| |
|||
 |
|||
| A New Jersey Transit
vasút 4328-as és 4305-ös számú E8A
mozdonya vontatja a Newark - Bay Head vonatot a Raritan folyó
hídján, South Amboy-nál, 1981. szeptember
25-én George W. Kowanski felvétele [1]-ből Az első mozdony eredetileg a New York Central 4085-ös mozdonya volt, a hátsó pedig a Pennsylvania Railroad 5702-ese. |
|||
| 2.
rész: Az E8 és az E9-es típusok |
|||
| Az
E8-as |
|||
| 1949-ben az Electro-Motive új
mozdony sorozatot mutatott be, mely tartalmazta a
különböző, korábbi E mozdonyokon alkalmazott
újításokat, javításokat. Az E8-ast
az E7-es alapján tervezték, de nagyobb
teljesítményt, nagyobb
megbízhatóságot és gőztermelést
kínált. A változtatások között
volt, hogy az E8-asnak háromfázisú,
váltakozó áramú generátora lett,
szemben az E7-es egyenfeszültségű
áramfejlesztőjével. Ezzel elhagyhatták a
szíjhajtású ventilátorokat. Emellett ez a
változtatás nagyobb megbízhatóságot
és villamos teljesítményt eredményezett. Az E8-as 12-567-es dízelmotorja 2.250 LE-t adott le, szemben az E7-es 2.000 LE-jével. |
Az
E8-as A1A
forgóvázaiban alkalmazták a dinamikus féket
(mikor a forgóvázban lévő
vontatómotort a mozdony kerékpárja hajtja, az
generátorrá válik, és ha
ellenállással terhelik, fékezi a
kerékpárt). Az E8-as D27-es trakciós motorjai erőteljesebb felépítésűek voltak, szilikon szigetelést alkalmaztak bennük. A nagyobb dízelmotor teljesítmény, az erősebb váltakozó feszültségű generátor és a jobb trakciós motor kis sebességnél nagyobb vonóerőt eredményezett, és jobb lett a mozdony rövid idejű túlterhelhetősége. 1949 augusztusa és 1953 decembere között 418 E8A mozdonyt gyártottak USA-beli vasutaknak és hármat Kanadának, 49 decembere és 53 májusa között pedig 39 E8B-t, az USÁ-nak. |
 |
Az Elektro-Motive tervezési elvei
lehetővé tették, hogy az új dízelmotort
beépíthessék a korábbi E
modellekbe, lecserélve azok korábbi motorját. Az E8-as javított hajtóanyag befecskendezési rendszere lehetővé tette olcsóbb, alacsonyabb fokozatú dízelolaj használatát, ezzel csökkentve az üzemköltséget. Az 1955-ben megjelenő, 2.400 LE-s E9-es mozdonyig az Electro-Motive 421 E8-ast épített az Egyesült Államok vasutai számára. A Missouri-Kansas-Texas (Katy) vasút E8A mozdonya személyvonatot vontat Richard Neumiller felvétele [1]-ből |
 |
Építésükkor az
E8-nak és az E9-nek négy, egymástól
távol lévő kerek oldalablaka, fölöttük
Farr-Air légszűrő rács. A Chesapeake & Ohio vasút kissé módosított E8A mozdonya Fénykép [5]-ből A két kéményen szikrafogó van, a mozdony elejére többszörös vezérléshez szükséges szerelvényt tettek, eltávolították az első beszálló ajtót, de meghagyták az üzemanyag tartályt fedő "szoknyát". |
| Bár távolsági
személyvonatok vontatására készültek,
az ilyen vonatok számának
csökkenésével több
vasúttársaságnál is tehervonat
vontatásra használták az E8-as és E9-eseket
(is). Az
Erie-Lackavanna No. 824-ese is így járt Az egykor büszke expresszvonati mozdony széles rakományú különvonatot vontat az ohiói Kentnél, az egykori Erie-Lackavanna fővonalán 1973. április 16-án James P. Marcus, Doug Eisele collection, [1]-ből |
 |
| Az
E9-es |
|||
| Az 1950-es évek elején az EMD a lehetséges legnagyobbra növelte a gyártott E mozdonyai darabszámát. Aztán 1954-ben új típussal jelent meg a piacon. Ebbe beleépítette az utolsó időszak újításait és fejlesztéseit, benne a sokkal fejlettebb, 567C dízelmotort. Ennek üzemi fordulatszáma a korábbiak 800-ával szemben 835 lett, és a 16-567C 2.400 LE-t teljesített. A sikeres E9-es modell lett az alapja az EMD 9-es típuscsaládjának, az F9, az FP9, a GP9 és az SD9-esnek. | Az E9-est 1955 és 64
között gyártották, mégis kevesebb
készült belőle, mint az E7 és az E8-asból.
