| |
 A Burlington vasút új, Zephyr motorvonata az 1942-es naptár képén éjszakai útjára indul Chicagóból Collection of Mike Schafer, [5]-ből Az első ilyen motorvonat, a Burlington Zephyr 1936-ban volt új, de 42-ben is nagy sebességgel járt Chicago és a Sziklás hegység keleti lábánál fekvő Denver között. Az optimizmust sugárzó képen a motorvonattal szemben sötét képpel áll a maradi és elavult gőzmozdony. |
|||
| A Zephyr A Chicago, Burlington & Quincy vasút (CB&Q) Zephyr-je, a motorvonatok motorvonata. Amerikában az első dízelmotoros áramvonalas vonat volt, és kocsiszekrényéhez elsőként alkalmazták az erős és könnyű rozsdamentes acélt, aminek rögzítésére a Zephyr kedvéért találták fel Amerikában a ponthegesztést. Az indulásakor 9900-as típusúnak jelölt motorvonat nevét később a görög mitológiából, Zephyrustól, a nyugati szél istenéről kapta. Születésében Ralph Budd, a Chicago, Burlington & Quincy (CB&Q vagy Burlington) vasút elnöke, a Winton motorgyár és a Budd Company kocsiszekrény gyártó működött közre (ez a Budd nem keverendő össze a másik Buddal, a Burlington elnökével, csak munkakapcsolat volt köztük). A Burlington elnök Budd elismeréssel figyelte a stabil dízelmotorok megbízhatóságát, gazdaságos üzemét, és azt gondolta, hogy vasúti vontatókban is lehetne alkalmazni. Beszélt a WInton gyárral, hogy készítsenek olyan motort, amely vasúti járműbe is beszerelhető. A kocsigyártó Budd cég frissen lépett be a vasúti jármű gyártásba, ezért nem kötötték a hagyományok. A kocsikhoz a nagyon erős, könnyű, szép és gyakorlatilag nem rozsdásodó rozsdamentes acélt választotta, amit addig csak szegecselni vagy csavarozni tudtak, mert hagyományos módon nem lehetett hegeszteni. |
. Budd feltalálta és szabadalmaztatta a "shotwelding", a ponthegesztés eljárást, amiben két acéllemezen nagy áramot vezetnek át, így azok összehegednek, és a hegesztésnek nagyobb lesz a szakítószilárdsága, mint magának a lemeznek. Bár a rozsdamentes acél drága, élettartamára nem tudtak pontosabbat, mint hogy "hosszú", mivel nem ismerték, hogy az anyag mennyi idő múlva fárad el. A Burlington bevállalta a költségét, ami visszajött az olcsóbb karbantartáson és a járművek hosszú élettartamán. Számítása bevált: hatvan évvel később, a 90-es években az Amtrak szintén rozsdamentes acél kocsijai együtt futottak Budd Zephyr-jével! 1933. június 17-én a Burlington vasút rendelést küldött a Budd gyárnak egy három kocsis, rozsdamentes acél szekrényű áramvonalas motorvonatra, 660 Le-s Winton dízelmotorral. Kilenc hónappal és 21 nappal ezután, 1934-re elkészült a Burlington Zephyr. A 197 láb hosszú vonat első kocsijában, a hajtófejben Railway Post Office, postai küldemény osztályozó és tároló, a másodikban csomagtér és fűtőkazán, a leghátsóban pedig ülőhelyes szakasz, társalgó és hátsó kilátó volt. A vonatban 72 ülőhely volt, 44-gyel kevesebb, mint az M-10000-esben. |
| Készül a Zephyr kocsiszekrénye a Budd gyárban 1934-ben Budd Company felvétele [1]-ből Figyeljük meg a kifinomult szerkezetet és a kiszámított formájú belső oldalmerevítéseket! Nem volt összetákolt vonat! A 9900-as április 9-én tette meg első útját, majd két napig járatták be a Winton dízelmotort, utána a vonat 104 mph (167 km/h) csúcssebességet ért el. Április 18-án Philadelphia Broad Street állomásán mutatták be a sajtónak , és ott adták neki a Zephyr nevet. A vásárló vasút elnöke, Budd nevezte el Zephyr-nek, mert akkor olvasta Chaucer Canterbury mesék könyvét, melyben szerepel a görög mitológiából a nyugati szél istene. Később a név Burlington Zephyr lett, majd ahogy további motorvonatok érkeztek a Burlingtonhöz, átnevezték Pioneer Zephyr-ré. A Zephyr 30.437 mérföld hosszú bemutató utat tett az ország 222 városában, szerepelt egy mozifilmben is. |
