|
Dízelmozdonyok |
A C-linerek A Fairbanks-Morse felvette a harcot az EMD-vel |
Az
Electro Motive Corporation, EMC, az EMD elődje 1939-ben megjelent az
amerikai
mozdonypiacon az FT mozdonyegyüttessel. Ez a nagyon
népszerű és megbízható
vontató végképp
leváltotta a gőzöst a fővonali vontatásban. A II.
Világháború alatt csak az EMC (EMD) kapott
engedélyt és anyagot fővonali
mozdonyfejlesztésre, meg is jelent az E-sorozattal, a
Világháború után pedig az egyre nagyobb
teljesítményű F mozdonyokkal. Mondhatni,
egyeduralkodó volt az amerikai mozdonypiacon. A Fairbanks-Morse úgy gondolta, hogy ahol az EMC annyi mozdonyt el tud adni, hogy alig győzi gyártani, ott neki is juthat egy kis hely. 1944-ben visszatért a vonali mozdonygyártás üzletágba és megjelent a Consolidation Line mozdonycsaláddal. Sokat eladott, de az EMD-t nem sikerült legyőznie, talán megszorongatnia sem. A piacnak csak egy pici szegmensét foglalta el, de a szép C-liner mozdonyok is nyomot hagytak az amerikai vasúttörténetben. |
A
címkép a New York Central
vasúttársaság második
rendelésének egy példánya. Ez a CFA20-4
5015 a michigani West Detroitban áll 1961. november 24-én. A szerző, David R. Sweetland gyűjteményéből, [1]-ből. |
A szépen illeszkedő A-B-A mozdony-
egység vontatta Pennsylvania tehervonat 1962 októberében a
philadelphiai Altoona közelében Brickyard
kereszteződés felé közeledik. A
Pennsylvaniánál korábban szabály volt, hogy
a C-linereket nem lehetett más mozdonyokkal keverni, míg
a 60-as évek elején megkapták a 27 pontos
vezérlési csatlásukat, ettől kezdve más
gyártók mozdonyaival is együttműködhettek. Fénykép
David R. Sweetland gyűjteményéből
|
A
Fairbanks-Morse gyár a normál nyomközű mozdonypiacon
kevesebb, mint 20 évet szerepelt, bár vasúti
részegységeket és kisebb berendezéseket
1830 óta gyártott. 1944, a vonali tehermozdonya
megjelenése előtt kis benzines ipari mozdonyokat,
pályaépítő- és
felújító gépeket, szivattyúkat,
szénkezelőket, vízdarukat és mérlegeket
gyártott. (Legelső terméke mérlegekhez való
súlysorozat volt, ezt a címerében végig
megtartotta.) A
szöveg mozdonyokról szól, de a képen a
legelső termék, a mérlegsúly.
A Fairbanks-Morse gyár logója [1]-ből. |
Az
EMD 567-es motorjánál nagyon nehéz volt jobbat
készíteni. Miben reménykedett a Fairbanks-Morse,
hogy
olyat tud mutatni, ami őfelé is fordít valahány
vásárlót? A F-M-nak különleges motorja
volt. A Haditengerészettel kötött szerződése alapján fejlesztette ki az ellendugattyús (opposite piston) motorját. Egy hengerben két dugattyú dolgozott, a befecskendezés a kettő közé történt, a robbanás pedig ellenkező irányba mozgatta a dugattyúkat. Mivel a dugattyúkarok ellenkező irányba álltak, a motornak két főtengelye volt, ezek nyomatékát fogaskerekek egyesítették egy kimenő tengelyre. A motor kétütemű volt (mint az EMD 567-ese is), és jól beállítva egyedülállóan simán dolgozott. Ez a tulajdonsága a haditengerészetnél vízfelszíni hajókban, de főleg tengeralattjárókban ellensúlyozta azt, hogy a karbantartása bonyolult, és emiatt drága volt. |
A
Fairbanks-Morse, mint későbbi piacralépő nem kapta meg
azt a piaci értékelést, amit a
különleges motorja érdemelt volna. No meg azért
sem, mert vasúti üzemben a simán dolgozó
motor nem volt olyan nagy előny, hogy ellensúlyozza azt,
hogy a legtöbb javításnál le kellett szerelni
