| |
|||
 |
|||
| Az
1800-as évektől az amerikai városok lakosság
száma nagyot nőtt,
és velük nőtt a lakók igénye a mindennapi
friss tejre. A tej rendkívül romlandó termék,
hűtés nélkül néhány
órán belül megromlik, de hűtve sem tartható
el bármeddig. A tej nagyon sebezhető a fertőzésekkel
szemben, különösen a kézi fejés
időszakában, amikor még nem léteztek sem
pasztőrizáló, sem modern palackozási
módszerek. Ezért nagy mennyiségű tejnek a
fogyasztókhoz juttatása bonyolult, kényes feladat. A kezdeti időkben a vasutak segítséget nyújtottak a farmereknek az állattenyésztés és a tejtermelés beindításában. Aztán csak a vasút tudott nagy mennyiségű tejet kellő sebességgel szállítani, és a vasúttársaságok alkalmazkodtak is a tejszállítás speciális követelményeihez. Cserébe a tej szállításából jó bevételre tettek szert. |
| Amerikában az 1800-as évek
közepétől épült ki a
vasúthálózat. Az első
vonalak a keleti parti városoktól
indultak nyugati irányba, mezőgazdasági termőterületek
között, bányák,
kisebb lakott helyek és folyami kikötők
felé. Ezeken a területeken nagyrészt bevándorlók alapítottak farmot és kezdtek mezőgazdasági tevékenységbe. Az Amerikába érkezett korai bevándorlók, elsősorban britek, hollandok és svédek, itt is folytatták az otthoni termelési módjukat, így a tejtermelést is. A tej évezredek óta a világ sok kultúrájában kedvelt ital. Az emberiség Krisztus előtt 8000 évvel kezdett állatokból kinyert tejet fogyasztani, és belőle vajat, sajtot készíteni, ezek sokkal tovább maradtak fogyaszthatók, mint a hűtetlen nyers tej. Észak-Amerikába szarvasmarhát először az 1600-as évek elején hoztak, ezeket nagy becsben tartották. Az állományt több mindenre használták: a bikák a mezőgazdasági eszközöket húzták, a tehenek évente egy borjút ellettek és közben tejet adtak. Amerika gyarmati időszakában a szarvasmarha tulajdonlása jólét jele volt. A gyarmati időszakban a tej nem volt általánosan elfogadott emberi táplálék, az állatok itták. Ez akkor változott meg, mikor még több bevándorló érkezett, és a városok növekedésnek indultak. A nagyrészt Európából érkezett városlakóknak igényük volt a napi tej fogyasztásra. |
Megfelelően gyors
szállítási
eszközök
hiányában a tejet vagy azonnal el kellett fogyasztani,
vagy
sajtot-vajat kellett készíteni belőle. Ez az 1800-as évek
közepén változott meg,
amikor a vasút rendszeres és gyors
szállítási lehetőséget nyújtott. A
farmerektől
naponta begyűjtötték a tejeskannákat, a
városokba vitték, és ott palackozva vagy
kimérve kielégítették vele a fizetőképes keresletet. A farmerek jól jártak a
bevétellel, a
vasutak a szállítási költséggel, a
kereskedők a haszonnal, az ország gazdasága pedig
növekedett. A vasutak felismerték, hogy a városiasodás tovább növekszik majd, vele nő a városok mindennapi tej igénye, ami növekvő szállítási bevételt jelent. A vasutak érdeke lett a vonalai mentén a farmokon a szarvasmarha tenyésztés és a tejtermelés beindítása, a minőség és a termelékenység növelése. Egyes vasutak, mint a Great Northern, közvetlen segítséget nyújtott a farmereknek. James J. Hill vasútfőnök irányításával az 1880-as években Minnesotában és North Dakotában 7.000 szarvasmarhát osztott szét ingyen a farmerek között. A vasút csökkentett menetdíjért vitte a farmereket jól működő farmok tanulmányozására. Nem puszta szívjóságból tette ezt a Great Northern. A vonalai mentén felfutó szarvasmarha állomány és tejtermelés állandó, rendszeres szállítási igényt jelentett. A vasúthálózat növekedésével az 1800-as évek végére nagyobb, és specializált farmok alakultak, melyek közül sok csak állattenyésztéssel és tejtermeléssel foglalkozott. Nagy, központi tejfeldolgozók, vaj- és sajtkészítő üzemek is alakultak. |
