| |
|||
 |
|||
| Dübörögve
vontat a Milwaukee vasút éjszakai vonatának, a Pioneer Limitednek a
mozdonya a Twin Cities-ből Chicagóba,
miközben az utas nyugodtan olvas a kényelmes
ágyában, természetesen Pullman kocsiban Russ Porter felvétele és Milwaukee reklám [1]-ből |
|||
| A Pullman cég több mint száz éven át szolgálta az amerikai vasúti személyszállítást, annak fő szereplője volt. Nagy vasúti személykocsi flottát épített, birtokolt és lízingbe adott vasúttársaságok számára. A kocsijai minősége, jó elrendezése és nagy kényelme világhíressé tette a céget, módszerét sokfelé másolták. A cégnek a megszokottól eltérő üzleti modellje pedig biztosította a nagy hasznot. |
| 1.
rész: A Pullman cég rövid története, az
első Pullman kocsik, a fa építésű kocsik
fejlődése |
|||
| George Mortimer Pullman, a
Pullman cég alapítója az amerikai vasutazás
első éveiben felismerte az akkori távolsági
vasúti utasok
anyagi és társadalmi helyzetét és
igényét,
és azt, hogy fizetőképes a keresletük a nagyon
kényelmes vasúti utazásra. Akkoriban
hosszabb vasúti utakat csak gazdag és/vagy
üzletemberek, a
politikában magas polcon ülők tettek, és ők akartak és tudtak
is fizetni a magas kényelemért. Nagy vasúttársaságok megtehették (volna), hogy nagy kényelmű háló-, társalgó- és étkezőkocsikat építenek vagy vásárolnak, hozzá személyzetet tartanak. De még nekik is személyzet tartalékot kellett képezniük annak pótlására, ha a dolgozó személyzetből bármilyen okból kiesik valaki. De közepes vagy kis vasúttársaság, amelyik esetleg csak egy, de legfeljebb néhány vonalon járat távolsági vonatot, az ezekbe sorozott nagy kényelmű kocsikhoz, ezek személyzetéhez tartalékot képezni túl nagy költségnövekedést jelentett volna. |
Emellett a
kényelmes vasúti kocsikban
utazók száma szezonálisan
változott, a keleti partvidékről nyáron sok
jómódú ember utazott nyaralni
Floridába, télen pedig a hegyvidékre
síelni,
vagy akár az akkor is meleg Kaliforniába,
más-más vasúttársasággal. A
Floridába járó vasutaknak télen le kellett
volna
állítaniuk a nagy kényelmű kocsijaik egy
részét, miközben nyugat felé
másik társaságnál kocsi hiány
támadt volna. A független vasúti kocsi gyárak, vagy akár a vasúttársaságok saját járműgyárai megtanulhatták a nagy kényelmű kocsik gyártásmódját, de jobb eredményt hozott, ha ez a tudás egyetlen gyárban, a Pullmanéban összpontosult. Emellett a cég olyan üzletpolitikát épített fel, amely kiszolgálta a vasúttársaságok akár kis, akár változó, személyzettel ellátott, kényelmes kocsi igényét. A Pullman legtöbb kocsiját nem adta el, hanem díjért cserébe használatba adta a vasúttársaságoknak. A cég megszerzett kocsigyártási tudása és sikeres üzletpolitikája az amerikai vasutak vezető szereplőjévé tette. |
| A
Pullman* cég története A Pullman vállalatot 1867-ben George Mortimer Pullman alapította Pullman Palace Car Company néven, és hamarosan az amerikai vasúti személyszállítás fő szereplője lett fennállása végéig, 1968-ig. Bár nem volt vasúttársaság, de vasúti személykocsik nagy flottáját építette, birtokolta és szerződéssel használatba adta vasúttársaságok számára. Azok pedig a jegyárusítást és helyfoglalást intézték, és szállították az utasokat a Pullman kocsikban. A céget tekintették óriási szálloda vállalatnak is. mivel a kocsijaiban az utasok utazó- és hálóhelyen kívül étkezést is kaptak. A cég 1900-tól Pullman Company néven működött. A Pullman kocsik különbözőek voltak, igazodtak az utasok, és a kocsikat fogadó vasutak igényeihez. Az első időkben a kocsik fából készültek, de a technológia fejlődésével az utasbiztonság növelésére és a gyártási költségek csökkentésére 1910-től acél építésre tértek át. A kezdetektől a Pullman egyeduralkodó volt a nagy kényelmet nyújtó kocsik gyártásában. Az 1929-es gazdasági összeomlás megviselte ezt a céget is. Az utasok nagy része a Pullman kocsik helyett olcsóbb megoldást keresett, a vasutak egyszerűbb ülőhelyes kocsijaiban utazott, vagy a saját autót választotta. 