Az E72 nyugatra tart Montana államban, Superiornál 1973. augusztus 6-án
            Steve Patterson felvétele [3]-ból




2. rész:  A vonal

 


A Milwaukee Road Chicagóból induló vonata hosszú, nem villamosított vonal után eléri a Rocky Mountain Divisiont, a keleti villamosított szakaszt, ezután az Idaho Division nem villamosított, tehát írásunk szempontjából érdektelen rész után következik a Coast Division, a nyugati villamos vonal, mely a Csendes-óceán parti Tacomáig, a vonal végpontjáig tart.

 


Rocky Mountain Division



Harlowton


A nyugat felé haladó vonat Chicagótól 1300 mérföldre, Harlowtonnál, a Rocky Mountain Division keleti végénél érte el az első villamosított szakaszt.

A hálózat nyugati végéig, Seattle-ig és Tacomáig, a Csendes-óceán partjáig még 900 mérföld van.
A keleti villamos szakasz, a Rocky Mountain Division
keleti része
Térképrészlet [3]-ból




Harlowton naplementében, 1956 júliusában

Sanford Goodrick felvétele [3]-ból

Az E74-es és az E75-ös Little Joe-k a 3-as yard vágányon indul egy rendkívüli tehervonattal. Az állomáson túl majdnem azonnal kezdődik az emelkedő, ami néhány mérföld múlva 20‰ -es lesz.



Butte


        Butte nagyállomás
        Sanford Gooodrick felvétele [3]-ból

1917-től, mikor az állomás készen lett, 1956-ig, mikor a Milwaukee Road épített egy kisebb állomást a várostól délre, az expresszek és a személyvonatok betolattak a nagyállomás csonkavágányaira, ezzel több percet adtak a menetidőhöz.

Az épület és az olasz stílusú óratorony építészeti műemlék, a vasút megszűntével is megmaradt, a helyi tévé stúdiója működik benne.



Az E12-es villamos mozdony visszatolja a hosszú, Olympian Hiawatha expresszt Butte nagyállomásra

Sanford Goodrick felvétele


A vonat mögötti dombon és a hegyen a bányászkodás jelei látszanak, mert Butte bányászváros volt.


Butte fölött eredetileg ezüstbányát nyitottak, de aztán óriási mennyiségű rezet, cinket, mangánt és  ólmot találtak. Az Anaconda nevet egy leszerelt polgárháborús katonától kapta, aki Grant tábornok hadmozdulatának a nevét adta a bányájának.

Mivel a rézbánya korábbról működött, mint ahogy a Milwaukee vasút épült, logikus volt, hogy az Anaconda rezéből készítsék a felsővezetéket, energia- és távközlő kábeleket, különösen, hogy a vasút igazgatóságának egy tagja az Anaconda Copper Mining elnöke is volt. A rézbánya Butte Anaconda & Pacific (BA&P) néven saját vasutat épített ki a város és a bánya között, ami kísérleti villamos vasúti próbapálya lett a Milwaukee számára. 
 Butte városa és a  BA&P számára a villanyt pedig az Anaconda bánya villamos műve adta.

A Butte Anaconda & Pacific vasút az első olyan volt, amely tisztán gazdasági okból villamosított nagyvasúti fővonalon. 1913-ban 2400V-os DC rendszert épített ki, melyet két évvel később célszerűségből a Milwaukee-éval egyező, 3000V-ossá épített át.

A BA&P huszonnyolc mozdonya kettesével, napi 16 órában és heti 6 napon 100 rézérc vagonos  vonatokat mozgatott a bánya és Butte teherpályaudvar között, 1967-ig, amikor a bánya új ércfeldolgozó és olvasztó művet épített ki Butte-ban, oda pedig már dízelmozdonyok vitték az ércet, és lebontották a felsővezetéket.


A Butte Anaconda & Pacific vasút tehervonati mozdonyai
Henry Stange, William C. Janssen Collection [3]-ból


Két gép, amit ott 'motor'-nak hívnak, hogy megkülönböztessék a gőzmozdonytól, amit pedig mi hívunk 'motor'-nak, azt ők dízelnek. A General Electric 17 ilyet szállított 1913-ban, és a 64-es és 54-es 1967-ig dolgozott, míg csak le nem bontották a felsővezetéket.