| Akkoriban a tej tisztasága nem volt
kifogástalan, a
teheneket kézzel fejték és a nyitott
tejesdézsa a tehén alatt volt. A tej hűtése sem
volt mindenhol megoldott, a kifejt tejet minél gyorsabban el
kellett juttatni a fogyasztóhoz. A jól tejelő fajták terjedése mellett a tejtermelés hatékonyságát is igyekeztek növelni. Ezt segítette, és csökkentette a munkaerő igényét a fejőgép, Mehring találta fel 1892-ben. Lábpedállal működött (akkoriban a farmok villamosítása még nem volt általános), és a géppel egy munkás egyszerre két tehenet fejhetett. 1920-ig 3.000 ilyen gépet adtak el. Egy másik korai gép volt a "Thistle" (bogáncs) fejőgép, mely gőzhajtású vákuum szivattyút használt. Hatékony volt, nem kívánt emberi közreműködést, de nehéz volt tisztán tartani, és gőz forrást kívánt. |
 Mehring pedálos gépével egyszerre két tehenet lehetett fejni U. S. Department of Agriculture fénykép [1]-ből |
| Az 1920-as - 30-as évekre a
villamos áram ellátás általános lett
a falusi területeken is. Ezt használta ki az 1922-ben
feltalált Surge-féle villamos fejőgép, mely
pulzáló mozgással fejte a teheneket, és a
tejet kis, zárt tartályba gyűjtötte. Ez
segített a tej tisztán tartásában. A
Surge-féle fejőgép gyorsan terjedt,
különösen a nagy tehéntartó telepeken. |
Városokban
is tartottak teheneket, ezeket a legolcsóbb
hozzáférhető anyagokkal táplálták,
amik gyakran szeszesital gyárak melléktermékei
voltak. Az ott termett, swill milk-nek,
lötty tejnek nevezett italnak sem az íze, sem a
színe nem volt kedvelt. A jó minőségű, falun
termelt tejnek a városba
szállításában a vasutaknak elsődleges
szerepük volt. |
| Az
amerikai vasúti tej- és tejtermék
szállítás története |
|||
| A kezdeti időkben, az 1800-as évek
közepe táján a tejtermelés és
-fogyasztás a vasutakat az elé a kihívás
elé állította, hogy a vidéken
összegyűjtött tejet gyorsan és rendszeresen, naponta a
városokba szállítsa. Bár a
városokban is tartottak teheneket, a vevők a "falusi tejet"
kedvelték, amit a mezőn legelésző tehenek adtak. Nagy mennyiségű tejet messzire nem lehetett lóvontatású szekerekkel szállítani, ezért a megtermelt tej nagy részét sajtnak és vajnak dolgozták fel. Mikor a vasutak vonalai mélyen benyúltak a mezőgazdasági területekbe, a tej az északkeleti vasutak egyik legfontosabb szállítási tétele lett. A tehenek minden nap adnak tejet, a tejtermelés ebben különbözik az ipari termeléstől, ami a hétvégén leáll vagy lelassul. Ezért a romlandó tej minden nap gyors, rendszeres és hatékony szállítási szolgáltatást igényel. |
Az 1800-as évek második
felére
tejszállítási modell alakult ki. A vidék
farmerei a tejet és a tejtermékeket minden reggel egy,
rendszerint
vasútállomással rendelkező kisvárosi
gyűjtőpontra vitték. A vasút
begyűjtötte a tejeskannákat, és a nagyvárosi
feldolgozó telepekre szállította. A
tejszállító vagonok személyvonatba
sorozása biztosította a kellő sebességet,
és azt, hogy a vagonokban
palackozott tejet a telepeken kisteherautókra pakolják
és ugyanazon a
