amerikai vasutak > társaságok > Amtrak



Az 1-es P42DC Bostonban, 1997 október 11-én. Ezt a "fade" (fakó) színezést a GE gyárban kapta. A Phase III színezést cserélték le erre a sötétebb színűre, mely közelebb áll az amerikai zászló színeihez. Ez a sötétebb vörös a Federal Standard 11120, a kék a Federal Standard 15090.                                                   ROBERT A. LaMAY felvétele [4]-ből.




Az Amtrak első vonata a Northeast Corridoron indult Washington D.C. -ből New Yorkba 1971 május 1-én. A pályát akkor még a frissiben tönkrement Penn Central birtokolta. A vasúttársaság 127 prominens személyt hívott meg az útra, és ezeknek kevesebb mint a fele tért vonaton vissza Washingtonba. Az Amtraknek ilyen környezetben kellett életben maradnia, sőt, kiépítenie a saját vonathálózatát. Mára látszik, hogy ez fényesen sikerült.




Amtrak I.: A kezdetek

Amtrak II.: A formálódás évei




Útkeresés és fejlődés

Az Amtrak vezetése és az alkalmazottak tudták, hogy a létük
azon múlik, hogy jó és népszerű vasúti személyszállítási szolgáltatást nyújtsanak. Mindehhez erősen korlátozott állami támogatást használhattak föl. Igyekeztek kis költségű és nagy közönségvonzású extra szolgáltatásokat találni: egyik ilyen volt a Playboy club kocsi.

A New York - Chicago vonalra tervezték. Megbízták az akkor 28 éves Patty Saunders-t, a néhai Seaboard Coast Line személyvonati háziasszonyát, hogy népszerűsítse a tervet a médiánál. A szlogen az volt: "A vonatokat olyanná tesszük, hogy ismét érdemes legyen utazni rajtuk!"

Az Amtrak marketing ügyi alelnöke, Harold Graham, aki nem mellékesen korábban egy légitársaság egyik főnöke volt, azt mondta: "A kalauz ezen a vonaton éppolyan rosszul néz ki, mint mikor a korábbi vasúttársaság alkalmazta". Ezzel a fejlődés irányát visszaterelte a különleges luxusszolgáltatás irányából a tömeget jelentő utasok számára nyújtott szolgáltatás minőségére.  Az Amtrak alkalmazta a Continental Airlines légitársaság utaskísérő oktatóit, hogy képezzék az Amtrak utasokkal érintkező dolgozóit, a Playboy vonat ötletét pedig elvetették.

Bár a Kongresszus monopóliumot adott az Amtraknek városközi vasúti személyszállításra, megengedett egy kivételt "auto-ferry service"-re, ahol a vonat az utasok mellett azok személyautóit is szállította.


Az első vonatuk 1971 december 6-án indult a virginiai Lortonból (csak egy kicsit délre Washington D. C-től, ahová autóval nagyon könnyű eljutni), a floridai Sanfordbe, amely pedig Orlandóhoz van közel, ahol épp akkor nyílt meg a Walt Disney World's Magic Kingdom, a Disneyland.

Voltak előzményei ennek az autószállításnak. Már az 50-es években a Southern Pacific az oregoni Portlandből a Csendes óceán partjáig vitte az utasok autóit egy autószállító kocsiban egy tehervonatban. Ez csak egyirányú szállítás volt, mert visszafelé a kocsi újonnan gyártott személyautókat szállított. 1965-ben pedig a Baltimore & Ohio vasút szállította az utasok autóit Washington D.C. és Chicago között egy tehervonatban. A teher több órát vert rá az utasok vonatára, a Capitol Limited expresszre, a társaság zászlóshajójára, ez lehetővé tette, hogy az utas a következő reggel átvehette a lemosott autóját. Ez a szolgáltatás kevesebb mint egy évet húzott ki.

Az eredeti Auto Train hálókocsi szolgáltatást, tetőkilátó kocsit,
élő zenés koktél kocsit és hajnali 3-ig nyitvatartó bár kocsit kínált, kártyajátékkal és mozival. Az első teljes évben az Auto Train szép bevételt hozott és a 10 dolláros részvényei 56-ért keltek el, tíz év működés után a cég tönkrement, elégtelen tőkeellátottság, a management nagyzoló tervei és két költséges kisiklás következtében. Utolsó vonatuk 1981 május 1-én, az Amtrak 10 éves évfordulóján indult.




Üzemanyag ellátási gondok

Az Amtrak vonatai hosszú útjukon nagyrészt ellenséges környezetben, magánvasúti pályákon járnak. A társaság a végállomásokon kiépítette a mozdonykiszolgáló létesítményeit, de a korábban használatos F40PH-knak viszonylag kicsi volt az üzemanyag tartályuk, ezért "fuel stop"-ot kellett beiktatni, ami rossz hatással volt a menetidőre, és távol az Amtrak mozdonykiszolgáló létesítményeitől, út közben a magánvasutak drágán adták a gázolajat. Ezért az Amtrak üzemanyagszállító kocsit alkalmazott. Ez mozdonyból készült.



