A felvétel az Empire State Building tetejéről készült Manhattanről északi irányban. A nagy zöld folt a házak között a Central Park. Bal szélén van a Dakota-ház, ahol John Lennont lelőtték. A Grand Central Terminal kicsivel a park legközelebbi oldalánál délre és nyugatra van. A park magasságában a vonala még alagútban halad. A Hudson folyó partján, a West Side-on itt-ott látszik a High Line, a magas tehervonal maradéka.
    
1997. április 27. Ez, és a cikkben szereplő többi fénykép saját felvételeim.


Ezen a napon is a Long Island Rail Road vasúttal haladunk New York City felé, mint tegnap. De ma megviccelem, és lerángatom őket a vonatról Woodside állomáson, még Long Islandon, épp egy megállóval a Penn Station előtt, mielőtt a vonat bebújna az alagútba. Innen a 7-es metró (amerikaiul subway) közvetlenül a Grand Centralhoz visz. De ami fontosabb, előbb kétszer is átmegy a Sunnyside Yard (napos oldal nevű rendezőpályaudvar) fölött, mert itt a metró a korábbi magasvasúti rendszer pályáján halad.

Sunnyside Yardnak valaha nagy teher- és expresszáru-forgalma is volt, ma a Pennsylvaniára érkező Amtrak- és New Jersey Transit személyvonatok tároló és kiszolgáló állomása. Egy részén felsővezeték is van, melyben 11.000 V, valaha 25 Hz, mára az itt normál 60 Hz a villany. Sunnyside Yardon áthaladnak a Boston felől érkező és Pennsylvaniára, vagy a Pennsylvanián át Washingtonba tartó vonatok. A vonal része a North-East Corridornak, az észak-déli átmenő vonalnak.

Sunnyside Yard rendező-pályaudvarnak a manhattani alagút felé eső vége. Jobbra fenn a Long Island Rail Road motorvonata halad az alagút és a Pennsylvania Station felé. Oldalt munkavonatok, köztük felsővezeték- javító kocsik, de van sok, a váltókról a havat leolvasztó, nem lángot, hanem forró levegőt fújó szerkezet is.
1999. június 5.



Ezen a vonalon az újság szerint gőzerővel folyik a nagysebességű vasút építése. Én mindenhol faaljas, közönséges sínszeges leerősítésű (igaz, hogy alátétlemezes és 68 kg/m-es sínű) pályát látok. Átadás 1999 vége. Azért valami építkezés folyik. Második hurokvágány épül, amin a mozdony lekapcsolása nélkül fordulhatnak meg a Washington-New York vonatok. Ezek tudhatnak valamit, mert a nagysebességű vonatok motorvonatszerűek lesznek. Azoknak az irányváltáshoz nem kellene hurokvágány.

(Az élet igazolta a hurokvágány építőket. Amikor 1999   után  megjelentek  a  nagysebességű,   Acela
  		motorvonatok, bizony komoly döccenésekkel indult velük a forgalom, volt, hogy mindet le is állították. Ilyenkor mozdonyos vonatok vitték a forgalmat, azokhoz meg kellett a hurokvágány.)

A rendező-pályaudvar különlegessége a felső- vezetékes mozdony- és kocsimosó, amin a villamos mozdony élő felsővezeték alatt húzta át a vonatot. A vízfúvókat gondosan a járművek oldala felé irányították. A mosó akkor működött, mikor a Yard még a Pennsylvaniáé volt. A vonatból ma is látszik (működni még nem láttam), az áramvezető alsó sínek miatt szögesdrótos kerítésmászás nélkül közel kerülni hozzá lehetetlen.



A subway 7-es vonalát, amin utazunk, a városi közlekedési társaság kicsit viccesen nemzetközi vonalként hirdeti. Mire Queens-beli (észak-nyugat long islandi) végállomásától Woodside-ra ér, ortodox görög, arab, zsidó, jamaicai, koreai és mexikói közösségeken halad át. Persze Woodside-on már sokkal egységesebb az utazóközönség. A feketék, spanyolok és kínaiak mellett alig van egy-két indiai és japán. De malájt és eszkimót egyet sem látni. Van persze fehér ember is. Mi hárman.

A subway nevéhez híven végre a mélybe bukik, és az East River alatt a Grand Central Terminalhoz érkezünk. Jegyváltás, Harlem Vonal. Az automaták ismét működnek, de ez már fel sem tűnik nekik.