napon kiszállítsák a fogyasztóknak. A falusi tejjel sem volt mindig minden rendben. Az 1800-as évek végén a tejet mennyiségre adták el. Néhány farmer vizezte a tejét, vagy gyenge, alacsony zsírtartalmú tejet adott el. A megoldást 1890-ben Babcock hozta, a róla elnevezett vizsgálat a tejmintához kénsavat adott, ezután a felmelegített mintából centrifugálással ki lehetett választani a vajzsírt, és megmérhették a mennyiségét. |
 |
A Rutland
vasút milk extra
vonatának mozdonya tejesvagonokat soroz be a
vegyesvonatába a vermonti Lecester Junction
állomáson 1946-ban J. P. Ahrens felvétele [1]-ből Két General American tejes tartályt szállító vagon áll a 2-8-0-s mozdony mögött. |
| A tej a vasutak számára az 1950-es évekig fontos, elsőséget élvező szállított áru volt (az 1950-es évektől már főleg közúton szállították). A vasutak a tejet a kis feldolgozókból és a vidéki gyűjtőpontokról a nagyvárosok palackozó- és feldolgozó telepeire vitték. Egyes területeken, különösen az USA északkeleti vidékén ezt saját tejszállító vonatok végezték. A kevésbé sűrűn lakott területeken a tejesvagonokat személyvonatokba sorozták, ez is megfelelő szállítási sebességet biztosított. | Az amerikai angolban a szarvasmarhák fajtáinak szakmai elnevezése mutatja az állattenyésztési és tejtermelési ágazat bevándorló eredetét. Az elsődlegesen tejtermelésre tartott tehenek neve: milch cow (nem az angol milk (tej), hanem a német tej (milch) szóval jelölték. |
| A
vasutak tejszállítási üzletága az
1800-as évek közepén - második felében
jelent meg és indult növekedésnek. A
vasúthálózat
kiépítésével egyre több
állattenyésztéssel is foglalkozó farm
került szállítási távolságra a
nagy népességű városoktól. A gyorsan növekvő városok tej igényének kielégítése és a farmok tejtermelésének a növekedése egymást erősítő folyamat lett. |
Amerikában első ízben tejet rendszeres vasúton 1842-ben szállítottak, mikor az Erie vasút elődje, a New York & Erie a New York állambeli Chesterből New York City-be vitt tejet. A távolság csak 50 mérföld (80 km) volt, de abban a korban a gyorsan romló áru szállítása ilyen távra komoly kihívás volt. |
| A közönség jól fogadta a minőségi, falusi tejet a városban termelt "lötty tejjel" szemben, és gyorsan nőtt a fizetőképes kereslet. A tejet a városba szállító vonatok száma, útvonaluk és a vonatok hossza egyaránt nőtt. A kereskedők által a tejtermelőknek fizetett ár és a vasútnak fizetett szállítási díj egyaránt növelte az ország gazdaságát. | Több
vasúttársaság járatott csak
tejesvagonokból álló vonatokat. A keleti parti nagyvárosokba
irányuló komoly tejmennyiségen kívül
Chicago volt még jelentős tej felvevő nagyváros. Kisebb tejforgalmú vonalakon a tejes kocsikat vegyesvonatban vitték, a vonatban a tejesvagonok mögött 1-2-3 személykocsi is futott. |
 |
Az Erie vasút No.9 vonata üres tejesvagonokat visz a pennsylvaniai Lanesborónál 1940-ben Wayne Brumbaugh felvétele [1]-ből A vonat Elmirába tart, ahol a vagonokat a helyi tejfeldolgozókban feltöltik. A domború hátú vagonok a Borden fajta "butter dish" (vaj tál) nevű tartálykocsik. |
A Burlington vasút nem járatott tejvonatot a nebraskai Lincolnba, az állomás nagy tej mennyiség szállításának jelét mutatja J. Young felvétele Jim Seacrest gyűjteményéből, [1]-ből A targoncákon és a peronon sok tejeskanna látszik, némelyiket láthatóan expressz áruként a vonat poggyászkocsija hozta. |
 |
| Az északkeleti terület mellett
az ország többi
részén mennyiségében kisebb, de
szintén jelentős vasúti tejszállítás
folyt. A tejet itt kannákban vagy
