel Car Co. a Burlingtonnak 1922-ben. |
|||
| A kormány megbízta a
Burlington vasutat, hogy indítson egy postavagonokból
álló vonatot, a vasút pedig vállalta, hogy megbízhatóan
és pontosan
elviszi nyugatra, a Missouri folyóig. Ez a Burlington 29-es
számú vonata,
ami nem jelenik meg a nyilvános menetrendben, és a neve Fast Mail. Az utasai hét
vagy több postai szállítási tisztviselő, a
mozdonyszemélyzet, és három fő
vonatszemélyzet a Burlingtontól. Az állomási tolatók már kora este beállították a postai küldemény tároló vagonjait és az RPO vagont a 30-as vágányra. |
Kicsivel később
rátették a
keletről Chicagóba érkező és nyugati
küldeményekkel megrakott vagont. Húsz perccel a
vonat indulása előtt pedig megérkezik a
vontató dízelmozdony csoport. 20 óra 56 perckor négy postazsákot tesznek az RPO kocsiba. Becsukják a vagonok ajtajait, a pakolást felügyelő előmunkás felemeli a karját, és a 15 kocsis vonat elindul. |
| Postai
küldemények, levelek és csomagok vasúti
szállítása Bár már az 1830-as évektől szállítottak, sőt, osztályoztak is postát vasúton, mégis hivatalosan a Railway Post Office (RPO) kocsik megjelenése dátumának 1862. július 28-át tekintik, mikor egy RPO kocsi a Hannibal & St. Joseph Railroad (H&StJ), a CB&O egyik elődje, vonatában átkelt a Missouri folyón. St. Joseph város kapu volt nyugat felé és a Pony Express, a lovas levélszállító útvonalának a keleti vége. A H&StJ első RPO kocsija egy átalakított csomagszállító kocsi volt, de néhány héttel később már e célra tervezett és épített kocsi volt a vonatban. 1865-ig járt, a Chicago & North Western vasút 1864-ben indította az állandó és rendszeres RPO járatát Chicago és az iowai Clinton között. 1933-ban a CB&O reklám célra átépített egy 40 lábas, volt H&StJ csomagszállítót az 1862-es, 30 lábas postai küldemény szállítóvá, és H&StJ No. 1-esnek nevezte, néha ki is állította, gyakran a 35-ös számú American mozdonnyal együtt. Ez a kocsi ma St. Joseph-ben, a Patee House Museumban látható. |
 A CB&O által átépített, ma kiállított, az elsőnek tekintett vasúti, postai küldeményeket szállító, és a küldeményeket a kocsiban osztályozó, RPO vagon Burlington Route kép [1]-ből |
| Az állami posta vezetői
vasúti levélszállítási
lehetőséget
kerestek Chicagótól nyugat felé, Council
Bluffs-ig. Több vasúttársaság nem
vállalta, más nagyon magas díjat és
éves prémiumot is kért. Végül a
Chicago,
Burlington & Quincy (CB&Q) vállalta, hogy a hét
hat napján csak postai küldemények
szállítóvagonjaiból álló
vonatot indít a 499 mérföldes távra, 15
óra 50 perces elérési idővel. Nagyon gyors vonat
volt, a Burlington No. 1-es, a Denver
and Pacific Express 20 1/2 óra alatt tette meg ezt a
távot. |
A szerződést Tom Potter, a Burlington vasút alelnöke és Gresham, Postmaster General írta alá a Grand Pacific Hotelben, Chicagóban. Az aláírás után Gresham megkérdezte Pottert, hogy mikorra tudja kiállítani az első vonatot. "Tomorrow morning, General" (holnap reggel, General). Ez volt a CB&Q munkastílusa. Az egyezség létrejötte után akció indul. Pontos időben, és a megállapodás szerint. |
 Az emberek büszkén pózolnak a 78-as, 4-4-0, American mozdony, a 908-as és a 914-es RPO kocsi előtt az iowai Burlingtonban, nem sokkal a postavonat 1884. március 11-ei első elindulása után Burlington Route kép [1]-ből |
|||
15 évvel az indulása után a Fast Mail tisztviselők leveleket osztályoznak egy fa építésű RPO kocsiban Burlington Route kép [1]-ből Az RPO kocsi elrendezése változatlan maradt 70 évig, a szolgáltatás befejeztéig. |
 |
| Az első postavonat 1884. március
11-én indult Chicagóból, hajnali 3-kor. Rövid
volt: a mozdony szerkocsija
mögött egy New Yorkból érkezett kocsi, amin a
Chicagótól nyugatra kézbesítendő
küldemények voltak, csomagszállító
kocsi tele chicagói újságokkal, és egy
