| |
|||
| Hulladékszállítás az amerikai vasutakon | |||
 A kép John G. Kneiling írásában jól mutatja, hogy hogyan lesz az amúgy nagyon kis értékű, sőt, felhalmozva káros anyagból bevétel a vasutak számára, miközben még jót is tesznek a környezettel. |
|||
| Manapság
van egy biztosan és folyamatosan növekvő
iparág: a hulladékszállítás
és -feldolgozás. A keletkező hulladék
térfogata és tömege, néha pedig a
fajtája (például a nukleáris erőművek
elhasznált fűtőanyag
cellái) miatt szükségszerű
a szállításba a vasút
bevonása. Pecunia non olet,
a
pénznek nincs szaga, mondta Vespasianus római
császár, mikor a nyilvános vécék
megadóztatásáról tárgyaltak. Ez igaz
a hulladékszállításra is. Az amerikai
vasutak
örömmel teszik el a
hulladékszállításból
származó szagtalan és tisztes bevételt. |
| Egyetlen ember évente
tonnányi hulladékot „termel", és a mennyiség
évről évre nő. Az első válasz a „mit tegyünk a hulladékkal?"
kérdésre, hogy:
ki vele a lakott területről! Vannak kivételek: néhány
közösség, főleg falusi, a keletkezési helyen
elégeti. Nagyobb közösségekben az
intézményes elégetés drága és
szennyező. Vannak országok és városok, amelyekben
a hulladékot a városon belül üres
területeken halmozzák fel. A hulladék elégetése energianyerési céllal (Észak-Amerikában, 1975-ben) nem tűnik működőképes eljárásnak. A kapott energia kicsi, és mivel a környezetszennyezést elkerülendő az égéstérbe gyakran fűtőanyagot kell adni, a bevétel-költség egyenleg gyakran negatív. A környezetvédők azt mondják: „Recikláljunk!", de az összeöntött hulladékból nehéz kinyerni hasznos, és jelentős mennyiségű anyagot. Marad az eredeti megoldás: ki a hulladékkal a városból! Ami gyakran nem kis távolságú szállítást jelent. A vasutat pedig szállításra találták ki. A vasút azt szereti, ha minél nagyobb tömegűt minél messzebb, és minél rendszeresebben szállíttatnak vele. De a régi módi „szemétvasutak" ma már nem léteznek (Egykor Budapesten is volt ilyen.) Az általános célú vasutak túl lassúak erre a célra, a hulladékot még aznap el kell távolítani a városból, ne ott illatozzon. Emellett a lassú szállítás sok kocsit köt le, nőnek a költségek. |
Felül nyitott vagonok már nem
alkalmazhatók hulladékszállításra. (Egyszer Staten Islandről Manhattanbe hajóztam az „ingakompon", elúszott mellettünk a New York szemetét Staten Islandre szállító motoros uszály, amin a szemetet csak hálóval fedték le, hogy ne hordja a szél. A tőlünk több tíz méterre úszó szemétszállító szaga emlékezetes volt.) Számba véve a feltételeket, a vasutaknak nem egyszerű beszállni a hulladékszállítás bizniszbe úgy, hogy az nyereséges legyen számukra. A lakossági hulladékot kaputól kapuig járó közúti járművek gyűjtik be. Ezek egy-két óra alatt megtelnek, a sofőr elhajt a lerakóhelyre, míg a kísérők pihennek. Ez a lerakóhely nem lehet nagy távolságra a begyűjtés helyétől, mert az túlzottan lefoglalná a begyűjtő járműveket. Viszont a város közeli lerakóhely kapacitása véges, onnan a hulladékot tovább kell szállítani. Itt jön a képbe a vasút. A vasutaknak nagy előnyük a közúti járművekkel szemben, hogy nem kritikus számukra a szállítandó anyagnak (bizonyos mérethatárokon belül) sem a térfogata, sem a súlya. Fogadhatja a hulladékot, ahogy az keletkezik és érkezik. A hulladék érkezhet zajos gépeken, ilyenekkel rámolhatják az illatos anyagot, a város távol van a teherpályaudvartól, aki meg közel lakik, úgyis megszokta már a zajt. |
| A vasút másik előnye, hogy
nagyobb
távolságra tud, és olcsóbban
szállít, mint a közúti járművek. A
teherautós szállítás költsége
(az USA-ban és az 1970-es évek közepén
mérföldenként 1 dollár (a
hulladékbegyűjtésre specializált
járműveké
több). Teherautóval ilyen jellegű árut, mint a
hulladék, 50 vagy
kevesebb mérföldre ésszerű szállítani.