1929 és 32 között a Pullman utasok 40%-a eltűnt. Hogy visszahódítsa őket, a Pullman légkondicionálta a kocsijait, a régiek tömeges átépítésébe kezdett, és hozzáfogott az áramvonalasításukhoz. Az új idők más változásokat is hoztak. Az akkor szinte egyeduralkodó Pullman a szövetségi trösztellenes döntés hatálya alá esett, és feltörekvő konkurense, a Budd Company 1940-ben feljelentette. A bírósági döntés alapján az akkor Pullman Incorporatedet utasították, hogy váljon ketté: a gyártás a Pullman-Standard Car Manufacturing Company, a működtetés a Pullman Company vállalathoz került. *: Bár a cég hivatalos neve összeolvadások, átszervezések vagy bírósági döntések miatt többé-kevésbé változott, ebben az írásban a változások minden fázisában „Pullman"-ként említem. |
 Egy fa építésű társalgó kocsi, a Maud belseje Pullman felvétel [1]-ből Ilyen luxusban volt része a Pullman-kocsi utasainak 1890-ben. Az ülések huzata brokát volt, mívesen varrott függönyök és metszett ablaküvegek voltak a világítótetőben. |
Könnyű
volt a választás a két cég között:
a Pullman megtartotta a jövedelmező gyártást, ami
személy- és később tehervagonokkal is
ellátta a vasutakat,
azok így pótolták a háborús
forgalomban elhasználódott állományukat.  A hattengelyes Vancouver-t 1888 augusztusában építették Pullman felvétel [1]-ből |
Az üzemeltető, a Pullman Company,
hogy pótolja a gyártásból
származó bevételt,
vásárolt 57 (később még kettő)
vasúttársaságot. Az új cégnek 2.800
nehéz (heavyweight)
háló-, szalon- és társalgó kocsija,
és 6 könnyű (lightweight)
kocsija volt, közös használatra. A flotta
maradékát eladták a
vasutaknak, amik aztán visszalízingelték a
Pullmannak, mely működtette
és karbantartotta őket. Azonban az autószám és a repülőtársaságok forgalmának növekedése visszavágta a Pullman maradék üzletét. 1946 után a Pullman kocsik utasszáma folyamatosan csökkent, kivéve a koreai háború időszakát. De 1955-re az utasszám több mint 4 millióval csökkent. Válaszul a Pullman modernizálásba kezdett. Több mint 4.400 könnyű személykocsit épített, és a gazdaság 1,3 milliárd (1950-es) dollárt költött rájuk. Az új kocsik könnyűfémekből épültek, megjelenésükben áramvonalasok, színesek voltak, vagy rozsdamentes acél oldalfalúak lettek. Az 1960-as évek második felére a repülőgépek sebességének a növekedése és az autópályák kényelme végzetes lett a távolsági személyvonatokra. 1946-ban a Pullman több mint 5,500 kocsit működtetett. 1968. december 31-ére, mikor a Pullman felhagyott a személykocsik üzemeltetésével, már csak 425-öt. 1969 közepére, 102 év működése után a Pullman az Egyesült Államokban és Kanadában kilépett az üzletből. Mexikóban ez 1970-ben történt. Egy nagy cég a történelem, és a vasúti szakkönyvek lapjaira szorult vissza. |
| A fa
építésű kocsik korszaka, 1867 - 1910 |
|||
| A Pullman Palace Car Company 1867-ben
alakult meg Illinois államban. Abban az időben a cég 48
hálókocsit birtokolt, és sok
vasúttársasággal volt szerződése a kocsik
használatára. A Pullman még az alakulás
évében bemutatta a hotel
car-t (szálloda kocsit), ami nem volt más, mint
hálókocsi kis konyhával. Egy évvel