 |
 |
A bemutató útján megállt Albany-ben, New York állam fővárosában
Fénykép [8]-ból Tíz nappal a philadelphiai keresztelője után érkezett ide. Áramvonalas, dízelmotoros, ponthegesztett rozsdamentes acél szekrényű motorvonat, mind szokatlan forma és technológia. A vonat nemsokára nagy sebességgel világrekord hosszú távot tesz meg, majd munkában 3 millió mérföldet, miközben 1 millió utast, postai küldeményeket és gyorsárut szállít. Ez a tömeg nem tudja, hogy a hagyományos vonatozás, amit fenyeget a gazdasági válság, fenyegetik Henry Ford autói, a változást szorgalmazó erők, de még Roosevelt New Dealje is, ez az ezüst színű kis szerkezet, ami semmilyen vonatkozásában nem látszik vonatnak annak hagyományos értelmében, ez ad új irányt a vonatozásnak formában és technológiában. Ez a jelentősége ennek a fényképnek és a nagy és kíváncsi tömegnek. David P. Morgan, a TRAINS szerkesztőjének írása nyomán |
| A vonat elöl hátul, kívül és
belül egyedi volt. Elejére a 40-es
években a szokásos fehér
fény fölé egy vörös
Mars light
fényszórót tettek, ennek
fénykévéje
nyolcas alakban mozgott, hogy felhívja a figyelmet az
útátjárókban a gyors vonatra. Az
egész vonat formáját,
beleértve a lekerekített végét, a Budd
gyárban dolgozó Albert Dean légi jármű
mérnök tervezte. A vonat leghátsó, kilátó és társalgó szakasza John Harbeson munkája, egy philadelphiai építész cégtől. A hátsó kilátó John H. Kuehl felvétele [5]-ből |
 |
 |
A Zephyr május 26-án reggel 5 óra 5 perckor indult a történelmi hosszú, megállás nélküli útjára Denverből az 1.015,4 mérföldre lévő Chicagóba, útját a még a gazdasági válságba süllyedt ország lakóinak az ünneplése kísérte. 78 mph-s átlagsebességgel este 7 óra 10 percre érte el Chicagót, és 8 óra 9 perckor begördült a Century of Progress világkiállításra a Michigan-tó partjára. Ott is ünneplő tömeg fogadta. |
| Az a bizonyos megállás nélküli út Tényleg megállás nélküli volt, de eseménymentes nem. Edward Flynn, a Burlington vasút üzemeltetési alelnökének csörgött a telefonja. A denveri Rocky Mountain újság szerkesztője hívta. -Mr. Flynn? Van nálunk egy sziklás hegységi jószág, amit szeretnénk a Zephyr-rel Chicagóba küldeni, mikorra vigyem át? -Mi az a sziklás hegységi jószág? - kérdezte Flynn. -Egy burro. -Egy mi?? -Egy kis öszvér. Flynn válasza megremegtette az ablakokat, de a szerkesztőt nem ijesztette meg. -Ez az újság ajándéka a Century of Progress-nek (a fejlődés százada kiállításnak), ahová a Zephyr készült). Úgy mondták, hogy önök elviszik azzal a vonattal Chicagóba. Flynn dühében Ralph Buddhoz, a Burlington elnökéhez fordult, aki meglátta a dologban a reklám lehetőséget, amire a vasútnak és az új motorvonatnak nagy szüksége volt. -Miért ne? - felelte. -Eggyel több állat az úton nem nagy különbség! (Az útra a sajtó képviselőit hívták meg.) A Budd Company-ben készültek a Zephyr kocsiszekrényei, ott emelték a forgóvázakra. Négy napig tartott, mire a Winton dízelmotort beindították és beszabályozták, és ekkor Ralph Budd bejelentette: "Holnap úton leszünk Chicagóba!" Kicsivel ezután a Zephyr leállt, mert eltörött egy vontatómotor csapágy. |