bizottsági kocsi, a Postmaster General és
társasága, valamint Tom Potter számára a
Burlington
vasúttól. A kis gőzös a három fa
építésű kocsival elindult Council Bluffs
felé. A szabályzónál a mozdonyvezetőt csak
az Isteni szándék korlátozta, arra
utasították, hogy "Nyiss rá, és érj
Aurorába olyan gyorsan, ahogyan Isten csak engedi!" Így
tett, a 37 mérföldes utat 43 perc alatt tette meg a vonat. |
A gyors postavonat attól kezdve
változatlanul járt, bár minden megváltozott
körülötte, még a
vasúttársasága is, csak a nyomtáv maradt
változatlan. 1959-ben a
CB&O No. 29-es vonata, a Fast
Mail
4.250 LE-nyi vontató teljesítmény
mögött, yardonként 129 font
súlyú sínen (kb. 64,5
kg/m), automatikus blokkjelzők mellett száguld Auróra
felé a háromvágányos nagysebességű
pályán. A
vonaton általában 15 kocsi van, de
megesik, hogy két szekcióban megy, összesen 25
kocsival. |
Az RPO kocsi kb. 3.000 levéllel, 150 postazsákkal indul Chicagóból, út közben felvesz még 150-et, és mind a 300 zsákot feldolgozzák, mire a vonat 5:45-re Omahába ér. Mindezt 60 x 10 lábnyi (18 x 3 m-es) területen. Az RPO kocsinak és személyzetének kettős feladata van: továbbítani a leveleket és osztályozni őket, és a 29-es vonaton meg is teszik mindkettőt. Az állomásokon 22 csatlakozó vonatra adnak át postazsákot. Az Omahába címzett leveleket úgy rendezik, hogy a zsák a vasútállomásról a címzettekhez mehet, anélkül, hogy elvinnék a városi postahivatalba. Az évek során a postai küldemények összsúlya elérte a 150 tonnát, a vonat sebessége nőtt, így kevesebb idő jutott a levelek osztályozására, de a postások bírták a tempót. A gyors postavonat sebessége és pontossága olyan fontos volt, hogy ha (ritkán és keveset) késett, az állomásról rendkívüli tolómozdonyt kapott, hogy hamarabb elérje a vonali sebességét. A gőzmozdonyok fejlődésével és a postavonat súlyának növekedésével az első, American gőzöst nagyobb gépek váltották, a Pacific-ek, Mountainok, Hudsonök és végül a legnagyobb nem osztott főkeretesek, a Northernek (4-8-4, 2' D 2'). A II. világháború csúcs terhelést adott a postavonatnak. A Burlington vasút levelek hegyeit vitte a katonáknak a tengerentúl felé és hozta haza a választ. 1944 egyik őszi hónapjában a Burlington 1.200 vagonnyi küldeményt vitt Chicagóból Council Bluffs-ba, és október 17-e éjszakáján a hatalmas O-5-ös Northern mozdony 82 kocsis vonattal, tele karácsonyi ajándékokkal, expresszvonati menetrendben hagyta el a várost! |
 Az Illinois-i Galesburgban, Chicagótól 162 mérföldre az állomási csomagszállító targoncáról postazsákokat és csomagokat pakolnak a vonat RPO kocsijába Henry J. McCord felvétele [1]-ből A Fast Mail az utolsó, aurorai megállástól 70 mph (112,7 km/h) átlagsebességgel érkezett ide. |
A 29-es számú, Chicago - Council Bluffs, Omaha gyors postavonat a zászlóshajója a Burlington nagy, postai küldeményeket szállító vonat flottájának. (1959-es adatok: ) 17 különböző irányba összesen 5.008 vonalmérföldön (több mint 8.000 km-en) 10 államba járnak postavonatok. A 231 kocsiból 63 RPO. Ez a vasút 521 települést szolgál ki postai küldemények szállításával. Az állami posta, a Post Office Department három módon fizet a vasútnak a szolgáltatásért: az RPO kocsik által megtett mérföldek után, tekintet nélkül a küldemény mennyiségre, a küldeményeket szállító kocsikban lévő hely után, és a vasúti alkalmazottak által mozgatott postazsákok darabszáma után, melyeket a peronon kezelnek. A No. 29, a Fast Mail hosszú útja végén 4:59-kor gördül be Council Bluffs-ba, a nagy, gépesített, postai küldeményeket kicserélő központba, melyet a Burlington és a Union Pacific közösen működtet. Az útja során éjszaka egy küldeményszállító vagont leakasztottak Burlingtonban, és még kettőt más városokban. A 29-es vonat vagonjait kiürítik a UP Transfer kicserélőben, ahol a rakományt más vonatokra irányítják, egy részét a Kaliforniába menő postavonatra. A 29-es mozdonyai egy RPO és egy küldemény szállító kocsival átgördülnek a Missouri folyó hídján Omaha vasútállomására. A Missourin át a rövid út Omahába a Burlington Fast Mail vonalának az utolsó szakasza. |