később a Pullman megépítette a Delmonico-t, az első teljes
kiszolgálást nyújtó étkezőkocsit,
konyhával és étteremmel. Kezdetben a Pullman kocsik különböző vasutak műhelyeiben és kocsigyártó cégeknél készültek. De ahogy a cég üzlete nőtt, és Pullman indíttatása az volt, hogy vasúti kocsikat épít másoknak, 1870-ben megvette a Detroit Car & Manufacturing Company-t. Egy évtizeddel később George Pullman új kocsigyártó műhelyt épített 15 mérfölddel délre a cég chicagói igazgatóságától Illinoisban, a Calumet tó közelében. Itt nemcsak modern gyár épült, de mintaváros is, a dolgozók lakóhelyéül. A Pullman Car Works 1881-ben nyílt meg, és hamarosan 2.000 dolgozót alkalmazott, a legtöbbjük bevándorló, és képzett szakmunkás volt, akik lakást béreltek a mintavárosban, ahol iskolák, könyvtárak és parkok is voltak. A detroiti telep kocsiépítő műhelyből javítóvá alakult. |
Ahogy a cég működési
területe nőtt, további javító- és
átépítő műhelyeket nyitott St. Louis-ban,
Wilmingtonban, Calumentben és a kaliforniai RIchmondban. Amikor
1899 végén Pullman megvette a Wagner Palace Car
Company-t, örökölte a cég kocsiműhelyeit a new
yorki Buffalóban. A korai hálókocsikat gyakran a vasúttársaság személyzete működtette. Néha az utasoktól várták el, hogy hozzák a saját ágyneműjüket. 1870-re Pullman úgy látta, hogy akkor tudja az általa megkívánt szolgáltatási színvonalat nyújtani, ha a hálókocsik az ő saját személyzetével működnek. E célból sok afro-amerikait (feketét) alkalmazott, akiket Abraham Lincoln szabadított fel. A fekete férfiak car porterek (kb. kalauzok) lettek. 1925-től kezdve felvettek sok filippínót is, étkező-, büfé- és szalonkocsi pincérnek. A cég kalauzai mindig fehér férfiak voltak. Pullman célja az volt, hogy a hálókocsi üzlet minél nagyobb szegmensét fedje le a saját cége - a gyártást, a tulajdonlást, a karbantartást és személyzettel ellátást. Néha beleegyezett közös működtetésbe a vasúttársaságokkal, ilyenkor a karbantartás költsége és a haszon osztódott. |
 |
A New York Central and Hudson River vasút Fast Mail, gyors posta vonata pályasebességgel robog a Harlem folyó High Bridge-e alatt, 1901 körül Frean Willis Blauvelt felvétele, szerző gyűjteménye [1]-ből A fénykép jól mutatja a vasút nagyszerűségét a teljesítménye csúcsán, az új század (a XX.) elején. |
| A
Pullman kocsik 1859 „Old No.9" , az első Pullman kocsi (mivel a cég később, 1867-ben alakult, még nyomozom, hogy ez mitől Pullman kocsi). 1859-ben épült az első Pullman hálókocsi, egy átépített nappali ülőhelyes kocsi, 40 láb (12 m) hosszú, kb. a fele egy későbbi hálókocsinak. A kerekeken, a tengelyeken és néhány kisebb alkatrészen kívül teljesen fából készült. A lapos tető alacsonyan volt, magas ember jó eséllyel beverte a fejét. Az ülések rögzítettek voltak, két kicsi fatüzelésű kályha adott meleget. |
 Gyertyák világítottak benne, és mindkét végén volt egy kis vécé bádog mosdóval. Tíz felső és tíz alsó fekvőhely volt benne, matraccal és takaróval, lepedő nélkül. Mégis akkoriban ez volt a legjobb háló alkalmatosság. |
| 1865 Az első valódi (nem átépítésből származó) Pullman hálókocsi. Úttörő; sokkal hosszabb, magasabb, szélesebb, mint az elődei, a vasúti hidakat átépítették, hogy áthaladhasson rajtuk. Először itt jelenik meg a megemelt felső szint, felhajtható fekvőhelyekkel. A padló alatti fűtőből jövő forró levegő fűtötte. Gyertyavilágítás, szellőzés a felső szinten lévő szellőzőkből. Mindkét végén egy-egy fülke, nyolc szakasz, tágas vécé-mosdó, fekete dió famunka, sok tükör. |