az egyik forgattyúsházat (és ezt sajnos a F-M
motoroknál gyakran meg kellett tenni). Emiatt a motort a
későbbiekben gyakran lecserélték a konkurens
gyárak motorjaira. Jellemző az amerikai, gyárakon
átívelő szabványosításra, hogy ezt a
főkeret különösebb megváltoztatása
nélkül egyszerűen meg lehetett tenni. Ez már a történet második részéhez tartozik, egyelőre ott tartunk, hogy a Fairbanks-Morse ellendugattyús motorokkal felszerelt mozdonyai terjedni kezdenek az amerikai piacon. Összesen 1460 ilyen mozdonyt gyártottak. |
A
Milwaukee Road a Fairbanks-Morse egyik első
vásárlói közé tartozott, mikor
az visszatért a nagyvasúti
mozdonygyártáshoz a 40-es évek
közepén. Vásárolt a Milwaukee a Consolidation
LIne mozdonyokból is. Ez a 24A sorozatszámú mozdony egy a 18-ból, amit 1951 késő nyarán szállított le a Fairbanks-Morse. A mozdony az 1962 utáni átalakításokat mutatja: szabványos kapcsolókészülék helyett a többmozdonyos csatoló és a levegőtömlők a pályakotró mindkét oldalán. Ralph L. Phillips fényképe |
A Fairbanks-Morse ellendugattyús motorjai |
Modell
mind 38D81/8 |
Hengerek
száma 6 8 10 12 |
Dugattyúk száma 12 16 20 24 |
Furat / löket mind 81/2 x 10 |
Teljesítmény
(Le) 800
ford./perc, 850 ford./perc
850 ford./perc
1944-1950 1945-1950 1950-1963 1000 -- 1200 -- 1500 1600 -- 2000 2000 -- -- 2400 |
A mozdonyok villamos
berendezése A dízel-villamos mozdonyokhoz a Fairbanks-Morse a GE-től és a Westinghouse-tól vette a villamos berendezést. 1949 után választékként az F-M saját gyártású berendezést kínált, köztük a Westinghouse-éval kompatibilis vontatómotort. Mikor a Westinghouse 1953-ban kilépett a piacról, a GE gyártmánya lett az alternatíva. A korai típusokba a Cutler-Hammer szállított elektromos vezérlést. |
A 90-es számú, három egységes Erie mozdony Santa Fe személyvonati festéssel a GE telephelyén. Egyetlen ilyen mozdonyt vásárolt a Santa Fe. Az Erie-ket kettős üzeműnek hirdették, mert némelyiken volt gőzkazán. Louis A. Marre gyűjteménye, [2]-ből. |
A C-Liner mozdonyok előzménye: az
"Erie-built" A Fairbanks-Morse mozdonyok vagy a gyárban, a wisconsini Beloitban, vagy (liszenccel) a kanadai Kingstonban, Ontario államban készültek. Az első C-Liner formájú mozdony mégis a GE pennsylvaniai gyárában, Erie-ben készültek. Ezért ezen a típusváltozaton megragadt az "Erie-built", vagy csak simán az Erie név. Vezetőállásos és booster egység épült belőle. A C-Linertől megkülönböztethető az A1A elrendezésű forgóvázak, a hosszabb orr és a nagy hűtőrács alapján. Hét köztük több nagy vasúttársaság vett Erie mozdonyt összesen 111 példányban. |
Megszületik az igazi C-Liner Chicagóban egy kis bérelt irodában 1948 és 49-ben egy csoport mérnök J. W. Weiffenbach vezetésével tervezett egy cowl mozdonyt a Fairbanks-Morse ellendugattyús főmotorral. A mérnökök egy része a konkurenciától, az EMD-től jött. Hamarosan egész nagyvasúti, vonali mozdonycsalád került ki a kezük alól, egyelőre papíron. A FM 1949-ben kezdte hirdetni a nevet: Consolidation Line, ami hamar C-Liner-re rövidült. A FM befejezte a mozdonyépítési együttműködést a GE-vel, egyben bemutatta új mozdonysorozatát, a Consolidation Line nevűt. A típus alapos és a szabványosítás elveit követő tervezés és fejlesztés eredménye lett. Különbözőfajta felszerelése és főmotor teljesítménye ellenére minden C-Liner pontosan 56 láb és 6 hüvelyk [2] hosszú volt ([1] 3 hüvelyket ír, az lehet a kérdés, hol mérik), 1200 gallonos volt az üzemanyagtartálya (1600 gallonos lehetőséggel) és 24RL fékrendszere volt, mely később elektrodinamikus opciót is kínált. A mozdonyba Westinghouse, Model 370 villamos motorok hajtották a 42 hüvelyk átmérőjű kerekek tengelyét. |
