Ausztrál dízelmozdonyok

Az N-, az AN- és az A-osztály

                                                                                                                                                                                                    A főoldalra


Ausztráliában minden kicsit más, mint a világ más részein. Azt mondják, azért, mert hozzánk képest fejjel lefelé járnak. De ez nem lehet ok, mert hozzájuk képest mi is fejjel lefelé járunk, igaz, hogy mások is vagyunk, mint ők.

Az ausztrál dízelmozdonyok is kicsit eltérnek a világban megszokottaktól, de azért nem annyira, mint a kenguru a kecskétől és a kacsacsőrű emlős a kacsától...

Kezdjük az N-osztályú mozdonnyal. Nem az N méretarányban modellezők iránti tiszteletből, bár tisztelem őket. Soha nem mondanék olyat egy N-es terepasztalra, hogy bolhacirkusz. Egy N méretarányú jármű sokkal inkább hasonlít lótetűre.


A Victoria N-osztályú (N-class) mozdonya

Az N451, az első ilyen mozdony Broadford felé halad a Melbourne-i expresszel. Victoria Ausztrália nyugati és legdélebbi állama, a V/Line pedig a vasútja.  Az N-osztályú, nagy sebességű és közepes teljesítményű dízelmozdonyok sokfelé feltűnnek az állam fővonalain.


A mozdony rövid története

A 70-es években az ausztrál vasút nehéz időket élt. A járműállomány elöregedett, a konkurens közlekedési módok pedig évi 3 millió utast szipkáztak el a vasúttól. A politikai-makrogazdasági vezetők a hálózat visszavágását javasolták, de a civil közönség azt követelte az államtól, hogy teremtsen működőképes vasutat. 1981-ben a kormány belekezdett a több mint 100 millió ausztrál dolláros tervébe, mely a Victoria állambeli vasúti közlekedést volt hivatott újjáéleszteni.

A terv részeként a B-osztályú mozdonyokat személyvonati szolgálatra A-osztályúvá építették át (lásd e cikk harmadik részét), emellett rendeltek 10 új N-osztályú mozdonyt is. Költség- okokból a B mozdonyok átépítését felfüggesztették, helyettük további 15 N osztályú mozdonyt rendeltek.

Az N mozdonyok megjelentek szerte az állam fővonalain,  és ők teljesítették a Melbourne - Adelaide, The Overland szolgálatot is.

Ausztrália a nyomtávolságok gyűjteménye, bár a híres Sydney-Perth vonal normál nyomtávolságú. Sok távolsági vonal, főleg Victoria államban 1600 mm. Ez egy valaha Írországból Ausztráliába szegődött vasútépítőn múlott.



Huszonöt N osztályú mozdony épült 1985-től, N451 -  N475-ösre számozták őket, expresszvonati személyszállító célra. Becenevük "kutyacsont" (dogbones) volt. Ez nem úgy értendő, hogy a kutyának a csontja, hanem amit a kutyának adnak: a két végén a vastagodás épp olyan, mint a mozdony két végén a teljes szélességű vezetőállás, a kettő között pedig a keskenyített, "hood" törzs, a "verandás" felépítés. (Az ilyen verandás forma az amerikai gázturbinás mozdonyoknál volt népszerű.) A vezetőállás ajtajai is a törzs felé nyílnak.


A mozdonyok közepes, 1678 kW teljesítményűek. A segédüzemi energiát főleg a vonat számára külön, 240 kW-os dízelmotor és alternátor (váltakozó feszültségű generátor) állítja elő. Angolszász vasútul ezt "head-end power"-nek hívják.

Az N-osztályú mozdony formáját már három másik mozdonyon is
alkalmazzák. Egyik Weipában (észak-Queenslandben, mely állam Ausztrália észak-nyugati részén van) bauxit vonatokat vontat, 58 ilyen mozdony az NSW State Rail-nél (New South Wales állami vasútnál) dolgozik, és 40 tehervonati mozdonyt rendelt a Queensland Railways. Ezek az újabb típusok már 2237 kW teljesítményűek.