LCL (Less than Car Load, egy vagonnyinál kevesebb
rakomány)
szállítmányként vitte a vasút, vagy
személyvonatok poggyászkocsijában,
expresszáruként. Ezt gyakran a REA, a Railway Express
Agency kezelte. Sok tejes tehervagon a személyvonat head-end, a vonat első kocsijaiként közlekedett. Ez könnyítette a megállások alatt új kocsik besorozását a vonatba. |
A
tejesvagonokból és
személykocsikból álló vonat a menetrendje
miatt a tej időbeni piacra jutását biztosította,
ami tehervonatban nem
lett volna lehetséges. A "milk
run", a
tejes járat kifejezés a kora reggeli tejes vonatot
jelenti,
rendszeres
vonatot, ami majdnem minden állomáson és
megállóhelyen megáll, hogy
begyűjtse a tejeskannákat. A jó fajú állatállomány elterjesztése és a megbízható szállítás létrejötte serkentette az állomány növekedését. |
A főleg tejtermelésre tartott
tehenek darabszáma 1880-ban Az Egyesült Államokban ekkor összesen 12.443.120 tejelő marha volt. Egy pont 2.000 tehenet jelent. |
A főleg tejtermelésre tartott
tehenek darabszáma 1920-ban Ekkorra már az Egyesült Államokban összesen 19.675.297 tejelő marha volt. Egy pont itt is 2.000 tehenet jelent. Az USA Kereskedelmi Minisztériumának térképei [1]-ből |
| A gazdasági válság
megrázta a tejpiacot is. A munkanélküliség
növekedésével és a jövedelmek
csökkenésével a vásárlók az
olcsóbb élelmiszerek felé fordultak. A
tehenészet tejtermelését nem lehet a pillanatnyi
vásárlói igény szerint csökkenteni
és növelni, a tej keletkezik, és azonnal el kell
adni, nem lehet tárolni, mint például a
gabonát. A kormány lépett a tej- és tejtermékek árának a fenntartására. Emellett pénzzel támogatta az iskolatej programot. Ez a tej helybeli szállítását növelte, a távolsági tejszállítás csökkent. Ez a vasutakat érintette hátrányosan. Sok tejbegyűjtő és feldolgozó telep tönkrement és bezárt. 1940-re kevesebb, mint fele annyi ilyen telep maradt, mint 1920-ban, a válság előtt volt. A válság után a gazdaság "visszapattant", a tej piaci ára helyreállt. A tönkrement kisebb tejfeldolgozók szerepét a nagyobb telepek vették át. A pasztőrizálás és a palackozó gép feltalálása sokat javított a tej megbízhatóságán és piacképességén. Automata palacktöltő és -lezáró gép 1941-ben, a vermonti Burlingtonban Jack Delano felvétele, Library of Congress [1]-ből |
 |
| Tejszállító
vonatok |
|||
A New York Central (NYC) vasút No. 6000-es 4-8-4, Niagara mozdonya vontat egy egyetlen hűtőkocsiból, és több tej tartály- és tejeskanna szállító vagont New York Central felvétel [1]-ből A7 1900-as évek elejére a NYC lett a legnagyobb tejszállító New York városába, minden nap legalább négy tejszállító vonata érkezett oda. |
 |
| Az amerikai vasutak 1840-től
szállítanak tejet. Eleinte kannákban és
tehervonatokba sorozott közönséges fedett vagonokban,
később személyvonatok expresszáru
kocsijában, szigorú menetrend szerint. A vasutaknak
jó bevételt hozó szállítás az
1950-es évekig tartott, amikoris a közúti
teherautók konkurenciája elvitte a
tejszállítás túlnyomó
részét. Az első dokumentált tejszállítás vasúton 1842 tavaszán történt, New York városába. A "falusi tej" jobban kelt, mint a városban termelt "lötty tej": Az Erie vasút elődjének, a New York & Erie-nek az egyik állomásfőnöke, Thaddeus Selleck ötölte ki, hogy jó üzlet lenne a Chester környékén legelésző tehenek tejét úgy 50 mérföldre, Manhattanbe vinni és ott eladni. Selleck tejárudát nyitott a Reade Streeten, Alsó-Manhattanben. A tartályokban hűtött tejet a vevők kis kannákban vitték haza. A nagy igény hatására Selleck újabb tejárudát nyitott és több gazdától is vitt tejet, akik így nagyobb bevételhez jutottak, mintha a tej feleslegből vajat készítettek volna. |