Az Amtrak fuel tendere
George Cockle fényképe Kenneth L. Douglas gyűjteményéből, [3]-ból


Az E8A, Amtrak 400-as motorját eltávolították és beépítettek a cab unit-ba hat 1350 gallonos tartályt (az SDP40F víztartályát). Ez a mennyiség elegendő volt egy Chicago - Seattle úthoz. A mozdonyok össze voltak csövezve a tartálykocsival.

Az Amtrak nem épített újabb üzemanyag-szállítót, de más vasutak kiterjedten használtak.


A másik megoldás a magas üzemanyag költségekre a nukleáris hajtású mozdony lett volna. 1956-ban a kongresszus törvényt hozott a fejlesztéséről, és az Army Transportation Research and Development Command kiutalt 100 000 dollárt a saját költségvetéséből a Nuclear Development Corp.-nak egy tanulmányért arról, hogyan lehet a nukleáris energiát mozdonyokban használni.

Az rögtön látszott, hogy az "atommozdony" a működési költséget csökkenti, a sebesség növeléséről nincs szó.

A terv gazdasági és biztonsági kérdéseken bukott el.




Postai és expresszáru szállítás

A vasút előtti időkben a postai küldeményeket a Pony Express és a fedeles szekerek. Később ez az árufajta nagy jövedelmet hozott a vasutaknak. Külön előny volt, hogy a levelek finomrendezését a Railway Post Office (RPO) kocsikban, a vonaton lehetett végezni. 1915-ben 20 000 Post Office alkalmazott dolgozott közel 4000 RPO kocsiban. 1918-ig a vasutaknak nem hivatalos monopóliuma volt a városközi postai áru szállítására, de ebben az évben a Posta létrehozta a légi szállítási ágazatot. Másik érvágás volt, mikor a Posta 1941-ben megkezdte a közúti szállítást. 1965-től már minden nagyobb távolságú first class (gyakorlatilag az összes) levél légi úton utazott.

Mikor az Amtrak megkezdte működését, már csak 8 RPO útvonal létezett, az utolsó pedig 1977-ben szűnt meg.

A vasúti expresszáru szállítás úgy indult, hogy a XIX. században a Boston & Worchester Railroad kalauza a vonatán szívességből elvitt néhány csomagot Bostonba. Megérezvén az igényt, céget hozott létre, később ebből nőtt ki a világméretű Raiway Express Agency, a REA. A társaság 1975-ig működött, mikor a munkáját átvette több, főleg légi úton és közúton szállító gyors csomagposta cég. Ekkor az Amtrak vonatokról eltűnt az összes ilyen jellegű szállítmány.

Több cég is nyújt gyors csomagküldő szolgáltatást Amerikában, az Amtrak mégis megpróbált beszállni az expresszáru üzletbe. 1996-ban alkalmazta Ed Ellis-t, akinek kis vasúttársaság működtetésében volt gyakorlata, ahol a vasút közelebb van a szállíttatókhoz.


Ellis nem akart konkurenciát teremteni a tehervonatoknak, hanem olyan árukra fókuszált, melyek gyors eljutást és pontos érkezést igényeltek, mint például a romlandó áruk, gyümölcsök, zöldségek.

Az Amtraknek voltak lehetőségei ezen a területen, mert a legtöbb expresszvonatának menetideje rövidebb, mint a gyorstehereké, és a tehervonatokban utazó kocsik utazási ideje időnként nőhet, mikor a teherpályaudvarokon másik vonatba rendezik őket. Emellett, mivel az Amtrak óceánparttól óceánpartig
végez szolgáltatást (nincs ilyen magánvasút), áthidalhatja a Chicago gap-et  (a chicagói választóvonalat), ahol kis várakozással kapcsolhatja a Csandes-óceán partjától érkező kocsit egy New York felé menő vonatba. Az Amtrak 66 órás, parttól partig menetidőt nyújtott. Ellis úgy tervezte, hogy az expresszáru kocsijai évente 180 ezer fizető mérföldet teljesíthetnek, míg a tehervasutakéi átlagosan 16 000-et.

"Az Amtrak egyedüli és legnagyobb lehetősége romlandó gyümölcsöt és zöldséget szállítani Dél-Kaliforniából északkeletre, amely szállítás most kizárólag a kamionoké", mondta Ellis.

A gyors szállítás szolgáltatás sikeres lett, annyira, hogy a tehervasutak tiltakoztak ellene a Surface Transportation Board-nál (STB, felszíni szállításügyi testület). Aztán, hosszú küzdelemben (amibe a gyanú szerint az Amtrak elnökváltása is beletartozott), felhagyattak az Amtrak-kel az expresszáru vagonok szállításával. "az expressz[áru szállítása] ... negatív hatással van a személyszállítás minőségére", mondta David Gunn, az Amtrak új elnöke.




