| |
|||
 |
|||
| F7-es
mozdonyorrok hosszú sora La Grange Plant 1-es
szerelőcsarnokában 1951-ben Electro-Motive gyári fénykép [5]-ből Az F7-esek szerelősora mellett az utód, a GP7-esek vezetőfülkéjének és mozdonyszekrényének a szerelése folyik. A vezetőfülkék a Plant 2-es szereldéből érkeztek. |
|||
| Munka
az Electro-Motive La Grange-i gyárában |
|||
| Amerikában az 1930-as
években a dízel-villamos mozdonyok
bizonyították, hogy kiválóan vontatnak
gyors-, expressz- és személyvonatokat, és
jók
az állomási tolatásban. Mégis, sokan
úgy gondolták, hogy a nehéz tehervonatok
vontatásában sosem veszik át a gőzmozdonyok
szerepét. Pedig a vasút-üzlet cash cow-ja, pénztermelő ága a teherszállítás volt. A General Motors divíziója, az Electro-Motive (EMD) az FT mozdonnyal bebizonyította, hogy a kétkedőknek nincs igazuk. Az EMD olyan mozdonyt tervezett, mely -tömeggyártható, minden megrendelőnek minimális változtatással szállítható volt, -sokféle feladatot el tudott látni: nehéz vonatokat vontathatott hegyes pályán, gyorstehereket a prérin, de akár személyvonatokat, ha az kellett. |
 Az első FT-knek, mint a Baltimore & Ohio vasút No. 1-esének dinamikus fékje is volt, ennek ellenállás-hálózata a tetején volt, szögletes ládában R. H. Payne felvétele Louis A Marre és Gordon B. Matt gyűjteményéből, [5]-ből |
 |
Az FT, az áramvonalas, négy
egységes
mozdony 1939 novemberében gördült ki az Illinois-i La
Grange telep
kapuján. A formája ismerős volt: a már jól
ismert E mozdonyokéra
emlékeztetett. Az E-knél kevésbé lejtős
orra üzletibb jelleget
mutatott, és nagy teljesítményt
érzékeltetett. Az FT rövidebb volt, mint egy E, mert egyetlen, 567 típusú, 16 hengeres motorja volt, az E mozdonyok két V-12-es motorjával szemben. Az áttétele is olyan volt, hogy kisebb sebességgel, de nagyobb indító vonóerővel haladhatott. Egy FT egység 1.350 LE-t teljesített, így egy A-B egység 2.700, egy A-B-A 4.050, egy A-B-B-A pedig 5.400 LE-s volt. Az FT egy négyes egysége bemutató útra indult, olyan sikeresen hogy megindultak a rendelések az Electro-Motive felé. A 16 hengeres, 567-es motor, a főgenerátor, és a villamos vezérlő szekrény a mozdony alaplapján Electro-Motive gyári fénykép 1951-ben, [5]-ből A háttérben egy mozdonyszekrényen dolgoznak. |
| A
munkás irányítja az F
mozdonyszekrényének a forgóvázakra
eresztését Electro-Motive gyári fénykép [5]-ből Az FT-k A és B egysége félállandó módon, rúddal voltak összekapcsolva. Többes vezérlési csatlás az A egység hátulján és a B mindkét végén volt. Az A egység elején nem volt, bár később több vasúttársaság is felszerelte. Az F egységekbe gőzgenerátort szereltek, így alkalmasak lettek személyvonatok vontatására is. Egyes vasúttársaságok ezt szükség megoldásként tették, de volt, amelyik egész F flottát vásárolt személyvonat vontatásra. Az F-ek sikeressége személyvonati vontatóként oda vezetett, hogy az F7-esből kifejlesztették az FP7-es személyvonati mozdonyt, 4 lábbal (1,2 m-rel) hosszabbat, mint egy F, és nagyobb kapacitású gőzgenerátorral és nagyobb víztartállyal szerelték fel. |
 |
 |
|||
| Egy F
mozdonynak, mint a képen egy F3 B-nek
vékony főkerete volt. Az erőviselésben a
mozdonyszekrény is részt vett. Electro-Motive gyári fénykép 1948-ban, [5]-ből |
|||
| A
keményen dolgozó F mozdonyok |
|||
| (jobbra)
Egy F
mozdony vezetőállása Ted Benson felvétele [5]-ből Az F mozdonyok a korlátozott kilátás miatt nem voltak jók tolatásra, de előre kiváló volt a kilátás. Sok mozdonyvezető nagyon szerette az F mozdonyokat a Cadillac minőségű rugózásukért, és a panoráma kilátásért, magasan a pálya fölött.  (fenn) A Santa Fe nyugatra tartó, No. 235, Extra vonat mozdonyvezetője így látta az arizonai Ash Fork felé tartó vonat F7-es mozdonyát Wallace W. Abbey felvétel, 1953. április, [5]-ből |
 |
| Az Atlanta & St.
Andrews Bay vasút No. 1501, gőzgenerátorral
ellátott F3-as mozdonya 1947 júniusában M. B. Cooke felvétele [5]-ből Ennek a vasútnak volt az egyik legkisebb F flottája: egy darab mozdony. A képen a No. 4-es, vonatával látható Panama Cityben, Georgiában |
 |
Az F3 vontatta North Coast Limited megérkezett a montanai Livingstonba Donald Sims felvétele [5]-ből Az érkezés épp egybeesett a helyi iskola ebédidejével, így a vasútbarát diákok kijöhettek megnézni a vonatot. Bár a munkásoknak sok dolga volt, mindig maradt egy kis idejük beszélgetni a vasútbarátokkal. A dízelesítés befejeztével a Northern Pacific vasút kizárólag F mozdonyokra bízta a személyszállító vonatainak a vontatását. A No. 6501-es mozdonyt 1947 januárjában gyártották, zöld és sárga színekben dolgozott. |
 |
 |
A Santa Fe A-B-B-A összeállítású F7-ese, sötétkék és sárga, "macskabajusz" festéssel, az extra vonatot jelző fehér zászlókkal hűtővagonok hosszú sorát vontatja kelet felé Arizonában, Ashfork és Williams között Santa Fe Railway felvétel [5]-ből A No. 206 F7-es 1949 júliusában készült. A gyors és pontos eljutást kívánó, hűtőkocsis vonatok vontatását szívesen bízták a vasutak dízel-villamos mozdonyokra. |
A Chicago, Rock Island & Pacific három F7 egységes mozdonya a vasút Illinois-i Silvis dízel telepén 1952. májusában Charles H. Kerrigan felvétele [5]-ből A vasút vörösre és feketére festette a tehervonati mozdonyait, ezek viselték az "RF", Rocket Freight (rakéta teher) jelzést is. |
 |
A Louisville & Nashville szép tiszta F7-es ének fűtője a rozsda borította gőzmozdonyt nézi 1955-ben William A. Akin felvétele [5]-ből |
 |
 |
A Soo
Line (Wisconsin Central) vasút vadonatúj FP7-es mozdonya
egy ködös reggelen a minnesotai Duluthban Robert Milner felvétele [5]-ből A 17-es számú vonat épp megérkezett Chicagóból 1950. július 17-én. A munkások kiszolgálják a mozdonyt, beleértve a kefés lemosást is. |
 |
|||
| A New
York Central vasút F7-es és F3-as mozdonyai sorakoznak az
ohioi Collinwood telepén 1952-ben New York Central felvétel [5]-ből A mozdonyok a NYC fekete és szürke csíkos tehervonati festését kapták. |
|||
|