Egyedi gyártású csapágy volt, a gyár nem tudott gyors segítséget nyújtani. Omahában egy Union Pacific járműben találtak hasonló csapágyat, a Burlington embere odarepült. Ha éjfél után 30 perccel Denverbe ér a csapággyal, 3 óra 30-ra beszerelik. A Zephyr hajnali 4-kor indul Chicagóba. Fred Gurley, a Burlington alelnök-helyettese várta a gépet a denveri repülőtéren. A csapággyal az éjszakai kihalt városon át a vonathoz sietett, ahol gyorsan beszerelték a forgóvázba. Vitték a kocsihoz hogy alátegye, de útban volt az öszvér! -Menj a francba innen! - kiáltott rá egy szerelő, de az öszvér nem hallgatott rá. Végül a farkánál fogva kihúzták, utánavitték a szénáját, amit békésen evett tovább. A Zephyr a Burlington fővonalán elindult Chicagóba az 1015,4 mérföldes (1634.5 km-es) 14 órásra tervezett útjára. Az akkori leggyorsabb hagyományos vonatok ezt az utat 26 óra alatt tették meg. A Burlington és a Budd emberei azt gondolták, hogy ami ilyen rosszul indul, az eseménytelenül zajlik le. Nagyot tévedtek! Az új csapággyal a vonat egy darabig a biztonság kedvéért csak 50 mph-s sebességgel haladt. Ernie Kuehn, a hajtómű építője a Winton Engine Corporation-től, kihajolt az ajtón, hogy hallgassa a forgóváz hangját, melegszik-e a csapágy. Az szépen forgott, és Kuehn jelt adott a sebesség növelésére. A mozdonyvezető mozdított a kontrolleren, és mindenki a sebességmérő mutatóját nézte. |
| Chicagóig az úton 1689 szintbeli
útátjáró volt, a Burlington megkérte
a települések és a megyék vezetőit, hogy
mindegyikhez állítsanak őrt. A Zephyr a jól meghirdetett útján majdnem
végig folyamatos, ünneplő tömeg között
száguldott. A motorrészben valaki becsapta egy elektromos szekrény fém ajtaját, ami elvágta az indítókábelt és rövidzárlatot okozott. A mozdonyvezető megérezte az "amperszagot" és azonnal leállította a motort, amit a megszakadt indítókábel miatt nem tudott újraindítani. A vonat lassult, és a személyzet kapkodva keresett másik kábelt. Budd és Flynn előrejöttek. "Jobb, ha megállunk a következő állomáson" döntött Flynn. "Ne a fővonalat blokkoljuk." Ekkorra a Zephyr 15 mph sebességre lassult. Roy Baer technikus másként gondolta. Megmarkolta a csupasz fém vezetőket, összeszorította a fogát és egymásnak nyomta a vezetékek végét. Valaki megnyomta az indítógombot, és a motor beindult. A villamos ív komolyan megégette Baer kezét, de a vonat ismét gyorsult. A vonatnak az autósok számára szokatlanul nagy sebessége miatt jóval az útátjárók előtt kürtölni kellett, a légkürt sok levegőt vett ki a rendszerből, a levegő fővezeték nyomása is csökkent, és a vonat fékezni kezdett. Úgy látszott, nem tehetnek mást, mint megállnak és feltöltik. De Kuehn teljesen kinyitotta a szabályzót, a motor felpörgött és a légsűrítő gyorsan feltöltötte a levegőrendszert. Innen már valóban eseménytelen volt az út. A motorvonat délután 7 óra 10-kor, 13 óra 4 perc és 58 másodperccel később, hogy elindult Denverből, Chicago Halsted Street állomásán átszakította a Western Unionnak a pályán keresztben kifeszített időmérő szalagját (a Zephyr Denverből is a Western Union órája szerint indult). A Zephyr fényszórók sugarában és az ünneplő tömeg ovációja közepette gördült be a kiállításra. Az öszvért átadták a Century of Progress illetékesének. A vonat 600 lóerővel és egy állattal megérkezett Chicagóba. |
