| |
 Egy korai amerikai gőzmozdony. Bár a Bury típusú kazán karbantartása munkaigényes volt, elegendő gőzt adott, az egyik legnépszerűbb kazántípus volt Amerikában az 1830-as és 40-es években. Ez a mozdony valószínűleg a Boston & Worcester vasút Brookline gépe. Eredeti neve Lion volt, és 1835-ben Angliában a Bury gyárban épült. Később átépítették 4-4-2 tengelyelrendezésűre. Brian Solomon gyűjteménye [3]-ból |
|||
| A vasútépítés kezdetei Amerikában | |||
| Az első kötöttpályás vonalak | |||
| Az elsők nem hívhatók
vasútnak, mivel a pályában a vas csak
később jelent meg. Amerikában a Mississippi folyótól keletre a természetes vizek jó szállítási lehetőséget biztosítottak, ezek mellett az 1800-as évek elejétől a szállítási igények növekedésével csatornákat ástak, tovább növelve a közlekedésre használható vízi utak hosszát. A Mississippitől nyugatra viszont csak állati vontatású kocsik adtak sovány lehetőséget akár kis, vagy közepes tömegű áruk szállítására. Fennállt a lehetősége annak, hogy ha nem jön létre a kötöttpályás közlekedés, az ország gazdasága mezőgazdasági jellegű marad. Kötöttpályás közlekedés az 1800-as években tűnt fel Amerikában, lóvontatással, és ez egybeesett a keleti államokban fellobbant csatornaépítési láz kezdetével. Természetes, hogy a legfeljebb néhány mázsa tömegű árut szállítani képes lovaskocsi nem versenyezhetett a jóval terhelhetőbb folyami, tavi, vagy csatornai bárkás szállítással. 1840-ig, amikor a csatornai szállítás elérte csúcsát, a vasút keveset fejlődött, a fékező ok a gyenge technológia volt. Ironikus, hogy a csatornán szállítók segítették a vasút fejlődését azzal, hogy alkalmazták a kikötőkben, valamint áruval rakott és személyekkel elfoglalt bárkák átszállításában a csatorna útjába eső hegyen. Éppígy segítették a bányavállalatok is, amelyek a hegyen felszínre hozott bányaterméket gravitációs vasúttal szállították le a vízpartra. |
 A Maunch Chunk szene gravitációs vasúton érkezik a Lehigh csatorna partjára Metszet William H. Shank gyűjteményéből, [2]-ből |
| Az 1800-as évek
első tizedeiben és korábban is a
vasutak terjedését korlátozó
tényezők
a tőkehiány mellett az iparban használható
gőzmozdony, az erős, teherbíró pálya és a
jó acél készítés
képességének
hiánya volt. Mindezek ellenére a
kötöttpályás szállítás
nagyon korán megjelenik Amerikában. Több századdal ezelőtt megjelent Amerikában az állatokkal vontatott, kő- vagy fa pályán futó kocsikkal való közlekedés. Már az 1600-as években használtak talajra helyezett sínen gördülő, nyomkarimás kereket. Amerikában elsőként 1795-ből van írásos nyoma sínes szállításnak, Bostonban, a Bunker Hill aljában, egy kőbányában. A következő három évtizedben a keleti oldalon több városi lóvasút épült, az ilyen vonat egy kocsiból állt, fa sínen nyomkarimás keréken futott. |
Az
első engedélyt nyilvános vonatforgalom
indítására 1826-ban, Massachusetts-ben
bocsátották ki a Granite Railway Company
számára, Bostontól délre, Quincy
közelében. Gridley Bryant, az engedélyes
feltalálta a váltót, a keresztezést
és a fordítót, és Amerikában
elsőként használt vas csíkot a fa sínen,
hogy tartósabb pályát létesítsen a
lóvontatású kocsik kerekeinek. Később
gránit pályát készített, és
saját kocsit fejlesztett, mely gránit tömböket
szállított a bányától a Neponset
folyó kikötőjébe. A Granite Railway, de más nyilvános pályák is útdíjasként működtek, vagyis bárki felvihette a saját állatával húzott járművét a pályára, és a pályahasználatért díjat fizetett. Mivel nem volt megkerülő pálya, a szembe találkozó járműveken utazók döntötték el, hogy kinek kell utat adnia, néha ökölharccal. |
| . Kanadában már 1720 körül létrehoztak lóvasutat, Louisburgban, az erődvárosban, melyet a francia érdekek (és terület) védelmére alapítottak. A járműveket Pictou-ban, Nova Scotiában készítették, a vasút 1818-ban szenet szállított a tengerhez, és 1829-től már fém síneken, ez volt a fém futófelületű sín első alkalmazása Észak-Amerikában. . |