A vasút gond nélkül elszállítja
100 mérföldre. Alapszabály, hogy a begyűjtött hulladékot még aznap éjjel el kell szállítani. Nem lehet a kocsikat az egyik napon napközben megtölteni, éjjel rendezni, másnap osztályozni, és ezután elvinni, kivéve, ha az a nap szombat. Ilyen folyamatban egy vonatnyi hulladékszállító kocsi egy napig nem termel bevételt, és a kocsi bérlés drága. A vasutak ellenkeznek a még aznap éjszakai elszállítás ellen. Az egyik ellenérvük elvi: „Ilyen alacsony fokozatú szállítás nem érdemel jó kiszolgálást!" A másik gyakorlati: „Ha megtesszük ezt a hulladékkal, más szállíttatók is ezt kérik!" |
Az
ilyen gondolkodás része a
hulladékszállítás
problémakörének. A feltételek kialakítják a hulladékszállítás működési módját. Ki kell jelölni a városban egy teherpályaudvart a hulladék átrakás számára. A hulladékot közvetlenül a vasúti kocsiba kell tölteni. Koraeste vonatba kell rendezni a hulladékszállító vagonokat. A vonatot aztán a legrövidebb úton a hulladéklerakó helyére kell vinni. A kocsikat délután 4 és 8 óra között lehet megrakni a város napi hulladékával. Lehet személyzetet találni, ha a körülbelül 6 órányi munkaidőre egész napi bért kap. A vonat 100 mérföldnyi távot 4 vagy kevesebb óra alatt tesz meg. A lerakóban 4 óra alatt ki lehet üríteni a vagonokat, amik reggel 7 órára visszaérhetnek a töltőhelyre. Ott oda lehet őket állítani arra a helyre, ahol a teherautók beléjük tudják borítani a hulladékot. |
 |
Hogyan lehet ezt a folyamatot végrehajtani? A megfelelő vagonnal kell kezdeni. A képen fedett, a töltéshez nyitható tetejű vagon rajza látható, a tetejét torziós rúd tartja nyitott állapotban. A megerősített padlóját nem sérti meg az építési hulladék vagy az autóroncs sem. Egy ilyen vagon ára (a 70-es évek közepén) 25.000 dollár. Benne a szállítás költsége a szokásos, kis vonalhosszúságú vasutakon tonnánként 3 és 5 dollár közötti, ez az ár és a szokásos szolgáltatás nem megfelelő a mindennapi hulladék szállítás számára. 40 kocsis vonatot egy 3.000 LE-s mozdony vontathat, ennek ára 400.000 dollár, és 20 évig eljárhat. A teljes költség 20 tonna elszállítására, 25.000 dollár a kocsiért és 10.000 dollár a mozdonyért nem rossz ár, ha összevetjük a teherautós szállítással. A hulladékszállító vagon szerkezete Rajz [1]-ből |
 |
A hulladékszállító vonat lehet 80 kocsis, ilyenkor két mozdony szükséges, vagy 120 kocsis három mozdonnyal, ilyenkor több átrakó állomást is kiszolgálhat. A 80 kocsis vonat körülbelül 1600 tonna hulladékot szállíthat, ezzel 800.000 lakosú várost szolgál ki. A vagon töltésekor a kezelő oldja a tető zárását, azt a torziós rúd felnyitja, majd a megtelt vagonra a kezelő visszazárja a tetőt. Ugyanez a személy a tele kocsik helyett üreseket mozgat a töltőhelyre egy drótköteles kocsimozgató segítségével. A hulladékszállító felül- és oldalnézete Rajz [1]-ből |
 |
Az átrakó állomáson olyan rámpának kell lennie, amiről egyszerre két teherautó is döntheti a hulladékot a vagonba. A rámpa előtt mellékvágány kell, amely kétszer olyan hosszú, mint a megrakandó szerelvény, kell egy drótköteles „kocsivonszoló", és szükség esetén védőfal. Az átrakó létesítmény munkaerő igénye egy kezelő, és talán egy irodista és kávéfőző. A hulladék közvetlenül a vagonba borítása Rajz [1]-ből |
 |
A vagonokat kibillentő jármű
általános célú, sok helyen
használják. A képen látható
félét egy chicagói cég gyártja
már vagy 40 éve. Megragadja a rudat a vagon alján
és megemeli az egészet. Az emelés nyitja az
ajtókat a másik oldalon, és a hulladék
kiömlik. Egy személyt kell alkalmazni, aki tűzoltó
tömlővel időről időre kimossa a vagonok belsejét. Egy mobil kocsi billentő 5 perc alatt végez egy kocsival, óránként öttel. Nehéz kocsit két billentő tud megemelni. Miután az üres vonat elment, az emelő önjáró járműre tolólapot szerelnek, és eltolja a kiborított hulladékot, hogy helyet csináljon a következő vonat rakományának. A vagon kibillentés helyszíne és az emelő jármű Rajz [1]-ből |
| Mi lesz ezután a
hulladékkal? Az már más úgy. A szállító dolga eljuttatni a hulladékot ki a városból a tárolóba. Mindenki egyetért, hogy ez fontos mozzanat. A vasút ezt tudja, minden más szállítási módnál messzebbre, és olcsóbban. Akár elégetik a hulladékot, akár elföldelik és elfelejtik, akár elhagyott bányát töltenek fel vele, akár parfümmé alakítják, az első lépés, hogy eljuttassák oda, és az „oda" nagyon messze is lehet. A vasút erre van: eljuttatni oda. |
Amikor vasutak
tömörítésről,
aprításról vagy bármi ilyesmiről
beszélnek, a teherautósok játszmáját
játsszák. A teherautósoknak előfeldolgozott anyag
kell, mert nagy
térfogattal nem boldogulnak, a vasút pedig úgy
fogadja a hulladékot,
ahogyan keletkezik. Mi a teendő, ha nincs alkalmas hely a hulladék lerakására? Akkor elhagyott gazos telkekre kell vinni azt, amit az emberek kidobnak az ablakon, míg csak nem találnak jobb megoldást, és kell ilyennek lennie! A vasút szállítási képessége segít a megoldás megtalálásában. |
| |