Amerikai vasúti járműgyárak


Az EMD rövid, képes története

1. A kezdetektől a Geep-ig



Hosszú története során nem csak ez a neve volt. Az alapításakor Electro-Motive Engineering Corp.-nak nevezték. Legsikeresebb szakaszában Electro-Motive Division (EMD) volt a neve. Mára Electro-Motive Diesel, és nem csak működése legsikeresebb szakaszának helyszínét hagyta el, de országát is: a kanadai Ontario államban, Londonban működik. A két stáció közötti sikeres működése során nagyon jó mozdonyok  ezreit és motorok tízezreit gyártotta.



1922, a kezdet. Harold L. Hamilton, korábban vasutas, később a White Co. teherautógyár kereskedelmi igazgatója, Paul R. Turnerrel  együtt megalapította az Electro-Motive Engineering Corp.-ot, aminek a nevét nemsokára Electro-Motive Co.-ra változtatták. Mindez Cleveland-ben, Ohioban történt.













Kis forgalmú vonalakra való benzinmotoros, villamos erőátvitelű személyszállító motorkocsikat terveztek, gyártattak és adtak el.
EMD fényképek.



1924: elkészült az első két "doodlebug" (dongó). Kb. 35 tonnás motor- kocsik, 175 LE-s Winton benzinmotorral, GE vil- lamos berendezéssel. A járműszekrényt a St. Louis Car készítette.

1936-ig a cégnek nem volt gyára, csak irodája Clevelandben és helyi pótalkatrész raktárai. Megrendelték a motorko- csik fő egységeit, a kocsiszekrény gyárban beszereltették a motort és a villamos berendezést. Így adtak el közel 400 motorkocsit.

A képen a legöregebb túlélő, a Montana Western 31-ese látható, a Great Northernnek készült 1925-ben.
Robert S. McGonigal felvétele.


1927: Az első mozdony. Az EMC vezetésével a Rock Island vasúttársaság benzin- motort szerelt két korábbi postakocsiba a kansasi, hortoni műhelyében. Az 550 LE-s mozdonyok 25 kocsit tudtak vontatni. A próbálkozás sikeres volt, mert a RI 1929-ben 3 további kocsit alakított mozdonnyá és 7 új járműszekrényt rendelt a St. Louis Cartól.  
EMD felvétel.



1929: Az Electro-Motive 300 LE-s Winton motort szerelt a Chicago Great Western Blue Bird 3 kocsis motorvonatába, mely McKeen kocsik átépítés voltak. A vonat a Minneapolis  és a minnesotai Rochester között járt. A vonat az áramvonalas motorvonatok előfutára volt.

1930: A válság miatt a motorkocsi rendelés tizedére csökkent, és a használt motor is elérte a műszaki határát, mind az EMC, mind a Winton motorgyár nehéz gazdasági helyzetbe került. A General Motors Corp. fantáziát látott bennük és megvette mindkettőt. Hatalmas anyagi erejével finanszírozta a dízelmotor és -jármű kifejlesztését.





:
1933: Miközben a gőzösöket leverő dízelmozdony már a rajzasztalokon volt, a UP 600 LE-s motorvonatot rendelt az Electro-Motive-től. Ez lett az M10000-es, a járműszekrényeket a Pullman készítette, Az első nagy sebességű áramvonalas vonat szenzációt keltett az országos túrája során, mielőtt menetrend szerinti szolgálatba lépett a City of Salina vonatként.
Gerald M. Best képe a Diesel Locomotives: The First 50 Years-ből.






:
1933: A dízel hatalmas esélye. A Burlington Route társaság (a mai BNSF egyik elődje) dízelmotort választott a Zephyr motorvonata meghajtásához, a járművet a Budd Co. készítette, felhasználva az akkor forradalmi rozsdamentes acél megmunkálási technikát. A motor a General Motors-ban kifejlesztett, könnyű, 600 lóerős, Winton 201A lett, atyja Charles F. Kettelring. Az első nagy sebességű dízel motorvonat utat mutatott az amerikai vasúti járműfejlesztéshez.
Gerald M. Best képe a Diesel Locomotives: The First 50 Years-ből.