Butte város kötöttpályás tömegközlekedését az Anaconda Copper Mining Company Electric Ralway & Light Department adta

Henry Stange, William C. Janssen Collection [3]-ból


A St. Louis Car Company építette ezeket a Pullman green színű villamos motorkocsikat és mellékkocsikat.

Az csak a látszat, hogy a járda mellett egy Warszava áll.


Az Electric Raliway Department munkásokat szállító vonata az olvasztómű felé tart
Henry Stange, William C. Janssen Collcetion, [3]-ból


A műszakváltás még odébb van (mikor a dolgozók a munka helyszínére érnek), de a vonaton utazók már a munkaidejüket töltik. Az akkor kezdődik, amikor lenn a városban vonatra szállnak.

Nemsokára busszal járnak majd: 1951 az Electric Raliway Department utolsó éve.



Deer Lodge (szarvas éjszakázóhely)


Az állomás és a teherpályaudvar a keleti villamosított szakasz fontos osztópontja volt, irodákkal, műhelyekkel és a jéghűtő vagonokba az elolvadt jeget újratöltő állomással. 
Az eddig járó vonatokat a nyolcvágányos rendezőn átrendezték, a mozdonyokat a műhelyekben vizsgálták át és javították, majd az új személyzet szállt fel rájuk. Időszakonként még állami börtön is volt itt.



A kis dízel tolató egy Little Joe-t mozgat a fordítón

Willam C. Janssen felvétele [3]-ból


Bár az X3800-as egy nagyságrenddel kisebb teljesítményű, mint az E71-es, mégis ő mozgatja a másikat a gőzös vontatáshoz készült, felsővezeték nélküli fordítón.


A körfűtőházon felirat hirdette: "Men Who Know Electricity Best Respect It" (Akik ismerik a villamosságot, jobban tisztelik). A gőzösökhöz szokott dolgozókat figyelmeztetni kellett, hogy a látszólag veszélytelen felsővezeték halálos fenyegetést jelent.

Gőzmozdony fűtő ismerősöm mesélte: egy Románia felől érkező, Szergej vontatta expressz nagy nehezen járt be Békéscsabára, a mozdony dög lett. 
 A vonatot el kellett vinni Szolnokra, Békéscsabán volt egy befűtött gőzös, a vonatára várt, azt tették az expresszre, el is vontatta Szolnokra. Ott a hazafelé út előtt a fűtő ismerősöm felmászott a szerkocsi végén rámolni (a szenet előrehányni), és ahogy felért a létrán, meglátta a feje mellett a felsővezetéket (a debreceni vonal akkor már villamosított volt), ami szerencsére ott épp a másik irányba cikk-cakkolt. Ha nem, lefejeli, sejthetjük, hogy milyen következményekkel.)


Deer Lodge-on a helyi rendezést az E81 villamos tolatómozdony végezte, a képen 1959 márciusában
William C. Janssen felvétele [3]-ból


Ez a mozdony mozgatta az érkező tehervonatok kocsijait a helyi ipar helyszíneire, mint a képen a mellette látható Teslow, Inc. gabonatároló tornyaihoz. A felvétel készítője pedig búcsút mondott Deer Lodge-nak, és a Milwaukee Road villamos osztályán, Seattle állomáson kezdett dolgozni.



Avery










Avery a St. Joe folyó északi partján

William C. Janssen felvétele 1950 körül, [3]-ból


Avery a két villamosított szakasz közül a keleti, a Rocky Mountain Division nyugati végén lévő állomás. A nyugat felé tartó vonatok itt leadták a villamos mozdony(ok)at, és gőzösre vagy dízelre cseréltek. Korábban gőzös, az 50-es évektől pedig dízelmozdonyok vitték tovább nyugatra a vonatokat, át az Idaho Divisionön, a másik villamos szakasz felé.

A kelet felől ide érkező vasutasok itt állították át az órájukat a Pacific Standard Time-ra, az USA nyugati időzónájának az idejére. A képen középen az alacsony állomásépület. Mögötte az út túloldalán a szürke épület a Hotel Idaho, vasutas laktanyaként is szolgált.