A Harlem vonal nem sokkal a Harlem folyó után ágazik ki a Hudson vonalból, és a New Haven vonal (amely a harmadik nap programja lesz) négy vágányán halad. Majd ebből is kiágazik, és észak-északkeleti az iránya a végállomásáig. Addig 34 állomás van.

A Harlem vonal egyik megállója. Nem is emlékszem, melyik, a legtöbb ilyen. Modern, tiszta, semmi graffiti, előtte nagy PR-parkoló.

1997. július 19.

   



A New York Central rendszerű alsósín. Kicsit ésszerűbb, mint a Pennsylvania-féle, ahol a papucs felülről csatlakozik az áramvezető sínhez.
1997. július 19.

A Harlem vonalat, a Hudson vonalhoz hasonlóan a New York Central társaság villamosította, tehát ez is alsó sínes. Alsó sínes a Long Island Rail Road vonala is, de ott az áramszedő papucs felülről érintkezik az áramvezető sínnel, míg  NYC néhai vonalain alulról. De legalább a nyomtávolság mindenütt azonos.


A pálya unalmasan jó, az állomások unalmasan modernek, és a Harlem-vonalon még börtön sincs. North White Plains-en a Harlem és a Hudson vonalak villamos járműveit tárolják és javítják, és van itt festőműhely is, ami azért érdekes, mert a villamos járművek mind rozsdamentes acélból készülnek, amiket nem kell festeni. A villamos - dízel-villamos mozdonyokat és a toltvonati közlekedésre alkalmas kocsikat festik itt, amik egyébként nem járnának erre.



Ez a pályarészlet talán magyarázatot ad arra, hogyan lehet hegesztett sínszál egyszerű sínszeges leerősítéssel. A sínszeg nem szorító jellegű leerősítés, a hegesztett sínszálhoz meg az kéne, hogy lefogja a dilatációt. Itt látható, hogy a legtöbb fa keresztalj mellett sínvándorlás-gátló szerkezet van, sok helyen a keresztalj mindkét oldalán. Ez gátolhatja a sínvándorlást és a hőtágulást.

North White Plains-en túl csak 1984 után villamosítottak,   Brewster  North-ig.    Itt  mindjárt   a
 villamos járműveket kiszolgáló telep is épült. Úgy látszik, a vonalak kinőtték North White Plains-t. Brewster után vége a villamosításnak és vége a modern vasútnak. Ezután kézi vezérlésű térközjelzés van, míg az eddig tárgyalt két vonalon, de a harmadikon is automatikus térközjelzők, jelfeladással. A vonatunk Brewster North-ig megy, az állomás jó messze épült minden lakott helytől, itt sem látni házat. Nehéz kivárni a visszaindulásig a majdnem egy órát
 


Megérkezünk a Grand Central Terminálra.
-Most sétálunk kicsit a West 42. utcában - mondom.
-Hallottam, ott sétálnak a ... - mondja egyikük. (Ő kimondta, én nem írom le, hátha olvassák ezt fiatalkorúak is.)
-Itt, barátom, már csak jól nevelt és tisztességes emberek sétálnak.

A Fifth Avenue-n északra fordulunk, megnézzük az impozáns Rockefeller Centert. Aztán keletre indulunk, át az East Side-on. Ügyesen kormányzok, épp a 45. utcából érünk ki a parti 12. Avenue-ra és elénk tárul az Intrepid repülőgép-hordozó (helytelen közhasznú neve anyahajó).

-Azt aaaa ... - de az impozáns látványt nehéz is más szóval leírni. A hajó neve rettenthetetlent jelent, Vietnámban még harcolt, később őrszolgálatot látott el, ma az Intrepid Sea, Air and Space Museum fő látványossága (több, kisebb hajó is van ott).

-Ez persze szigorú hadititok - mondja egyikük.
-Nem a'. Már megyünk is fel.

Sok erős és jól fejlesztett acél, magas technika, és még a fedélzeti tiszt ablakán is kinézhetünk a futópályára. Barátaim ámulnak és bámulnak. Én is, a második látogatásomon is, csak titkolom. Otthonosan nézek körbe.

 

   

Az a betonelem a színes szemmel a berlini fal darabja volt. Azt gondolom, a graffiti a nyugat-berlini oldalon lehetett.

   


                                                                                                                                                       manhattani
                                                                                                                                                       2010. január 10.

        Irodalom: 
   
               
               Stan Fischler:            Next Stop Grand Central
                Railfan & Railroad magazin
               TRAINS magazinok