Az N469 indulásra készen. A vonatot mozdonykettős vontatja majd, a hátsó valószínűleg egy P-osztályú mozdony.

Melbourne, 1996. október 12.
Saját felvételem.


Melbourne-ben Az N462, a 460 és a 461, kétfajta liveryvel.
Bendigo, 1998. november.
Sedoni Gyula, Ausztráliában élő barátom felvétele.




Egy N-mozdony (nem túl) távolsági vonattal. A pálya a bejáró szakaszon villamosított.

 Essendon, 1994. december 03.
Saját felvételem.
Essendonban


Melbourne N474 érkezik Melbourne-be.
1996. október 12.
saját felvételem.





Az AN-osztályú mozdony

Az AN-osztályú mozdonyok új építésűek: az Australian National Rail Commission rendelte őket 1991-ben.  A General Motors Electro-Motive Divisionje (mozdonygyára) gyártotta, JT46C típusszámon. A végső összeszerelést a Clyde Engineering végezte Somertonban, Ausztrália Victoria államában saját és EMD elemekből. Motorjuk EMD gyártmányú, típusszáma 710, 16 hengeres, turbó feltöltéses,. A mozdony teljes súlya 130 tonna.

Mikor a 11 mozdony első példányai megjelentek az ausztrál síneken, a kormány vasúti rendszerének legnagyobb teljesítményű mozdonyai voltak. Öreg dízelgépeket váltottak fel a Trans-Australia expressz teherforgalomban. Az ausztrál tehervonatokat kevesebb mozdony húzza, mint az amerikaiakat, azért, mert egyrészt Ausztráliában   sokkal   kevesebben   laknak,    kevesebb  árut  kell
szállítani, másrészt a pályák nagy része síkvidéki jellegű, nem kell hágókon vontatni a hosszú és nehéz tehervonatokat. Mégis, ezekbe a mozdonyokba beépítették a bizonyos helyzetekben vonóerőt növelő "Super Series", kerékpördülés gátló rendszert. A mozdony sebességét talajt figyelő radar méri. Ha a kerék kerületi sebessége számottevően eltérne a haladási sebességtől, azt jelentené, hogy a kerék megpördült. Ekkor a rendszer automatikusan megváltoztatja a pördült kerékpár tengelyét hajtó villamos motor feszültségét, megszünteti a pördülést, és a kerékpár nagyobb részben járul hozzá a mozdony vonóerejéhez.
 
 


 
         
Az Australian National Ralways a 80-as években a zöld és sárga festést választotta, ami jól illik ehhez a tájképhez. Meg kell azonban jegyezni, hogy Ausztrália tájképe egyáltalán nem ilyen virágos. A kontinens fölött a repülőből órákig vörös sivatagot látni. A képen az erőt sugárzó AN2 mozdony segítséggel vontatja tehervonatát.

A mozdony amerikai (EMD) tervezés, bár nem tükrözi korának jellemző amerikai mozdonyformáját. Pedig volt ilyen kialakítású amerikai dízelmozdony enyhén és folyamatosan lejtő homlokzattal, a dízelvontatás hőskorában, a Baltimore & Ohio No. 50-ese, ami a 30-as években járta a B&O pályáit. Ez a mozdonyforma talán annak állít emléket.
   
Két ausztráliai utam során nem láttam AN-osztályú mozdonyt, igaz, hogy nem volt időm teherpályaudvarok körül mászkálni.




Végül a számomra legszebb,

Az ausztrál vasutak A-osztályú mozdonya

Az A-osztályú mozdonyok a Victorian Railways (VR) B-osztályú mozdonyainak átépítéséből származnak.

A B-osztályú mozdonyok voltak az első fővonali dízel-villamos mozdonyok Ausztrália Victoria államában. Mind személy, mind teherforgalomban használták őket. A 80-as évek végéig, 90-es évek elejéig szolgáltak. A 80-as évek közepén a B-osztályú mozdonyok körülbelül fele A-osztályú, személyvonati mozdonnyá épültek át. A magas átépítési költségek miatt az állami tulajdonú vasút átépítés helyett új mozdony vásárlása mellett döntött (ld. az N-osztályú mozdonyok fejezetet). Az át nem épített B-osztályú mozdonyokat eladták a West Coast Railway-nek.