 A drámai pillanat Rajz [7]-ből A Zephyr új fejezetet nyitott a vonatozásban és az amerikai gazdaságban is. Nagy napja volt ez Chicagónak. |
| A
Burlington a Zephyrrel
a viszonylag rövid úton járó,
addig gőzös vonatokat váltotta ki. (A viszonylag rövid
út úgy értendő, hogy nem a Chicago-Csendes
óceán partja közötti távolság.) 1934
novemberében a 250 mérföldes Lincoln - Omaha -
Kansas City útvonalon kezdett járni Amerika első
dízel-elektromos, áramvonalas motorvonata. A Burlington vasút nagy reményeket fűzött a vonathoz. Amellett, hogy a beruházás költsége kétszerese volt egy hasonló hosszúságú gőzmozdonyos vonaténak, a Zephyr üzemi költsége csak a fele volt, a sebessége és a kényelme utasokat vonzott, a nagyobb sebességével és rendelkezésre állásával két gőzös vonatot is kiváltott. Mindezek eredményeképp a vonat közlekedése nyereséges lett, és harminc havi munka után behozta az árát. 1935-ben gyorsétkezős és ülőhelyes kocsit adtak a vonathoz, így az ülőhelyszám 112-re nőtt. |
A Zephyr vasúttörténelmet csinált: ma is az USA intercity vonatait dízel-elektromos mozdony
vontatja, a kocsik rozsdamentes acélból
készülnek és két vonat is viseli a Zephyr nevet. A vonat közlekedése nem volt mindig felhőtlen: több állatot elütött, és részese volt négy szintbeli útátjáró balesetnek, kettőben teherautóval ütközött, de egyik esetben sem szenvedett jelentős sérülést. Az esetek elhallgattatták a kritikákat a vonat könnyű kisiklásáról. 1939 októberében viszont frontális ütközése egy gőzmozdonnyal komoly rombolást végzett benne: az eleje súlyosan sérült, és a motor hátracsúszott a postatérbe. A balesetben ketten elhunytak és harmincnyolcan megsebesültek. De a vonatot újjáépítették, és még 3,2 millió mérföldet futott az 1960-as nyugdíjazásáig. |
 Az első vonat Pioneer Zephyr néven 1935 júniusában a nebraskai Omaha felé haladva legördül a Missouri folyó hídjáról Collection of William A. Raia, [1]-ből A vonathoz egy negyedik kocsit adtak, így negyvennel növelték az ülőhelyszámot. |
A Zephyr sikere további vonatok vásárlására ösztönzött. 1935-ben a Boston & Maine vette meg a Buddtól a Flying Yankee-t, ami a Zephyr-hez hasonlóan nagyon tartósnak bizonyult, 1957-es nyugdíjazásáig 2.735.600 mérföldet futott. A Burlington is vett további motorvonatokat, kicsit nagyobbakat, szélesebbeket és több kocsiból állókat. A 9901-es és 9902-es, a Twin Zephyr vonatok 1935 áprilisában álltak munkába. Ugyanennek az évnek októberében készült el a negyedik, a 9903-as Mark Twain Zephyr, a St. Louis - Burlington (Iowa) vonalra. Ahogy a négy kocsis vonatok túl kicsinek bizonyultak, a Burlington hat kocsisakat rendelt, a 9904-est és 5-öst, az új Twin Zephyr-eket. Ezeket már 1800 Le-s motorkocsi vontatta. |
 Induláskor két, három kocsis vonat járt Twin Zephyr néven A Burlington Route (a vasúttársaság) fényképe [7]-ből A Twin Zephyr vonatok Chicago és a Twin Cities (iker városok), Minneapolis és St. Paul között jártak. A két vonat 1935. április 21-én kezdte meg a szolgálatot, naponta egy utat tettek a 437 mérföldes úton. A viszonylag egyenes pályán, amin kevés és kis emelkedő volt, egy alkalommal 5 óra 33 perc időrekordot értek el. |
(lenn) A Zephyrek minden időjárási körülmények között jól szolgáltak
 A Burlington Route (a vasúttársaság) fényképe [7]-ből
Ez a felvétel félig-meddig hamisítvány.