A mozdony kapható volt a 8 hengeres 1600 Le-s, 10 hengeres 2000 Le-s és 12 hengeres 2400 Le-s főmotorral. A személyvonati változatnál a gőzkazán és a víztartály súlya miatt a hátsó forgóváz A-1-A, három tengelyes lett. Az 1600 Le-s főmotort három, váltakozó áramú hajtású szellőző hűtötte, a 2000 és a 2400 Le-set négy. A gőzkazánválaszték 2500-tól 4500 font gőzt tudott előállítani óránként, a víztartály 1400-tól 2000 gallonos lehetett. Kilencféle áttétellel lehetett rendelni a mozdonyt, így a végsebessége 66,4 mph és 129 mph között változott. A kombinációk az 1600 Le-s, négytengelyes, 249,500 font súlyú tehervonati mozdonytól a 2400 Le-s, öttengelyes, 300,500 font súlyú mozdonyig terjedtek. Ma a mozdonytervezés varázsszava a modulárisság, így készült az EMD SD80MAC és SD90MAC mozdonyterve is. Ezt a FM már 1948-ban megvalósította. 1948-ban, mikor elkészült a Fairbanks-Morse új gyára Beloitban, Wisconsinban, lehetséges lett ott gyártani a mozdonyokat. A FM |
befejezte az együttműködést a GE-vel, egyben bemutatta új mozdonysorozatát. A FM reklámképe egy kis rajz kíséretében 10 pontban összegzi a C-Linerek kiválóságát, alig titkolva, hogy ezekben megelőzi a kor vasúti kedvencét, az EMD E- és F mozdonyait: ● Több súly a hajtott kerekeken ● Egyenlő tengelyterhelés ● A feladathoz megfelelő teljesítmény ● Kisebb mozdonyhossz ● Kiváló órás vonóerő ● Kiváló futásminőség ● A dinamikus fék minden típuson kapható ● A részegységek a mozdonyok között kicserélhetők ● Azonnal kapható |
Tehervonati
célra a FM 1600 Le-s mozdonyt ajánlott. Ennek
típusjele
CFA16-4 (az F freight, a 4 a tengelyszám, és CFB volt a
booster egység). Nagytávolságú
nehéz személyvonati mozdony volt a CPA24-5. A New Haven 798-as sorozatszámú, CPA24-5 típusú C-Liner vontat a 177-es, The Senator élén. A legnagyobb teljesítményű, (a gőzkazán és a víztartály miatt) öttengelyes mozdony a társaság tekintélyes vonatán. A vonatban elöl két barna Pennsylvania P70 coach, Budd építésű rozsdamentes acél áramvonalas kocsik, köztük egy D78-as diner. Thomas J. McNamara felvétele. |
Még mielőtt akár csak az első Consolidation- prototípus kigurult volna a gyárból, a New York Central társaság 8 darab 2000 Le-s CFA20-4 A egységet rendelt. Az első példány 1950 márciusában készült el a Beloit telepen. A próbafutások során sikeresnek bizonyult és ez, valamint a következő mozdony a NYC-hoz Chicagóba került és a Pacemaker gyorsteher forgalomban járt. Miért rendelt az amúgy óvatos NYC egy kipróbálatlan, vadonatúj mozdonyípust? Már korábban is birtokolt "Erie-built" mozdonyokat, ezek a kemény Boston & Albany hálózaton jártak. Még az első rendelés évében a NYC feladta a második megrendelését a FM számára 4 A és 3 B egységről, ezeket 1950. júniusában és júliusában szállították le. |
A
gyártás kezdetén az első NYC rendelés
után és a második előtt a FM két
bemutató mozdonyt is készített. A képen az
első épp a Milwaukee Road fő telephelyén, Milwaukee-ban
látható.