A járműállomány




Amtrak 454, egyike a 21 F59PHI-knek a Pacific Surfliner vonat élén San Clemente-ben, Kaliforniában

Greg McDonnell felvétele [2]-ből


Az Amtraknek ma 419 vontatója van, 17 típusból, és mind B-B tengely- elrendezésű.
89%-uk DC, a maradék AC trakciós motoros.
64%-ukat a GE, 25%-ukat az EMD, a maradékot egyéb beszállítók gyártották.
Az 5 legnagyobb darabszám:
   P42DC 205 darab, AEM-7: 51, Dash 8-40BPH: 29, F59PHI: 21, és holtversenyben 18 darabbal a Dash 8-32BWH és
   a P32AC-DM. A mozdonyok 82%-a e típusokból kerül ki.

A mozdonyok 72%-a legalább 4000 Le-s. Átlagéletkoruk 17,8 év (ebben a tolatómozdonyok kora nincs benne).




Az Amtrak mozdonyainak 15,8%-a villamos. Nagy részük a kiváló, de öregedő AEM-7. Ezek leváltására (is) készült az amerikai Siemens gyártotta ACS-64. Az egészében 466 millió dolláros üzlet 2016-ra teljesül.

Következő mozdonymodernizációs célpont az öreg dízelek csoportja. Átlagosan 2 millió mérföldet dolgoztak és láthatók koruknak jelei. A 45 tolatómozdony némelyikének kora 60 év körül jár.
Egyelőre nem látszik pénz kerülni az akcióra, de mozdonyváltás mindenképpen szükséges lesz.
Mivel állami cég csak USÁ-ban gyártott terméket vehet, az EMD máris visszaköltöztette kanadai gyárának egy részét az USÁ-ba, a Muncie-i gyár két év alatt 175 mozdonyt gyártott, az USÁ-n kívül hat másik országba is.

Körvonalazódik személykocsi beszerzési akció is, de azt nem ítélték annyira sürgetőnek, mint a villamos mozdony fiatalítást. Az Amtraknek jelenleg 1518 Amfleet, Superliner, Viewliner és más személykocsija, 101 baggage car-ja van, ezek mellett működtet még140, az államok tulajdonában lévő kocsit is.




A kezdetektől máig meglévő gond

Egyik legkomolyabb: a magánvasutak pályáin járó, egyes nagy távolságú és regionális Amtrak vonatok alkalmanként nagyokat késnek.

A Rail Passenger Service Act , mely létrehozta az Amtraket, elsőbbséget rendelt az Amtrak vonatok számára, ezt követelte a magánvasutaktól cserébe, hogy azok engedélyt kaptak a nagy veszteséget okozó személyszállításuk megszüntetésére. Az első időkben az is megesett, hogy Amtrak expresszt gurítódombon küldött át a honos vasúttársaság, de ezen a nagyon rossz helyzeten egy per segített, mely ítélet helyett egyezséggel zárult ugyan, de sokat javított az Amtrak helyzetén.  


De még 2006-ban is, a BNSF és a UP pályáján járó California Zephyr az egész évben egyszer sem volt, az ugyanazon társaságok pályáján futó Coastal Starlight pedig az útjainak csak 4%-ában volt pontos. A késések okának Amtraken kívüli eredetét jól mutatja, hogy saját pályáján, a Northeast Corridoron az Acela vonatok pontossága 88%, egyéb vonatoké pedig 80%-os.

A késések megszüntetésén folyamatosan dolgoznak.




Tények az Amtrakről

A neve az American és a track szavak összetétele, hivatalos neve National Railroad Passenger Corporation.

Átlagosan 78 000 utas utazik 300 Amtrak vonaton naponta.

A vonatok több mint 60%-ának utazósebessége nagyobb mint 90 mph.

Az Amtraknek 15 nagy távolságú vonata van, 764 és 2438 mérföld közötti úthosszal.

A vonatok pályájának 70%-a nem az Amtraké, hanem nagy magánvasutaké, állami és helyi kormányügynökségeké vagy éppen kis vállalkozásoké. Az Amtrak fizet a pályahasználatért és a vonatai kiszolgálásáért. 2009-ben több mint 121 millió dollárt fizetett 27 millió vonatmérföldért. A hat legnagyobb honos vasút a BNSF, a UP, a CSX, a NS, a CN és a Metro North. Az Amtrak csak a Northeast Corridor 456 mérföldjéből birtokol 363-at.

Az Amtrak jövője a gazdasági válság és más közlekedési ágak fejlődése ellenére a fennmaradás és a fejlődés.







Források:

 

  • AMTRAK: Amtrak, An American Story  [1]
  • Locomotive 2013 (A TRAINS különszáma) [2]
  • Louis A. Marre:  The Contemporary Diesel Spotter's Guide [3]
  • David C. Warner, Elbert Simon: Amtrak By the Numbers [4]
  • Frank N. Wilner: AMTRAK Past, Present, Future  [5]
manhattani

2013 november 18.










Világvasutai > amerikai vasutak > társaságok > A Baltimore & Ohio tehervonatai