|
Az 1890-es
évek közepén C. P. Huntington, a Big Four
utolsó életben lévő tagja volt a
Southern Pacific ura, 8000 mérföldnyi vonallal az
USÁban és Mexikóban. Az
ezredfordulóra közel készen volt a híres
Coast Line (parti vonal, a
Csendes-óceán partján, San Francisco és Los
Angeles között, San Luis Obispón
keresztül). 1901-re fejezték be. Akkor a SP volt a
világ legnagyobb szállítási
vállalata. De a XX. század új
kihívások elé állította, amire fel
kellett
készülnie és meg kellett felelnie.
|
A
SP híres parti vonala. Kicsivel a századforduló
után fejezték be. Az alsó 150
mérföldje a Csendes- óceán partján
halad. Ez épp egy cukorrépa vonat, ebből sokat vittek a
vonalon. Phil Gosney felvétele [1]-ből. 1999-ben lett volna alkalmam utazni rajta, csak hajnali 3-kor kellett volna indulnom a vonathoz, és ez több logisztikai problémát is felvetett, ezért Bakersfielden át jutottam el San Franciscoba, ami szintén nagyon érdekes út volt. Sajnálom, hogy kimaradt, talán még lesz alkalmam arra járni. Meg akkor, 1999-ben már nem is volt SP vonal. |
A XIX.
század utolsó évtizedében a Union Pacific
csődbe
jutott. Az élére megmenteni új
jövevényt hoztak a nyugati vasúti világba: Edward H. Harrimant. 1897-ben vette
át a UP vezetését, mely Jay Gould
tulajdonlását szenvedte meg. Csak pár év
kellett, és Harriman elkápráztatta az üzleti
életet szemlélőket, köztük a Wall
Street urait is, hogy milyen gyorsan és milyen jól
felhozta a UP-t. Aztán a
bővítés lehetőségeit kezdte keresni:
meg akarta venni a SP Central Pacific részét, de
Huntington visszautasította.
Azonban kis idő múlva meghalt, és Harriman akkor
már nem csak a CP-t, de az
egész SP-t célozta meg. Ügyes
részvény- és üzleti műveletekkel 1901-re
megszerezte a SP 45%-os tulajdonjogát, ami elég volt,
hogy irányítsa. Ekkor azt
mondta: „Nem csak egy vasúttársaságot
vettünk, hanem egy birodalmat”. |
jókat tett. Átalakította és modernizálta a társaságot, hogy meg tudjon felelni az új évszázad kihívásainak. Bár a SP jó állapotban volt, mikor Harriman átvette, de régimódiak voltak a járművei és egyéb berendezései, és sok helyen szenvedett forgalmi torlódásoktól, főleg az Overland Route-on (Sacramentótól Ogdenig, ez kicsit messzebb volt, mint ameddig a CP a pályát építette Promontory Summitig, a találkozási pontig). Harriman hamarosan, a vezérigazgatóval, Julius Kruttschnittel egyetértésben dollármilliókat mozgatott meg a szükséges javításokra és bővítésekre. Ilyenek voltak a Bayshore Cutoff (a cutoff átvágást jelent, ahol új útvonal nyitásával a pálya rövidebb, kevésbé kanyargós vagy kisebb emelkedésű lesz), a Montalvo Cutoff, az Overland Route kétvágányúsítása, de az elsők és a különlegessége miatt a legnagyobb munkák között volt a Lucin Cutoff. |
A
SP mindig híres volt arról, hogy nagyon nehéz
természeti körülmények között kellett
léteznie. Az Overland Route-on, a Salt Lake és Ogden
felé a forgalom egyik legnagyobb akadálya a magas
hó volt. Rendes évben 500 cm hó is leesett.
Ezért a SP minden lehetőt megtett, hogy kivédje ezeket a
nehézségeket. Egyik ilyen akciója volt a Salt Lake
körüli hegyi vonal helyettesítése a tavat
átszelő Lucin Cutoffal.
Brian Solomon felvétele [2]-ből. |
A vasútvonal a
tóban. 1969 júliusában a City of San Francisco
halad kelet felé. Promontory néhány mérfölddel északra van ettől. A kép jobb széléig tartó egyenes gerinc valószínűleg az oda vezető, már nem használt vonalnak a helye. Mike Schafer felvétele [2]-ből. |
De nemcsak
a hídpillérekhez kellett fa: az
állomásépületekhez, az
építés felvonulási épületeihez,
de még egy gőzhajóhoz is.
Összességében 38 256 fát vágtak ki az
építkezéshez, 2
négyzetmérföldnyi erdő költözött a
Great Salt Lake-hez. A
tehervonatok 1904. március 6-tól kezdték
használni a
Lucin Cutoffot, a személyvonatok hat hónappal
később. Akkoriban évente majdnem
600 ezer tonna teher haladt át rajta. Az előnye
nyilvánvaló volt: kevesebb mozdony
nagyobb terhet
rövidebb idő alatt vitt át a tavi vonalon, mint a hegyeken
át. |
Az
interneten sok érdekes írás foglalkozik
részletesen a Lucin
Cutoff, és különösen a tóba
épült pályaszakasz
építésével és a faszerkezet
további sorsával is. Egy cég ügyes
üzletpolitikával piacot teremtett az abból
készült termékeire, bútorok és
más fatárgyak készültek belőle, amiket
jelentős
többletárért lehetett eladni.
Különösen értékesek voltak a
tómederből kihúzott
pillérek. Ezeket a gerendákat a legbelsejükig
átitatta a tavi só, volt, aminek
20% volt a sótartalma. A valaha kivágott erdő fái
más termékekben új életre
keltek. |
Irodalom: [1]
Brian Solomon: Southern Pacific Railroad
[2] Mike Schafer: Classic American Railroads [3] George H. Drury (compiled): Guide to North American Steam Locomotives [4] TRAINS magazinok |
manhattani
|