Avery-t a vasútvonal és keskeny közút kötötte össze a külvilággal. Az a vasutas, aki szerette az erdős környezeet, szívesen jött Averybe, aki nem, az amerikai Szibériának hívta. 		Bill Janssen mozdonyvezető mesélte: "Mikor először érkeztem ide, elkövettem azt a hibát, hogy a hotelbe mentem, ahelyett, hogy a vasutas szállást kerestem volna, ahol ingyen alhattam volna, így az éjszakáért fizetnem kellett. Emellett az étel borzalmas volt, szinte megmérgeztek."

Az állomásépület mögött a tégla építésű villamos alállomás, a lejtős nyeregtető védi az épületet a nagy és nedves, tehát tapadó hótól. A folyóparton hátul a keletről érkezett Little Joe mozdonyokat akasztották le a vonatukról, és mentek a motorszínbe.

Averyben gyakori látvány volt a villamos, a dízel és a gőzmozdony, gyakran egyszerre. Mivel Avery a nagy havazások és hócsuszamlások határán fekszik, két hómaró is állomásozott itt, a körfűtőházban.




Avery mozdonyszínje 1956. július 11-én

Nem látszanak a dízelmozdonyok, amik továbbviszik a tehervonatot vagy akár az Olympian Hiawathát, a Milwaukee Road híres expresszét a nem villamosított, Idaho Divisionön. Az E52 "boxcab" villamos mozdony a motorszín mellett vár keletre tartó vonatára.

A vaskos fordító

Mindkét felvételt William C. Janssen készítette, [3]-ból

A a legtöbb boxcab kétirányú mozdony, de a Little Joe-kat meg kellett fordítani a visszaútra. A gőzmozdonyok számára készült fordító fölött nem fordult a felsővezeték, így a fordítandó villanymozdony a saját motorjával hajtott rá a fordítóra, ott lehúzta az áramszedőt, megfordították, áramszedő föl és lehajtott róla.


Az időjárás nem volt mindig ilyen barátságos, mint a fenti képeken.
E50 és E34 az Avery-i motorszínnél 1971 novemberében
Alan Burns felvétele [1]-ből




A nyugati villamosított szakasz, a Coast Division



A Milwaukee Road eredetileg csak a keleti szakaszt, a Rocky Mountain Divisiont akarta villamosítani, de 1916-ra, mikorra a 440 mérföld hosszú villamos szakasz üzembe lépett, látszott, hogy sikeres, és a vasút vezetése engedélyezte az Othello - Tacoma közötti, a Coast Division villamosítását is. A munka 1919-ben kezdődött, és '25-re a gőzös üzemhez képest évi 12,4 millió dollár megtakarítást tudott kimutatni. A nyugati villamos vonal két jelentős hegyen halad át: a Saddle Mountains-en és a Cascades-en.
 A két szakasz közötti nem villamos pályarész a villamos üzem végéig probléma maradt: minden végponton mozdonyt kellett cserélni és a két szakasz között a villanygépeket csak nem villamos mozdonnyal lehetett mozgatni. A 20-as években a Milwaukee Road fizetésképtelen volt, nem is gondolhatott további villamosításra. A II. világháború után tervezték a gap villamosítását, de a vonali dízelek érkezése új irányt szabott a fejlesztésnek. Ezután a Milwaukee pályáján végig villamos hajtómotorok vitték a vonatokat, csak ezekhez a villanyt maguk a mozdonyok termelték meg.







Térkép [3]-ból

Keletre az Idaho Division, a két villamos szakasz közötti szünet, a gap.



Taunton "állomáson" két tehervonat keresztez
William C. Janssen felvétele 1950 körül, [3]-ból


A megkerülő vágányon a várakozó, 264-es számú tehervonat áll. A kép készítője, akit Deer Lodge-ból helyeztek Seattle-be a vasút villamos osztályára, a mozdonyokhoz beosztva, a 263-as vonat mozdonyán utazott, és közben fényképezett. Így kötötte össze a munkaköri tevékenységét a kellemes időtöltéssel.




Renton



Végre egy nagyobb város a sok forgalmi kitérő méretű állomás után.


Az E-33-as mozdonyvezetője a kezével árnyékolja a szemét, ahogy a fényképészt nézi, alighanem ismeri is, mert cégtársa

William C. Janssen felvétele [3]-ból


A városban a cédrus oszlopok csúnyák lettek volna, és a Milwaukee vonalán csak itt voltak ilyen acél felsővezeték tartó hidak. Ezek egymástóli távolsága 350 láb (105 m) volt, míg a fa oszlopoké  45 méter. A tartókat két vágány villamosítására tervezték, de a második vágányt felszedték a város utcáján.