A Fred Ziebe gyűjteményből |
A
bemutató mozdonyok körútra indultak a
különböző vasúttársaságokhoz. Ez a
körút sokkal szerényebb volt, mint az EMD F
mozdonyegységéé, azok az egész
országot bejárták. A C-linerek a keleti parthoz
közelebbi vasúttársaságokhoz mentek. A
Milwaukee Road után a Pennsylvaniához, ahol még a
társaság díszvonatát, a Broadway Limitedet
is vitték Chicago és Harrisburg között.
Ezután a Long Island Rail Roadra mentek,
kipróbálandó hogy hogyan válk be a 2400
Le-s mozdony bejáróvonatokon. Innen a New Haven
Railroadra kerültek, ahol egyesével Boston-New Haven
személyvonatokat vontattak. Bár a New York Central már a vevőjük volt, ott is jártak a bemutató mozdonyok. Még a legfontosabb vonatot, a 20th Century Limitedet is rájuk bízták. |
Feltűnő,
hogy a New York Central mennyire pártolta a C-liner
mozdonycsaládot. Nem volt semmi baja az EMD-vel, a mozdonyai
megbízhatóan, jól teljesítettek.
Talán az volt a NYC hátsó szándéka,
hogy ha felnő az EMD mellé egy másik fővonali mozdony
gyár, az jó hatással lesz a kényelmesedő
EMD mozdonyfejlesztésére és
árképzésére. A FM Kanadába is átküldte a bemutató mozdonyait, a Canadian Nationalen dolgoztak. A primadonna mozdonyok bemutatói alatt a beloiti telepen készült a NYC rendelése. 1950 márciusa és júliusa között 15 egységet gyártottak. Készült 8 egység a Long Island Rail Road számára is. Ez különleges rendelés volt, az egyetlen CPA20-5-ösökre. Júniusban és júliusban szerelték össze őket, |
a
LIRR-en 2001-2007 számot kaptak. Mivel a
gyártás kis késésben volt, a FM a LIRR-re
külde a bemutató egységeit, ahol
személyvonati forgalomban dolgoztak a Jamaicán
túli nem villamosított vonalakon. A saját
mozdonyok leszállítása után a
bemutató egységek visszatértek a LIRR-ről
gyárba, és felújítás után a
New Haven vasútra adták el őket. 790 és 791-es
pályaszámmal jártak ott. Akkor a LIRR még a Pennsylvania vasútja volt, így az oda készült 8 egységet is az rendelte. De magának is kellett ilyen mozdony: 24 1600 Le-s, A-B-A elrendezésű egységet rendelt. Mivel a Pennsylvania volt a FM legnagyobb vásárlója a 48 "Erie-built" egységgel, nem csoda, hogy rendelt a C-linerekből is. A CFA és CFB 16-4 egységek távvezérléssel és dinamikus fékkel készültek. |
Irodalom: |
David R. Sweetland: C-Liners [1] Diesel Locomotives: The First 50 Years [2] William D. Edson with H. L. Vail Jr. and C. M. Smith: New York Central System Diesel Locomitves [3] Railfan & Railroad magazin TRAINS magazinok |
|
manhattani 2010. július 12. |
|