A pályák nyilvános használata a gőzmozdony megjelenéséig tartott. Nyilvánvaló volt, hogy a mozdonytulajdonos vasúttársaságok használják a pályájukat a saját mozdonyukkal vontatott kocsikkal. Az első vasút, amely menetrend szerinti személyszállítást kezdett, a Baltimore & Ohio (B&O) vasút volt, mely 1830 májusában kezdte meg ezt a szolgáltatást. |
| Más városokban is
létesültek ló vontatású
közúti vasutak. |
| A vasút fejlődése | |||
| Az 1800-as évek korai
szakaszában Nagy-Britannia vezetett a gőzgépes
technológia
fejlesztésében. Az első sikeres, jól működő
gőzmozdonyt 1804-ben
Wales-ben
építette a Cornwallból való Richard
Trevithick. 1813-ban az angol George Stephenson épített gőzmozdonyt egy Wales-i szénbánya számára, és ez a gőzös vasút lázba hozta Angliát. Stephenson híres lett, és hamarosan felkérték a világ első nyilvános vasútjának a megépítésére, a Stockton - Darlington vasútéra, mely tízezrek kíváncsi szeme előtt indította a forgalmat 1825. szeptember 27-én. Amerika hátrébb volt Anglia mögött a gőzös technológia fejlesztésben, mivel a sok, jól használható vízi útja kielégítette távolsági szállítási igényét. |
Az 1700-as és az 1800-as
években Amerika a világ összes országa
között a legjobban használta ki a vízi utakat. A csatorna társaságok arra
használták a
vasutat, hogy síneken, gőzgéppel mozgatott
szállító egységeken egész
bárkákat és hajókat emeljenek át az
útba eső dombokon. Az 1800-as évek
első negyedében Amerikában stabil gőzgépeket
használtak, emellett hajókat hajtottak gőzgéppel. Mivel az amerikai pénzügyi körök sok pénzt fektettek csatornákba és gőzhajókba, az 1830-as évekig keveset foglalkoztak a vasúttal. Aztán a '40-es évek elejére megtört a jég: az addig 23 mérföldnyi vasúti pálya hossza 2 818 mérföldre nőtt. Fejlődött a gőzmozdony-, a sín-, a pálya- és az acélgyártás technológiája, és ez tette lehetővé, hogy a következő 60 évben a vasút futótűzként terjedjen az országban. |
| Amerikai vasút próbálkozások | |||
| Nem csak Angliában fejlesztettek
és alkalmaztak gőzmozdonyt. Amerikában John Fitch
kísérletezett gőzgéppel, sajnos a szegényes
infrastruktúra és a vékony pénzügyi
háttér miatt nem volt sikeres. Miközben Nagy-Britanniában Richard Trevithick a Pen-y-Darran mozdonyát tökéletesítette, Philadelphiában Oliver Evans próbálkozott a gőzhajtással. Felismerte a nagynyomású gőz hasznát, a kazánja 100 és 150 psi (7 - 10,5 atm) nyomású volt. Egy bányában sikerrel alkalmazott stabil gőzgépet. |
Aztán 1805-ben egy 21 tonnás
önjáró
gépet készített, amely nyomkarimás
kerekeken futott, így használható lett volna az
útdíjas pályákon. A járómű
neve Orukter Amphibolis volt.
Evans azt hitte, támogatókra talál, és
vasutat tervezett Philadelphiából New Yorkba. Sajnos
kevesen vették komolyan
a tervét. |
 |
Peter Cooper mozdonya (a képen annak másolata), ma Tom Thumb (Hüvelyk Matyi) néven ismerjük Brian Solomon felvétele [3]-ból Cooper 1830-ban építette a mozdonyát, azért, hogy bemutassa a Baltimore & Ohio vasút vezetőségének, hogy lehetséges otthon a gyakorlatban is használható gőzmozdonyt készíteni. A képen a mozdony a marylandi Ellicot City állomásépülete előtt halad el, melyet 1831-ben építettek, és a legrégibb vasútállomás az Egyesült Államokban. |
| Az első gőzmozdonyok | |||
| A XVIII. század
végén, a XIX. elején főleg Angliában
folyt gőzös fejlesztés és
építés. 1769-ben Watt finomította Newcomen
mozdonyát, majd Nicholas Joseph Cagnot épített egy
közúton folyó gőzkocsit Franciaországban. 1797-ben a 26 éves Trevithick stabil gőznépet épített, 1,5 hüvelyk (38,1mm) átmérőjű hengerrel és akkor veszélyesnek tartott nagy kazánnyomással. Ezután a mozdonytervezés felé fordult, és 1803-ban elkészítette sínen futó mozdonyát. Ezzel azt is bizonyította, hogy a sima kerék sima felületen futva is elegendő tapadást ad az induláshoz, haladáshoz és a megálláshoz is. 1808-ban aztán Trevithick megalkotta utolsó mozdonyát, a Catch-me-who-can (Kapjon el, aki tud) nevűt, mely egy londoni körpályán utasokkal tele kocsikat vontatott 12 mérföld (19,2 km) óránkénti sebességgel. Hedley mozdonya, a Puffing Billy két, 9 hüvelyk (229 mm) átmérőjű, függőleges hengerrel futott, és miután 1815-ben futókerekekkel megoldották a nagy tengelyterhelés problémáját, 1862-ig sikeresen működött. A mozdonyt megőrizték a londoni Science Museumban, ez az egyik legöregebb létező mozdony a világon. Stephenson 1814-ben készítette el Blucher nevű mozdonyát, mely nem működött jól. De nem csüggedt, és tíz éven belül a terve finomításával ő vált Nagy-Britannia, sőt a világ legjelentősebb gőzmozdony készítőjévé. |