Az A mozdonyok születése

Az A-osztályú mozdonyok a Victorian Railways (VR) B-osztályú mozdonyainak a teljes átépítéséből származnak. A B37-es volt az első átépített mozdony, 1982-ben Adelaide-be, a Clyde Engineering Rosewater-i telepére küldték.

Az átépítés során a mozdonyt a főkeretig lebontották. Az eredeti, GM gyártmányú 16 hengeres 567B típusú motort új, turbó feltöltéses 12 hengeres EMD, 645E3B típusszámú motorra cserélték, mely 2250 Le-t adott a vontatás számára. A D12 egyenfeszültségű generátort AR10 alternátorra cserélték, és a mozdonyban az EMD Dash-2 elektromos rendszert szerelték, ez a folyamatos vonóerő 18%-os növekedését jelentette.

Az első átépített mozdony, az A73 1984 májusában állt forgalomba, az utolsó pedig, az A81 1985 októberében. Eredetileg mind a 26 B-osztályú mozdony átépítését tervezték, de kiderült, hogy új mozdony vásárlása kisebb költséggel jár, és a költség-eredmény arány még jobb. Így 11 után abbahagyták a B-k átépítését. Az A-k megtartották a B-korukbeli számot, így a mozdonysor A60 Sir Harold Clapp, A62, A66, A70, A71, A73, A77, A78, A79, A81 és A85 lett.

 Az A mozdonyok kétféle forgóvázzal futnak: "első mintájú" öntött vázzal, illetve "második mintájú", flexicoil forgóvázzal.
Az első időkben  az A-osztályú mozdonyokat szinte kizárólag személyforgalomban használták, a jó gyorsulásuk, a dinamikus fékjük és a kis fordulási idejük miatt, lévén két vezetőállásuk. De 1990-ben, a Sprinter motorkocsik megjelenésekor az osztály mozdonyai a teherforgalomba szorultak vissza. A 90-es évek közepén már csak 4 mozdony, az A60, az A62, az A66 és az A70 volt személyforgalomra kijelölve.

1999-ben Victoria állam eladta a V/Line teherszállítási üzletágát, az új vállalat neve Freight Victoria, majd Freight Australia
lett.

Üzem közben több változtatást hajtottak végre a mozdonyokon: változott a fellépő lépcső a kabinba, új fogódzkodók kerültek fel, majd néha le átfestések miatt, stb. Egyes mozdonyok megkapták a V/Line Passenger Series 2 festést. Több mozdony orr fellépőt kapott és megkettőzték az orr kapaszkodókat. Az átépítés jó tervezését mutatja, hogy komolyabb gépészeti változtatásra a mai napig nincs szükség.

A jövőre nézve várható, hogy a személyszállításban maradt A-osztályú mozdonyok is a teherforgalomba kerülnek, mert a motorvonatok helyettesítik a mozdony vontatta személyszállító vonatokat.


Melbourne, Spencer Street Station
Az A66 távolsági vonat élén a Melbourne-i Spencer Street Stationön indulásra vár.
1994. december 15.
saját felvételem.





Glenroynál távolsági vonattal.
 1994. december 03.
Saját felvételem.




A még működő mozdonyosztály egy példánya megérkezett a boldogabb mozdonyok végső nyughelyére, a múzeumba, optikai felújításra vár.
1994. december 15.
saját felvételem.


manhattani    



Irodalom:

Leon Oberg: Australian Rail at work
Colin Taylor: Australia and New Zealand by Rail
Anthony Dennis: Ribbons of Steel, Riding the Indian Pacific

Ahol nem jeleztem, a képek a Leon Oberg könyvből valók, a szerző fényképei. A jelzett képek Sedony Gyula Ausztráliában élő vasúttörténészé illetve saját fényképeim.