 Teljes belső textil borítás, francia bársony ülésborítás, jó fekvőhelyek teljes ágyneművel. Kísérletként tizenhat kerekű volt, ezt később elhagyták, és a későbbi hálókocsik 12 kerekűek (2 x 3 tengelyes forgóvázasok) lettek. |
| 1874-től Pullman
társalgókocsit adott a kocsiparkjához. Az
üzlet növekedésével a cég a kocsijait
olyan két város között is járatta, amik
nem ugyanannak a vasúttársaságnak a vonalán
feküdtek. Pullman víziója olyan
vállalkozás volt, amely luxuskocsikat nyújt
vasutak számára, jól képzett
szolgáltató személyzettel, és a
kiszolgálás magas színvonala is
megkülönbözteti a céget a korszak
más hálókocsis
vállalkozásaitól. |
Pullman azt nyújtotta az utasoknak, amit elvártak, mikor beszálltak egy Pullman kocsiba. A művészi, magas fokon kidolgozott berendezést és belső díszítést a Chicago közeli Pullman Car Works-ben készítették. |
| 1876 Ez az év is folyamatos fejlődést hozott. A kocsihossz 58-ról 70 lábra (17,7 m-ről 21,3-re) nőtt. A gyertyákat olajlámpák váltották fel. A légfék nagyobb sebességet engedett meg és biztonságosabb volt. Melegvizes rendszer váltotta fel a kályhákat. Háromtengelyes forgóvázakon futott, és a tetőn lévő tartályból a víz gravitációs úton jutott a kocsiba. |
 A belső borítás diófa volt, a kocsit függönyökkel, szőnyeggel és lakkozott fa eszközökkel szerelték fel. |
| 1887 Ebben az évben megjelenik a kocsi peron, a Pullman találmány. Először keskeny átjáró volt két kocsi között és bejáró a kocsiba, később a kocsiéval azonos szélességű lett. Nagyban növelte a kényelmet és a biztonságot. A kocsinak tizenkét szakasza volt, lakosztállyal, dohányzó helyiséggel. Az ülések magas támlájúak voltak. |
 Mahagóni famunka, sok függöny és más díszítés, magasabb ablakok, gazdag függönyözés. Általában elegánsabb belső idézte a Viktoriánus kor dicsőségét. |
| Superb, az 1889 novemberében
készült egyterű
hálókocsi (ilyenben játszódik
néhány jelenet a Van, aki forrón szereti c.
filmben, amikor Marilyn Monroe az éjszakai vonaton a két
botcsinálta nő imitátor zenésszel meg a
többi
lánnyal bulizik) Pullman fotó [1]-ből A keskeny peronos kocsi vadonatújan, a gyár tolópadján látható. |
 |
| Mikor a Pullman 1907-ben
megépítette az első acél kocsit, a cég
amerikai
intézménnyé vált. A
vasúttársaságok a vonatforgalomra
összpontosítottak, és az első osztályú
utasaik kiszolgálását külső cégekre
bízták. A Pullman kocsik a Pullman vonalakon
jártak, két végpont között. 1867 és 1907 között az amerikai vasúthálózat 39 ezerről 229 ezer mérföldre (368 ezer km-re) nőtt. A vonat utak hosszabbak lettek, ahogy az utazó közönség látótere az éjszaka (is) tartó utazással távolabbi úticélokig terjedt. A háló- és az étkezőkocsik egykor különlegességek voltak, ekkorra szükséges elemei lettek a vonatoknak. A XX. század első évtizede volt a legjövedelmezőbb a cég számára. A forgalma megháromszorozódott, a kocsi állománya megduplázódott. Közel 3.700 hálókocsija, több mint 600 alacsonyabb komfortfokozatú (fapados) turista hálója, 25 étkezőkocsija és 34 magánkocsija volt. 1920-ra 9.800 Pullman kocsiban 10.500 kalauz, utaskísérő és „szobalány" szolgált. |
A kocsi gyártással, a
fenntartással és a
személyzettel való ellátással a Pullman
gyakorlati módszert adott a
vasúttársaságoknak, hogy azok
kiszolgálják az első osztályú utasaikat. Ez
a szolgáltatás könnyen alkalmazkodott a
változó utazási igényekhez. Pullman
könnyen tette át a kocsijait és a
személyzetet az ország más részére,
ha az utasmennyiség megkívánta. Télen
Pullman kocsik mentek akár konkurens vasutakhoz, hogy utasokat
vigyenek a hideg északról a napos Floridába.
