Vasúti hírek, 2020 második negyedéve




Naftalinba teszik az amerikai gurítódombos rendező-pályaudvarokat?


Ewing Hunter Harrison az Illinois Central Railroad, a Canadian National Railway, a Canadian Pacific Railway és a CSX Corporation, nagy észak-amerikai vállalatok CEO-ja (chief executive officere, kb. vezérigazgatója) volt. Vezetése alatt alkották meg a Precision Scheduled Railroading (PSR, pontos időzítésű vasutazás) működési modellt. Harrison kicsit a lovak elé fogta a kocsit, amikor a működő rendszer kialakítása előtt kijelentette: a CSX-nek a tucatnyi rendező-pályaudvarából csak három-négyre lesz szüksége. Elsőként azonnal el is dózerolták Atlantában a Tilford Yardot.

Mikor a UP és a NS is csatlakozott a PSR-hez, mindenki azt kérdezte: hány rendező-pályaudvart zárnak be? A UP eddig 5 rendező működését szünetelteti, a NS pedig kettő gurítódombosat sík rendezővé alakított.

Aki nem dolgozik rendező-pályaudvaron, annak a bezárás nem rossz hír. Fenntartásuk pénzbe kerül, a kocsik átlagosan 24 órát töltenek ott, nagyrészt gurításra várva. A PSR kevesebb rendezést tesz szükségessé, a kocsikat az indulási helyen blokkokba szervezik, így a rendezés blokkok cseréjét jelenti.

  A gurítódombos pályaudvarokat rengeteg vasúti kocsi rendezésére építették. De nem rugalmasak, ezért a Class I-es vasutak jobban akarnak támaszkodni a kis rendezőkre. A kis sík rendezők végzik el a teljes rendezési igény 80%-át. Olyanok a vasútnak, mint a svájci katonai bicska: sok funkciót megvalósítanak: osztályozzák a kocsikat irány szerint, cserélik a kocsik blokkjait, még hosszú idejű kocsi tárolást is megvalósíthatnak, és kiszolgálják a helyi szállíttatókat.

A munka másképpeni szervezése csökkenti a síktolató rendezők munkáját, így azok jobban kialakított blokkokat képezhetnek. Ez elfogyasztja a gurítódombos rendezők munkáját.

A vasutak működési terve azt tartalmazza, hogy a gurítós rendezők munkája létérdeke a vasutaknak, ha jó helyen fekszenek, és kapnak elegendő kocsit. Másképp mennek a levesbe.

Az egy-egy kocsinyi feladott áru
Észak-Amerikában folyamatosan csökken. Az intermodális és egységvonatok forgalma pedig nő, azok meg nem kívánnak út közbeni rendezést. Így a gurítódombos rendezők számát csökkentik. A kérdés pedig nem az, hogy a vasutak miért tesznek így, hanem az, hogy miért tart ilyen soká.



Bill Stephens cikke nyomán a 2020. áprilisi TRAINS-ből




Növekszik az automatizálás szerepe a mozdonyvezetésben


Amerikában a modern vezetőfülke tartalmazza a Wabtec gyártmányú Trip Optimizer (utazás optimalizáló) képet, a mozdonyvezető előtti képernyő alsó harmadán látható. A PTC (Positive Train Control, kb. ETCS-szerű rendszer) képe balra, a mozdony kezelőszervei fölött van.

Stan Henderson képe a 2020 áprilisi TRAINS-ből

E
gy tehervonaton a mozdonyvezető szerepe a legfontosabb. Minden vonat más, Amerikában különböznek még a mozdonyok számában és az elosztásukban a vonatban, de a kocsik számában és elosztásában, és mások a pálya- és az időjárási viszonyok is. Az elektronika, a számítógép, a GPS és a vezeték nélküli technológia egyre növekvő használatával a mozdonyvezető egyre kevésbé lesz meghatározó, most a legkevésbé, mint eddig bármikor a történelemben. Ez a fejlődés költséget spórol a vasutaknak, de mivel a technológia sosem tökéletes, megmarad az emberi szerep, mely azonban jelentősen változóban van.






