A
családot a GP38-astól a 3 nagy hűtőszellőző és a
turbó- feltöltő beszívónyílása
különbözteti meg. A Dash-2 modellen
vízszintnéző látható, és nem
zsanéros az akkuláda. Idővel a 40-2-esek
Q-típusú (quieter and taller, csöndesebb
és magasabb) hűtőszellőzőket kaptak és nem kiemelt hűtő
beszívónyílás fedőt, de ez nem
megbízható megkülönböztető. A
szellőzőrácsok kisebbek, mint az 50-es modelleknél. A
GP40-2-estől a vevők elvesztették
érdeklődésüket a nagy teljesítményű
négytengelyes mozdonyok iránt, inkább a 6
tengelyes SD mozdonyokat vették.
Több mint 200 széles kabinos, GP40-2W készült a Canadian National Raiways számára. 13 GP40P a New Jersey Transit- nál vontatott bejáró vonatokat. Ezek törzse 3 1/2 lábbal hosszabb volt, hogy elférjen a gőzgenerátor. A GP40X 1 lábbal volt hosszabb és szöget zárt be a légbeszívó nyílása. A 23 mozdonyt mind nagy vasutak (SF, UP, SP és NS) vették meg, hogy kipróbálják a megnövelt tapadású vontatási rendszerét. A NS X-ei "fordítva" futnak, hosszú hood-dal előre, mert az eredeti vevő, a Southern Railway így rendelte őket.
1971 után többféle GP40-változat épült: megnövelt dinamikus fék szellőzővel, A megnövelt dinamikus fékteljesítmény lehetővé tette a nehéz tehervonatok nagy sebességről lassítását 7-8 mph-ig, az alap dinamikus fékkel csak 20 mph-ig lehetett lassítani.
A GMD SD-méretű főkeretre épített 8 GP40-est, így elfért hátul a GM 12V-149 motor, mely 500 kW-os váltakozóáramú generátort hajtott meg, a vonat világítási, fűtési és hűtési feszültséggel való ellátására. 1990-ben az Amtrak mind a 8 mozdonyt megvásárolta.
Az Amtraknek 23 GP40-ese volt. Nyolcat a GO-tól vásárolt, ezek GP40TC-k voltak, 192 - 199-es sorozatszámmal. 15 GP40-es eredeti tulajdonosa a NYC, IC, PC és a MILW voltak. Ezeket lízingelte és 650 - 664-es sorozatszámon tartotta őket nyilván.
Több mint 200 széles kabinos, GP40-2W készült a Canadian National Raiways számára. 13 GP40P a New Jersey Transit- nál vontatott bejáró vonatokat. Ezek törzse 3 1/2 lábbal hosszabb volt, hogy elférjen a gőzgenerátor. A GP40X 1 lábbal volt hosszabb és szöget zárt be a légbeszívó nyílása. A 23 mozdonyt mind nagy vasutak (SF, UP, SP és NS) vették meg, hogy kipróbálják a megnövelt tapadású vontatási rendszerét. A NS X-ei "fordítva" futnak, hosszú hood-dal előre, mert az eredeti vevő, a Southern Railway így rendelte őket.
1971 után többféle GP40-változat épült: megnövelt dinamikus fék szellőzővel, A megnövelt dinamikus fékteljesítmény lehetővé tette a nehéz tehervonatok nagy sebességről lassítását 7-8 mph-ig, az alap dinamikus fékkel csak 20 mph-ig lehetett lassítani.
A GMD SD-méretű főkeretre épített 8 GP40-est, így elfért hátul a GM 12V-149 motor, mely 500 kW-os váltakozóáramú generátort hajtott meg, a vonat világítási, fűtési és hűtési feszültséggel való ellátására. 1990-ben az Amtrak mind a 8 mozdonyt megvásárolta.
Az Amtraknek 23 GP40-ese volt. Nyolcat a GO-tól vásárolt, ezek GP40TC-k voltak, 192 - 199-es sorozatszámmal. 15 GP40-es eredeti tulajdonosa a NYC, IC, PC és a MILW voltak. Ezeket lízingelte és 650 - 664-es sorozatszámon tartotta őket nyilván.