Tavasszal aztán ezek a kocsik átkerültek más
vasutakhoz, hogy nyaralni vigyék az utasokat az amerikai
nyugatra. A nemzeti flotta stratégiából következően Pullman kocsik az ország minden szögletében megjelentek, de éppígy Mexikó vagy Kanada egyes vonalain is. Az 1920-as években egy Pullman kocsi átlagosan 136.500 mérföldet futott. 1929 márciusában a Glen Alta hálókocsi megjelent a kanadai Torontóban, Miamiban, Los Angeles-ben és New Yorkban is. |
| Kezdetben, és később is a
leggyakoribb Pullman kocsifajta a hálókocsi volt. Az
1870-es évek hálókocsijai 60 és 66
láb (18,3 és 20 m) közötti
hosszúságúak voltak. 12-14 nyitott
hálófülke volt bennük, felső és
alsó fekvőhellyel, emellett volt bennük egy
háló lakosztály is. Mindkét
végén volt vécé. A XIX. század
végére a lakosztály saját
vécét kapott. A kocsikat általában Baker
Heater típusú, melegvizes rendszer fűtötte. 1874-től kezdődően a Pullman társalgó kocsit adott a készlethez. Ezek a kocsik olyan városok között jártak, melyeket nem ugyanaz a vasúttársaság szolgált ki, egy köztes állomáson átcsatolták egy másik vasút vonatára. Pullman jövőképe az volt, hogy az egész országot egyetlen vállalkozás lássa el luxus háló- és társalgó, később étkező kocsiállománnyal. A korai társalgó kocsikat kevesen, a jómódúak, az első osztály utasai használták, és óriási luxust nyújtottak. Ezeket a szalonkocsikat palace car-oknak hívták. A Pullman Car Works cég saját művészei rendezték be. A gazdagon díszített belső miatt egy kocsi árának a felét a berendezés tette ki. Az 1891-es gyártású Osiris kocsi mesterdarabja a kocsiépítő művészetnek Pullman felvétel [1]-ből (Ennek a kocsinak is ókori mitológiai neve volt. Egyszer egy nagy amerikai vasúttársaság húsz saját hálókocsit rendelt. A táraság főnökének főtt a feje, hogy hogyan találjon nekik nevet. Meglátta a lánya történelemkönyvét, amiből épp a görög mitológiát tanulták. Beleolvasott a könyvbe, és felcsillant a szeme. Megkérte a lányát, hogy gyűjtsön ki neki a könyvből húsz pozitív ógörög szereplőt. Azok neveit adta a kocsijainak.) |
 |
| 1880-tól a kocsik
általában 8 lábbal (2,4 m-rel) hosszabbak
lehettek, így nagyobb vécé, dohányzó
szalon vagy büfé kaphatott bennük helyet. Emellett
ellátták őket a német fejlesztésű Pintsch
gázégőkkel. A Pennsylvania Railroad 1882-től alkalmazott
villamos világítást, és 1887-től
néhány vonatot „teljesen villamos
világításúként" hirdettek. Ez
azért is népszerű volt, mert korabeli vasúti
balesetek leírásában gyakran szerepelt, hogy a
világítás kiömlő gáza fokozta a
kocsitüzet. A villamos világítású
vonat kocsijainak a lámpáit a paklikocsiban
elhelyezett gőz
áramfejlesztő látta el villamossággal. A kor vasúti utazásának nagy újítása volt a zárt, először keskeny, később teljes kocsiszélességű peron. Ha az utas át akart menni egy másik kocsiba, például egy étkezőbe, nem tette ki magát az időjárásnak, ez is növelte az utazás kényelmét. |
 A fent látható társalgó kocsija, az Osiris, keskeny és zárt peronos kocsi Pullman fénykép [1]-ből |
| 1907-től kezdődően az amerikai vasúton megjelennek a teljesen acél építésű kocsik. Ez a Pullman kocsigyártásában is új korszakot nyitott. | |||
| |