Teleobjektívvel készült, és a Zephyr
érkezése előtt egy rövid szakaszon
visszahányták a havat a már megtisztított
pályára. Az akciót a pályamester a
helyszínen felügyelte, és amikor meglátta,
felkiáltott: "A főnökök biztosan megbolondultak!"
|
 |
1935-ben szállították le a 9903-as Zephírt, a Mark Twain-t,
St. Louis és Burlington között járt. A
kocsijait Mark Twain regényfiguráiról
nevezték el, a csomag-, postai küldemény- és
motorkocsit Injun Joe-ról, az ülőhelyes kocsi Becky Thatcher, az ülőhelyes-étkező Huckleberry Finn, a kilátó-társalgó pedig Tom Sawyer lett. A Mark Twain Zephyr Sandy Goodrick felvétele [5]-ből |
| 1940-ben a Burlington vasút úgy látta, hogy a közös forgóvázas Zephyr vonatok nem hosszabbíthatók vagy rövidíthetők könnyen a forgalmi igények szerint.
Ezért a kilencedik Zephyr, a 9908-as General Pershing
kocsijainak saját forgóvázuk lesz.
Szigorúan véve ez már nem is motorvonat,
inkább áramvonalas, motorkocsi vontatta vonat. A motoros egység mögött három kocsija volt,
két ülőhelyes és egy
étkező-társalgó-hátra kilátó,
a képen az egyik kocsi hiányzik a vonatból. A General Pershing Zephír 1939. április 30-án állt szolgálatba St. Louis és Kansas City között. Még abban az évben meghosszabbították az útját Lincolnig. A General Pershing 1949-ig, tíz évet járt a két város között. Ezután más személyszállító vonati szolgálatokra osztották be, majd tartalék lett, később nem személyszállító célú utakat tett. |
 A General Pershing Zephír William A. Raia Collection [5]-ből |
|
A Pershing Zephyr motorkocsija, a Silver Charger Galesburg körfűtőházában, 1963 októberében
Bob Bullerman felvétele [9]-ből Ekkor már a mindig üzemkész, gyorsan beindítható vonat vegyes célú utakat tett. Vitte az amerikai posta küldeményeit és a Burlington cég fizetési csekkjeit a vasút West Burlington járműjavítójába, és volt az amerikai hadsereg őrjárat vonata Daymanben az Iowa Munitions Plant-en (iowai lőszertárban). A motorkocsit néha a No. 11-es, West Burlingtonbe és Daymanbe járó vonathoz csatolták, caboose-ként. 1966-ban aztán nyugdíjazták, és kicsivel később a St. Louis Museum of Transport-nak (közlekedési múzeumnak) adományozták. |
 |
 A Mark Twain és a Pioneer Zephyr Quincyben Wallace W. Abbey képe a TRAINS-ből |
Estefelé a nagy, több EMD mozdonyegység vontatta, sok hagyományos kocsiból álló, Chicago és San Francisco között járó California Zephyr begördült Galesburgba. Ott volt a dízelszínben a Pioneer Zephyr is, várta az időt, hogy visszaindul Quincybe. A Pioneer méretben, motorteljesítményben eltörpült a hosszú járatú vonat mellett. Sok minden történt a vonatozásban az 1934-es nap óta, mikor az első Zephyr, a bővülő Zephyr vonatcsalád atyja belépett a vonatközlekedés világába. Most pedig a legfiatalabb, nagyobb, erősebb fiú fut be hatalmas távolságokat. Ezt hívják fejlődésnek. A Pioneer Zephyrt kiállították a Chicago Museum of Science and Industry múzeumban. Megérdemli. |
| |