 A 29-es, Fast Mail vonat E mozdonya Council Bluffs-ban rágurul az Omahába vivendő kocsikra Wallace W. Abbey felvétele [1]-ből A kép jobb felső sarkában a kocsin krétajel: OMA (alatta olvashatatlan) |
| A UP Transfer, a
Council Bluffs-i kicserélő központ |
|||
| A
vasúti postaszállítás idején az
ország legforgalmasabb postai kezelő központja volt. 1877
óta működött, kezdetben
vasútállomás
és szálloda volt, később a forgalom
növekedésével a szállót
bezárták, és megnövelték az
átrakó létesítményt. Az 1920-1960-as
időszakban a UP-n és a Burlington vasúton
kívül még öt másik vasút
használta. A Transfer napi 24 órában működött, a legforgalmasabb a reggel és az este volt. A karácsonyi forgalom volt a legnagyobb az évben, akkor több vasúti posta kocsi hozta-vitte a küldeményeket, több vonat és alkalmazott kellett a csomagáradat levezetéséhez. 1937-ben a UP modern, acél és beton postaküldemény rendező létesítményt épített, melyben 1951-ben közel egy mérföld hosszú szállítószalag rendszert telepített. A postai küldemények mennyiségének csökkenésével a Transfert 1966-ban bezárták. Ma a helyén tehervagon javító működik, de egy szárnyat meghagytak az 1877-es telepből, ami Iowa talán legrégebbi vasúti építménye. |
 Nagy a forgalom a UP (vagy Council Bluffs) Transfer-ben: 1951 decemberében a karácsonyi nagy forgalomban a dolgozók postaszállításra befogott hűtővagonokba pakolják a nyugatra tartó postai küldeményeket Union Pacific Museum felvétel [1]-ből |
 |
A Union
Pacific (vagy Council Bluffs) Transfer térképe
fénykorában Bill Metzger térképe [1]-ből |
| Diákkoromban
magam is tapasztaltam ilyen postai csomag osztályozást.
Puskás technikumi hallgatóként a
karácsonyok és a húsvétok előtt kihajtottak
bennünket segíteni a Magyar Postának a Keleti
pályaudvar
mellett, a Verseny utcában lévő csomag
osztályozójába, lebontani az ünnepi
csomagmennyiség hegyet. Reggeltől estig tíz percenként érkezett egy teherautó, tele csomaggal. Az udvarban kirámoltuk, és felpakoltuk az épületben két felfelé menő szállítószalagra. Akkor még nem volt irányítószám rendszer, ezért fenn a szalag végén két postás kék ironnal minden csomagra a céltelepülése szerint egy számot írt, hogy azt a csomagot hányas számú szállítótargoncához kell terelni. Fenn a vízszintes szállítószalagról egy-egy csomagot a megfelelő csúszdára irányított az emberek által kezelt rendszer, és, itt jöttünk mi, diákok a képbe, a csúszda alján a csomagokat átpakoltuk a szállító targoncákra. |
A targoncákat aztán
villamos vontató
vitte a zöld vasúti postavagonokhoz, de megesett, hogy
sok volt a csomag, és befogtak barna fedett
vagonokat is. Ott már profi postások pakolták be a
csomagokat a
targoncákról a vagonba. Közben ellenőrizték,
hogy tényleg oda való-e az
a csomag, és úgy tették be, hogy a vonat
megállásakor az arra az
állomásra való csomagokat keresgélés
nélkül gyorsan ki tudják adni a
földi postásoknak. Akkoriban fel lehetett adni a postára élő kisállatot is, egyszer mi is kaptunk faluról Budapestre egy fonott kosárba varrott kacsát, csak a feje állt ki. Az ilyen küldeményt külön díjért lehetett feladni, ÉLŐ cimkét kapott, fokozott gondossággal kellett kezelni, és a jószágot a postán naponta egyszer meg kellett itatni. A diákmunkám során kerestem ilyen csomagot, hogy megitassak egy állatot, de nem találtam. Talán mert Budapestről kevés állatot küldtek vidékre. |
| 2. rész: Postai küldemények vasúti szállítása, a szállító hálózat, élet a postavonaton, zsákok feladása a mozgó vonatra, szállítás közúton |
| |