 A James I mozdony John P. Hankey gyűjteménye, [3]-ból Ez a "mozdony" egyike volt annak az öt kísérleti gépnek, melyek a Baltimore & Ohio vasút versenyén indultak 1831-ben Baltimore-ban. Jó példája az amerikai tervezési elveknek: olcsó, könnyű, de viszonylag nagy teljesítményű mozdony volt a cél. Akkoriban a legtöbb mozdonyt Angliából vásárolták Amerikába, a B&O versenye azt célozta, hogy elősegítse az amerikai mozdony építést. Ez az 1:1-es modell 1893-ban épült a Columbian Expositionre. |
 |
A B&O
egyik, 0-4-0 (B) tengelyelrendezésű mozdonya John P. Hankey gyűjteménye, [3]-ból A vasút az 1830-as években flottányi ilyen, Grasshopper típusú mozdonyt vett. Ez a példány John Hancock néven épült Gilligham & Winans-nál 1836-ban, és szolgálatban maradt a '90-es évekig a B&O-nál. 1927-ben acél kazánosra építették át és átnevezték Thomas Jefferson-ra, a B&O Fair of the Iron Horse (Vasparipa vásár) rendezvényére, mely a 100 éves amerikai vasutazást ünnepelte. |
 A Philadelphia & Reading Rocket-je A Braitwaite Milner & Company építette, belül kapcsolt kerekekkel. A brit import mozdonyt vitorláshajóval szállítoták Amerikába. |
 A Beaverf Meadow Railroad Hercules mozdonya Az Eastwick & Harrison gyártmánya 1837-ben. Úgy tudni, ez volt az első mozdony a hajtott kerekek rugózásán kiegyenlítő rudakkal. Ezt a modellt 1893-ban építették a Columbian Exposition-re. |
 Sandusky 1837-ben építette Thomas Rogers a Rogers, Ketchum & Grosvenor gépgyárában Amerikában, a New Jersey-i Patersonban. Ez a teljes méretű fa modell a Columbian Exposition-re készült. Mindhárom kép John P. Hankey gyűjteménye, [3]-ból |
| Az első amerikai vasutak | |||
| 1826-ban Gridley Bryant
építette meg a három mérföldes,
kőszállító, Granite Railroadot Massachusetts-ben,
Quincyben. A fa, később kő pályán a kocsikat lovak
vontatták. Ezt tekintik Amerika első "vasútjának". A '20-as évek második felében egymástól függetlenül több amerikai vasút próbálkozott gőzös vontatással. 1827-ben a Delaware & Hudson Canal Company épített pályát szén szállítására Honesdale-ben a bányától a csatornáig. Ugyanebben az évben a Baltimore & Ohio Rail Road (később Railroad) nyilvános vasút működtetésére kapott engedélyt Baltimore-tól át az Allegheny hegységen át az Ohio folyónál fekvő, virginiai Wheelingig. 1828-ban pedig a South Carolina Railroad kapott engedélyt a vonalára Charlestontól Hamburgig. A Mohawk & Hudson Railroad New York államban 16 mérföldes pálya építésre kapott engedélyt, Albany-ből (New York állam fővárosából) Schenectady-be 1826-ban, de 1830-ig nem kezdtek a munkához. Szintén 1830-ban John Stevens fiai, Robert és Edwin lettek a Camden & Amboy vasút engedélyesei New Yorktól Philadelphiáig. |
Kezdetben az amerikai mozdony
követelmények különböztek a
britekéitől. Az amerikai
pálya különbözött a brittől. 1830-ban
Britanniában jobb alépítményt és
vágányzatot építettek. A tömör
sínt kedvelték, mely nehéz (7 - 11 tonna), merev
keretes mozdonyokat hordott. Amerikában előbb fa, acélszalaggal fedett vágányt építettek. Az eltörött szalag gyakran okozott balesetet, felkunkorodva áttörte a fa építésű kocsi padlóját, megsebesítve az utasokat. Emiatt áttértek a tömör, I forma sínekre, ezeket Nagy-Britanniából hozták, és a könnyebb fajtát választották. A brit vasúti anyagok jobb minőségűek voltak, mint amilyeneket Amerikában gyártani tudtak. Az Egyesült Államok iparának 5 -10 évébe került, mire behozta a lemaradását a tengerentúlival szemben. . |
|
|