A McKeen motorkocsi két élete



   Mikor 1999-ben megpillantottam ennek a motorkocsinak a fényképét, azonnal megragadott a csúnyasága. Aztán hogy megtudtam, hogy ez a példány sikertelen volt, azt gondoltam, hogy elkészítették, nem vált be, szép sem volt, szétvágták, elfelejtették.   Hát nem.   Ez a motorkocsi forma napjainkban kel új életre...




A Pennsylvania társaság kisérleti benzin-mechanikus motorkocsija 1910. szeptember 13-án Altoonában, nem messze a Pennsy nagy fűtőházától és járműműhelyétől.  A kocsin felirat hirdeti, hogy a McKeen gyártmánya.
A Hagley Museum and Library jóvoltából, kép Eric Hirsimaki: Black Gold - Black Diamonds könyvéből.



  A Pennsylvania 1909-ben és 10-ben benzin-mechanikus (sebességváltójú) motorkocsikkal kezdett kisérletezni, így két ilyen kocsit vásárolt. Az egyik szabványos McKeen gyártmány volt, amit 4701-esre számoztak. Ez volt a Pennsy egyik legkevésbé használható járműve (pedig volt neki sok ilyen...), így 1920 januárjában össze is vágták.

   Ennek ellenére a vasúttársaság továbbra is érdeklődött a motorkocsi-féle járművek iránt, csak sokkal megbízhatóbbat kívánt, mint ami akkor kapható volt. A kedvelt szállítója, a Brill továbbfejlesztett, de szintén benzines motorkocsikat szállított számára az 1920-as évek elején, de a járművek nem voltak megbízhatók, míg az EMC a 20-as évek közepén nem tökéletesítette ezt a fajta vasúti benzinmotort, és akkortól az elképzelés életképessé vált.   De   a  csökönyös   Pennsylvania  még 		akkor is vásárolt a Brilltől motorkocsikat.

  Hogy hogy nem, az egyik ilyen, a fenti képen látható motorkocsi a Virginia & Truckee társasághoz került, talán a McKeentől vásárolt második példány. 1910-től 1945-ig a nevadai Reno és Minden között járt. Talán eleinte a kisebb vasutat nem zavarta annyira a jármű megbízhatatlansága, talán később a gyöngébb benzinmotort sokkal jobb EMC (Winton) gyártmányúra , és később valószínűleg dízelmotorra cserélték. Tény, hogy végigszolgálta a 35 évet.

   Leállítása után szerencsére nem vágták össze (vidéken jobban megbecsülik a helyi emlékeket). 1962-ben stabil étteremkocsinak adták el, majd vízvezeték-szerelési lerakat raktárhelyisége lett. 















A motorkocsi hányatott életútja végén (bár ki tudja...) Carson Cityben, Nevadában a Nevada State Railroad múzeumhoz került. A képen épp befejezték a jármű és a számok-jelek festését. A teljes restauráció 14 évig tartott (!), a mozdony ezen a nyáron mutatkozik be a látogatóknak.       Jim Wrinn fényképe a TRAINS magazinban.


Nincs az a csúnya vasúti jármű, amit ne becsülne meg valahol valaki...




Irodalom:
Eric Hirsimaki: Black Gold - Black Diamonds
TRAINS magazinok
Mike Schaefer and Joe Welsh: Classic American Streamliners
manhattani