Világvasutai >  Amerikai vasutak > Társaságok > A Burlington Northern története






1970. március 2-án új vasúttársaság jött létre az Egyesült Államokban: a Burlington Northern. Négy, magában sem kicsi vasút egyesítette vágányhálózatát és járműállományát: a Chicago, Burlington & Quincy, innen a Burlington név, a Great Northern, innen a Northern, ezen kívül még a Northern Pacific és a Spokane, Portland & Seattle az alkotó vasutak. (Később a Frisco is csatlakozott.) A társaság mind gazdaságilag, mind műszakilag az egyik legsikeresebb vasúti vállalkozás volt Amerikában.

A vasúttársaság története mára lezárt fejezet: a BN, a Santa Fével
egyesülve ma Burlington Northern & Santa Fe Railway néven küzd a vasúti szállítás (és más iparágak) piacán.

A BN története óriási, de jól elválasztható fejezetekre oszlik. Ezekből, folyamatos beszállítással áll majd egybe itt a teljes sztori.

Címkép: Nyugat felé tartó intermodális vonat halad a Pend Oreille tó vize fölött, Sandpoint közelében, Idaho államban.
Blair Kooistra felvétele, Fred W. Hyde gyűjteményéből.




A Burlington Northern hálózatának felosztása


A Burlington Northern vágányhálózata a végleges állapotában az alvállalatok nélkül több mint 23 000 mérföld volt, 17 amerikai államban és két kanadai provinciában. Ekkora hálózatot nem lehet hatékonyan egyben irányítani. A BN mindjárt megalakulásakor, 1970-ben alakított hat régiót. Ezek: Chicago, Omaha, Twin Cities, Billings, Seattle és Portland. Springfield régió Frisco beolvadásakor, 1980-ban alakult a BN hálózatán.

A régiók közvetlenül irányították a területükön a működésüket és a szolgáltatásaikat, és a St. Paulban működő központnak voltak alárendelve. A régiókat a társaság alelnökei irányították. A régiók kisebb "subdivision"-ökre, területi alegységekre bomlottak, melyeket vezérigazgatók vezettek.

A régiókat vezető alelnökök neveit még nem találtam meg, de gyanakszom, hogy a régiók arra kellettek, hogy a BN-t alakító vasutak elnökei-vezérigazgatói magos vezetői állást
kaphassanak. Ezt az is mutatja, hogy az idő múlásával, ahogy ezek a nagyfőnökök nyugdíjba mentek, a régiók száma csökkent. Régiók összeolvadtak, volt, amelyik megszűnt, azok, ahol sok vonalat forgalmon kívül helyeztek vagy meg is szüntettek. A '80-as évek végére összesen két régió maradt: az Északi és a Déli.
A megmaradt két régió hét divíziót tartalmazott. Mint sok más vasúttársaságnál is, a BN-nél is nagy mértékben csökkentették a vezetőség létszámát. 1990-re az alelnöki szintet teljes egészében megszüntették, bár az adminisztrációs tevékenységét 1991. első negyedévéig még folytatta. A végleges divízió beosztás: Pacific, Seattle központtal, Montana, Havre központtal, Dakota Fargo központtal, Nebraska Lincoln központtal, valamint Denver, Galesburg, Springfiled és Forth Worth az ugyanilyen nevű városban lévő központtal.

A divíziókban sok szárnyvonal, korábbi kis vasúttársaság vonala szűnt meg, van divízió, ahol száznál is több. A BN vonalhálózatának egyszerűsödésével a divízió központi vezetése jól kézben tarthatta a forgalmat és a vasút szolgáltatásait, emellett közreműködhetett a társaság transzkontinentális* vonatainak a továbbításában. A BN hálózatának ez a beosztása nagyban hozzájárult a társaság rugalmas működéséhez és a jó szolgáltatás nyújtásához.

* Ma interkontinentálisnak mondják azt, amely a Csendes-óceántól elér a Nagy Tavakig, a Missouri folyóig, vagy akár csak Salt Lake Cityig.







Források:

 

  • Mke Schafer: Classic American Railroads.  [1]
  • Steve Glischinski: Burlington Northern and Its Heritage [2]
  • . [3]
  • William D. Middleton, George M. Smerk, and Roberta L. Diehl (edit): Encyclopedia of North American RAILROADS [4]
  •  [5]
  •  [6]
  •  [7]
  •  [8]
  •  [9]
manhattani
2011. augusztus 31.









Világvasutai >  Amerikai vasutak > Társaságok > A Burlington Northern története