Ma a vasúttársaság telepíti a mozdonyára a Wabtec Trip Optimizer-jét, vagy a New York Air Brake cég LEADER rendszerét, mely felügyeli a vonatot, hogy minden rendben megy-e. Az energia menedzsment kiszámítja a legmagasabb hatásfokú haladást a vonat indulási pontjától a végállomásig, ha a vonat végig szabad jelzéseket kap. Foglalt pálya előtt, vagy kitérőbe haladáskor a mozdonyvezetőnek kell lassítania. Jó esetben a vonat száz mérföldeket tehet meg úgy, hogy nem kell beavatkozni, a mozdonyvezető csak megállítja a vonatot a célállomáson.





Chris Guss cikke nyomán a 2020. áprilisi TRAINS-ben
Az energia menedzsment rendszer és a PTC alkalmazásával még a vonat kézi megállítására sincs szükség. Az energia menedzsment ismeri a vonal jellemzőit, lejtviszonyait és az időszakos sebesség korlátozásokat is. A PTC ismeri a pillanatnyi jelzéseket, tudja, mikor kell megállítani a vonatot, és folyamatosan frissíti a "tudását", ahogy a vonat a vonalán halad. Még kürtöl is az útátjárók előtt, ha a mozdonyvezető elfelejtené.



A Norfolk Southern vasút mozdonyán a New York Air Brake cég LEADER rendszerének képe a jobb oldali képernyőn látszik

New York Air Brake fotó


Több vasúttársaság is dolgozik az energia menedzsment és a PTC integrálásán, ezzel teljesen automatizálná a mozdonyvezetést. Más rendszer lehetővé teszi a mozdonyvezetőnek, hogy induláskor beállítsa, mikorra kíván a célállomásra érkezni. (Ez segítené a
mostanában kialakított Precision Scheduled Railroading (pontos időzítésű vasutazás) modell működését.

Amint ezek az elektronikus rendszerek alkalmazásba lépnek és kifinomul a működésük, a mozdonyvezető szerepe csökken. Közben sok "bugot", rejtett programhibát kell felfedezni és kijavítani, az okozatuk semlegesítéséhez pedig a mozdonyvezető tudása és tapasztalata szükséges. De  eljön a nap, mikor már nem lesz szükség a mozdonyvezető jelenlétére a vonaton, de ez a nap egyelőre még odébb van.




A közelmúlt vasúti eseményei



Harmincezer lóerő a vonat élén

A Union Pacific vasút gyakran hirdette magát az "unlimited power" (határtalan teljesítmény) szlogennel. Ennek egyik jelképe volt a 8 tengelyes, dupla motoros EMD mozdony, a DDA35A.

Ilyen vontat a 6 tagú mozdonycsoport élén, aminek az összetétele A-B-B-B-B-A, vagyis elöl-hátul egy-egy vezetőállásos, belül pedig négy booster, rásegítő, vezetőállás nélküli gép.

A hat mozdony a dél-kaliforniai Cajon Pass (hegyi átjáró) felé halad, 92 kocsis tehervonat élén, Devore-nál, 1975. március 18-án

Thomas E. Sandin felvétele a 2020. tavaszi Classic Trains-ből







A Russian Decapod, ahogy Amerikában elkészült





Amerika 200 Decapod (2-10-0, 1'E) mozdonyt gyártott orosz megrendelésre, de az 1917-es forradalom meghiúsította a szállítást. A mozdonyok tulajdonjoga az U. S. Railroad Administration kormányszervre szállt, mely az I. világháborúban az összes USA vasutat is tulajdonolta.

Az USRA különböző hazai vasúttársaságokhoz helyezte ki a mozdonyokat, melyek megjelenésükben hamarosan "amerikanizálták" azokat. Kevés kép maradt fenn a mozdony eredeti, gyártáskori megjelenéséről.

USA No. 1048, Russian Decapod az Atlantic Coast Line vasúton, a South Carolina-beli Florencben

Classic Trains Collection kép a 
2020. tavaszi Classic Trains-ből








manhattani  

2020. szeptember 9.