1935: Az EMC a GE Erie-beli telephelyén szereltett össze két ilyen "boxcab" ikermotoros mozdonyt, és két "hood" formájú tolatómozdonyt. Az 511 és az 512 box-cabek értékes adatokat szolgáltattak a mozdonyfejlesztéshez, a tolatók pedig a Lackawanna 425 és 426-os számú mozdonyai lettek.
EMD felvétel.





1936: Az EMD mozdonygyárrá válik. Az Electro-Motive új telepet nyitott, 200 000 négyzetláb (kb. 20 000 négyzetméter) alapterületű csarnokkal, Chicagótól délre, és a postacíméről La Grange-nek nevezték. Még az év vége előtt SC tolatómozdonyok gyártásába kezdett, de készült a UP számára az M-10001, a City of Portland gyorsmotorvonat is. A La Grange még abban az évtizedben 2 millió négyzetláb területűre nőtt.
EMD felvétel.




1937: Megjelenik az E Unit. Az első a Baltimore & Ohio EA No. 51-ese lett.
John B. Corns felvétele.











A mozdony másik újdonsága a Blomberg forgóváz. Ez az A1A tengelyelrendezés, tehervonati célra B elrendezést használtak. Ilyen forgóvázak futottak majdnem minden E, F és GP mozdony alatt.
EMD felvétel.




1938: Bemutatkozik az 567 típusú dízelmotor. A szám egy hengerének lökettérfogata köb- hüvelykben kifejezve. 6-, 8-, 12- és 16 hengeres változatban készült, előbb normál sűrítéssel, később turbófeltöltéssel. Ez a motor lett az EMD szabvány motorja 28 éven át, több, mint 25.100 mozdonyban.
EMD felvétel.






1939: A kis tolató, ami ezerszámra járta az USA vasútvonalait és állomásait. A többi EMD tolatóknál rövidebb "hood"-dal, a 600 LE-s SW1 15 éves gyártási időszakot kezdett meg.
George H. Drury felvétele.




1939: A jármű, amely örökre megváltoztatta az amerikai vasúti vontatást. Az FT No. 103-as végre igazi vetélytársa lett a nagy gőzöknek is. A cég 11 hónapos bemutató útra küldte, 35 államon át, 83 764 mérföldet tett meg, és ennek nagy részét nehéz vonatot húzva! Megtörte azt a hitet, hogy a nehéz tehervontatás túl nagy feladat a dízeleknek. Az 5400 lóerős mozdonyegyüttes mindenütt remekül teljesített, még Alaszkában is.  R. V. Nixon felvétele.

Ugyanebben az évben elkészült az utolsó lejtős orrú E mozdony, később a rövidebb, "bulldog" orr terjedt el.
EMD felvétel.




1941: Az Electro-Motive Co. és a Winton Engine Co. teljesen beolvad a General Motors óriásba, és megszületik a GM Electro-Motive Divisionje.

1942-45: Az EMD teljes erejével beszáll az Egyesült Államok háborús erőfeszítésébe. A mozdonygyártás mennyisége csökken, mivel rengeteg dízelmotort gyárt a tengeralattjáró vadász hajók és a partraszálló vízi járművek számára. Azért csak leszállít 1096 FT egységet, 23 vasúttársaság számára, ezzel megalapozva a háború utáni dízelesítést.




1949: Az F3 továbbfejlesztéséből megszületik az F7, melynek (az FP7-tel együtt) 4221-es eladása végképp kiszorítja a gőzösöket a legtöbb vasútról Amerikában.

Nem volt elég még ennyi az amerikai vasutakat forradalmasító újdonság: az EMD bemutatta az új mozdonykategóriát: a road-switchert (vonali és tolatómozdonyt). A hood mozdonyszekrény kényelmesebbé tette a hozzáférést a belső részekhez, és a tehervonat élén a mozdony formája igazán nem számít, ha célszerű. A típus nevének jelentése: General Purpose, és a betűszó kiejtéséből rajtaragadt a "geep" név.
EMD felvétel.



                                                                                                                                                       manhattani

                                                                                                                                                 2009. október 12.
2. rész: A Geeptől máig
Irodalom: 
   
    Louis A. Marre:         Diesel Locomotives: The First 50 Years. 
    Harry Stegmaier:      Baltimore & Ohio Passenger Service, 1945 - 1971 - Volume 2
    TRAINS magazinok