 A farmerek a lovaskocsikról az átrakó emelvényre pakolt tejeskannákat a poggyászkocsiba hordják Virginiában, az 1900-as években U. S. Department of Agriculture fénykép [1]-ből |
 A tartálykocsit előző napon vagy este állították be a tejbegyűjtő állomás elé New York Central felvétel [1]-ből Amint megtelt, gyorsan vonatba sorozták. |
A tejszállítás sikere azt okozta, hogy a vasutak vasárnap is indítottak vonatot (korábban vasárnap nem volt vasútközlekedés). Több vallási közösség tiltakozott a vasárnapi vonatforgalom ellen, de a NY&E vasút megmagyarázta nekik, hogy azok a pogány tehenek vasárnap is tejelnek. 1843-tól vasárnap este is indult vonat New Yorkba. Az állomásfőnök ötlete annyira bevált, hogy 1847-re az Orange County farmerei 6 millió quarts (1,5 millió gallon, 6 millió 800 ezer liter) tejet küldtek New Yorkba. Selleck, az ötletgazda eladta az üzletét az Orange Milk Association-nek, ami tovább növelte a mennyiséget. New York mellett más nagyvárosok is igényeltek tejet, ez a szállítás a vasutak számára jó hasznot hozott, annak ellenére, hogy sok munkával járt, különleges felszerelést és szoros menetrendet igényelt. 1915-re a vasutak 20 millió 40 quart kapacitású tejtartályt szállítottak New Yorkba. Ez azt jelentette, hogy távolabbról is kellett tejet hozni, a begyűjtő terület határa 500 mérföld (800 km) távolságra nyúlt. |
 |
Egy tejszállító vagon vége New York Central felvétel [1]-ből A vagont felkészítették a head end (a vonat elején való) közlekedésre. Csatlakoztatták a gőzvezetékét, a légfék fővezetékét, a jelző vezetéket (ez légnyomásos rendszer, mellyel a vonatszemélyzet jelezhetett a mozdonyra). A kocsin ütköző is volt a középponti kapcsolókészülék fölött. Ez a kocsi a New York Central vasút 50 lábas tejszállítója. |
A tejszállító vagon belsejében a tejeskannákat keresztdeszkával biztosították a feldőlés ellen Jack Delano felvétele, Library of Congress, [1]-ből A vagon falán lehajtható lapok voltak, több réteg tejeskanna elhelyezésére. Meleg időben tört jeget szórtak közvetlenül a kannákra. |
 |
Sok tejvonatot gyors, megbízható dízelmozdonyok vontattak az 1940-es évektől a tejszállítás végéig. Az EMD gyártmányú F3-as A-B együttes vontatja a Boston & Maine vasút 5507-es számú vonatát, benne üres tejesvagonok, a Massachusetts-i Fitchburgnál 1952-ben George C. Corey felvétele [1]-ből |
 |
| A
tejszállítás folyamata A tej volt a vasúton szállított áruk között a legromlandóbb. A hűtőkocsik előtti időkben igyekeztek a tejet olyan hűvösen tartani, amennyire csak lehetett. Reggel a gyűjtőpontra szállított kannás tejet azonnal, vagy legkésőbb aznap délután palackozták. A tejeskannákat az állomások peronjáról vagy a pálya menti emelvényekről emelték át a vonat kocsijába. Egyes vasúti útátjárókba a farmról teherautóval vitték a tejet, a vonat az útátjáróban megállt, a teherautó a tejszállító vagon ajtajához tolatott, és ha a teherautó plató és a vagon padló magassága azonos volt, könnyen átemelhették a tejeskannákat. Kisebb tejforgalmú vonalakon a tejeskannák LCL (Less than Car Load) küldeményként utaztak. A kannák számára néha előre megvették a jegyet, és rajtuk volt a címzett, gyakran egy tejfeldolgozó. A kiürült kannákat vissza kellett szállítani a farmereknek. A tulajdonos jelét ráfestették a kannákra. |