Az Olympian Hiawatha Renton utcáján halad

Mindkét kép Sanford Goodrick felvétele, 1956. június 13-án, [3]-ból


A menetirányító rádión kérdezte meg a nyugat felé haladó expressz mozdonyvezetőjét, hogy hol jár. Ilyen választ kaphatott: "A Houser úton haladok, a Williams utca felé közeledem".

A Skytop Lounge vég- és tető kilátó kocsi

Ebből a képből látható, hogy miért szedték fel a második vágányt. A Milwaukee expressz kocsija egymaga szinte betölti az utcát




Seattle, Washington állam


A Csendes-óceán parti Seattle nagyállomásán, a Union Stationön megállnak a Milwaukee Road nyugat felé tartó expresszei, mielőtt elérik Tacomát, a végállomásukat.

Az E2, bipolar mozdony az Olympian Hiawatha expresszel érkezik Seattle állomására 1950. szeptember 8-án
Sanford Goodrick felvétele [3]-ból




Tacoma, Washington állam



Tacoma a nyugati villamos szakasz, és a Milwaukee vasút vonalának végpontja volt. Kereskedelmi kikötője volt a Puget Sound (öböl) partján. A Milwaukee Road Tacoma pályaudvara a sík terület köves feltöltésére épült.

A vasútnak volt néhány saját kikötői mólója az óceánjárók és a vasút közötti áru átrakodásra. Nagy járműjavítója a teljes nyugati villamos szakasz, a Coast Division mozdonyait tartotta karban.
Tacoma járműjavító és Tide Flats pályaudvar 1950 körül
Ismeretlen fényképész felvétele [1]-ből


1977-re semmi sem maradt az állomásból és a járműjavítóból. A Milwaukee megszűntével elbontották, a helyén ma konténer hajó fogadó terminál van.



Tacoma az óriási járműjavítójával vonzotta a javítandó mozdonyokat és a karbantartó járműveket.


Az E23C mozdony 1959-ben érkezett Tacomába kisebb beavatkozásra
William C. Janssen felvétele [3]-ból


Az E33ACB mozdonyhármas tagját tehervonati mozdonnyá alakították, és az E39D típusjelet kapta, aztán az EF-5 mozdonynégyes egyik tagja lett.



Az X900215, korábban gőz hómarót
1955-57-ben villamos hajtásúra alakították
William C. Janssen felvétele [3]-ból


A hómarót egy Westinghouse gyártmányú, korábban mozdony trakciós motor hajtotta. Átalakítás utáni pályája nagy részét ezen a vágányon  töltötte, a hóesésre várva.


Érdekes, hogy a Milwaukee annyira bízott a felsővezetékében, hogy azzal táplálta a nagy havat eltüntető hómaró tárcsáját is.



A 2-es számú pályavizsgáló kocsi
rendes vendég volt Tacomában
William C. Janssen felvétele [3]-ból


Az amerikai "Ceruza". A kis jármű tetején nagy mozdonyhoz is illő harang van.



A kontinens belsejében a Milwaukee Road vonala nagyrészt lakatlan területeken, erdőségeken haladt.


Gyakran volt ilyen látványban része mozdonyvezetőknek, pályabejáróknak vagy vasútfényképészeknek

Ismeretlen fényképész felvétele [2]-ből




Szarvasok sétálnak Cedar Falls állomás vágányán

A Washington állambeli Cedar Falls kis, tolómozdony állomás. a Cascades hegység lábánál, Seattle-től 40 mérföldre keletre. A szarvasok a 60-as években már régen nem használt, a 20-as években készült tejeskanna rakodó peronok körül kószálnak.

A szakács mosómedvét etet

Mindkét kép Richard Steinheimer felvétele [2]-ből

A mosómedve család a konyha lépcsője alatt lakik, de azért mindketten nagyon óvatosak.







Források:

 

  • Noel T. Holley: The Milwaukee Electrics [1]
  • Richard Steinheimer: The Electric Way Across the Mountains [2]
  • Bill Marvel: Under Milwukee Wires [3]
  • Comprehensive RAILROAD ATLAS of North America  [4]
 manhattani       

  2021. szeptember 20.