Csak 100 E9A-t és 44 E9B-t gyártottak. Ennek oka nem az
E9-es technikai fejlettsége vagy annak hiánya, hanem az
amerikai vasutak alapvető megváltozása volt. Az 1950-es
évek közepére a vasutak lecserélték a
személyvonati gőzöseiket, de az ez utáni időszakban
nagyot csökkent a személyszállítás. |
 |
A Florida East Coast
vasút No. 1035-ős E9A mozdonya Felix Brunot fényképe [5]-ből A felső homlokfényszórója körül jól látszik a vékony perem, mely biztos jele, hogy E9-es. A szélvédők körül is látszik a perem, és az első és a negyedik oldalablak nyitható. E9A-ból 1954 májusa és 63 decembere között 100, E9B-ből ugyanebben az időszakban, 44 készült, mind az USA vasutai számára. |
 |
A
chicagói bejáró
vasúttársaság, a Metra 515-ös
számú E8A mozdonya Chicago Union Stationön a 2218-as
számú vonatot viszi 1990. augusztus 2-án Mike Abalos felvétele, Mike Abalos Barátai jóvoltából, [1]-ből A chicagói Metra az egyik utolsó vasúttársaság volt, mely E-mozdonyokat rendszeres személyvonati vontatásra használt. Néhány Metra E-mozdony korábban a Burlington vasúté volt, mely Chicago és Aurora között járt. A Metra elődje, a Regional Transportation Authority is átvett E8-as és E9-eseket a C&NW vasúttól. |
| A magán
vasúttársaságok sorra
kérvényezték az amerikai kormánynál,
hogy felhagyhassanak a távolsági
személyszállítással. A mozdonyokat
és a kocsikat
ingyen átadták a megalakult állami
személyszállító vasútnak,
az Amtraknek. |
|||
| A No.
499, Amtrak E8A és a No. 204, F40PH-2 vontat egy
személyvonatot nyugat felé, Stoningtonban Lord's
Pointnál, Connecticut államban, 1979
januárjában Thomas L. Carver felvétele [1]-ből A 499-es egyike volt az Amtrak E mozdonyainak (No. 495-499). Átépítették, és beleszereltek HEP-et (head-end-powert), mely villamossággal látta el az Amfleet kocsikat. |
 |
 |
|||
| Amtrak
E9A No. 415 gőzölög
Buffalo Central Terminalön 1975. december 25-én Bill Dechau, Doug Eisele collection, [1]-ből Az Amtrak több mint egy tucat vasúttársaságtól örökölt E mozdonyokat. A No. 415-ös UP No. 910-es volt, melyben volt dinamikus fék és az áttétele 55:22 volt. A UP korábban lecserélte az E2 - E7 mozdonyait E9-esre, és a No. 900-914-es mozdonyai a korábbiakból reciklált alkatrészeket tartalmaztak. |
|||
| Jön a 3. rész, az első amerikai sikeres vonali tehervonati dízelmozdony, az FT | |||
|