 A tejrakodó emelvény egyik oldalán a vasúti kocsik, másikon a közúti szállítóeszközök, gyakran lovaskocsik Washington D.C-ben, az 1900-as évek elején U. S. Department of Agriculture fénykép [1]-ből |
| Az első időkben a vasút
iparvágányt
épített a nagy tej palackozó és
feldolgozó telepekre. A közúti járművek
fejlődésével gyorsabb volt a vonattal hozott tejet
tartályautókba
átfejteni és úgy vinni a telepre. Mint több más, eljutási idő érzékeny szállítmánynál, a tejnél is gyorsan szóhoz jutottak a közúti szállítók. Az 1920-as évektől kezdve a rövidebb, 50, de akár 100 mérföldes távolságokon is átvették a vasúttól a tej szállítását. |
Azok
a városok,
amelyek mezőgazdasági területeken, vagy azok
közelében voltak,
hamarosan közúton kapták a tejet. Detroit 1915-ben a tejszükségletének 84%-át vasúton, nagyrészt villamosított vonalakon kapta, 1924-re már csak 12%-át. Minneapolis és St. Louis, a középnyugati tejtermelő övezet közepén 1924-re a tejnek csak 6%-át kapta vasúton. |
 |
Nagyvárosokban a tartályvagonból a tejet közúti tartálykocsiba fejtették, így jutott el a palackozóba vagy a tejfeldolgozóba. A team tracken álló tejesvagonból a tejet csövön töltik át a Dairylea teherautójának a tartályába, 1950 körül New York Central felvétel [1]-ből A tehervagon egy 1947-ben épült, 50 lábas, acélfalú General American-Pfaudler. |
| A szállítási idő
csökkentésére a tej átfejtése helyett
a tejtartályt emelték át a közúti
szállító járműre. |
|||
 Az első tejszállító konténerek 8 láb (2,4 m) hosszúak voltak és pőrekocsikon utaztak. Ezeket a Hohneker's Dairy konténereket épp egy New York, Ontario & Western pőrekocsiról mozgatják át a teherautó platójára. Motor Terminal Inc. felvétel [1]-ből |
 A hosszabb, 3.000 vagy 4.000 gallonos (13.500 vagy 18.000 literes) tartályokat már oldalirányban kell lehúzni a pőrekocsiról National Car Co. felvétele [1]-ből |
 |
1934-ben
a Merchants Despatch, nagy
élelmiszerszállító cég bemutatta a
két, 2.100 gallonos (9.500 literes) tartály
szállítását a tartályok
szállítására átalakított,
és személyvonati közlekedésre is alkalmas
pőrekocsin Merchants Despatch felvétel [1]-ből |
A teherautó a pőrekocsihoz tolatott, a tartályt ráfordították és rögzítették a teherautó vontatmányán. Ezt a rendszert 1934. október 30-án mutatták be New Yorkban. Merchants Despatch felvétel [1]-ből |
 |
 A városi gyűjtő és -feldolgozó telepektől a háztartásokig a tejet és a tejtermékeket közúton szállították. A lóvontatás egyes helyeken meglepően sokáig fennmaradt, a képen a New York állambeli Syracuse-ban látható, 1941-ben. John Collier felvétele, Library of Congress, [1]-ből |
 Máshol az 1910-es évekre a lovaskocsik szerepét benzinmotoros járművek vették át. Ez a Hilltop Farms Dairy teherautót 1925-ben helyezték forgalomba Washington D. C.-ben. Library of Congress felvétel [1]-ből |
 |
A Divco kisteherautót sok házhoz szállító cég használta, különösen a tejtermékeket házhoz szállítók. A kocsiszekrény jellegzetes része a kerekített orr. 1937-től gyártották, a képen 1953-ban látható. Jeff Wilson collection, [1]-ből |
| Az 1950-es évekre a távolsági vasúti tejszállítás véget ért. De vagy 100 éven keresztül a tejszállítás, bár alaposan meg kellett dolgoznia érte, jelentős forgalmat és jó bevételt jelentett a vasutak számára. | |||
| |