Kirándulás Balatonfüredről Tapolcára a 22,034-es (275-ös) gőzössel, onnan NOHAB-on haza 2. rész: Mozdonykarbantartás Tapolcán, a 204-es gőzös érkezik a 100 éves vonattal, majd utazás haza

Tapolcán a gőzmözdony leakadt a szerelvényről és kitolatott a gőzös kiszolgáló helyre.

A(z akkor) Tapolcán honos NOHAB-ok és más dízelmozdonyok gyanakodva néztek a betolakodóra, de aztán csak utat adtak és kimehettünk a kiszolgáló helyre. Fűtőháznak hívnám, de a néhai gőzös fűtőház mára dízel mozdonyszín lett, a gőzösöknek csak egy röptető jutott, ami alá esőben beállhatnak.

A mozdonyunk egy valaha jobb napokat látott, akkorra fűtőgéppé vált 424-es mellé állt.

Első lépés a mozdony szemrevételezése.

a gépezet ellenőrzése,

füstszekrény tisztítás,

a légsűrítő kenése. A kép bal szélén a mozdony töltőcsészéje.

A füstcsövek kifúvatása sűrített levegővel,

A mozdonyt kiszerelik szénnel, (Tájékozatlanoknak, amilyen egykor én is voltam: az Árpád motorkocsival jártunk Pozsonyban. A reszortos mondta: -A szlovákok kiszerelték a hűtőt! Ijedten kérdeztem: -Ellopták?? -Neem! Telepakolták sörrel! A kiszerelni vasutas nyelven azt jelenti, hogy feltölteni üzemanyaggal.)

és feltöltik vízzel. (Amerikában a hosszú járatú tehervonati mozdonyok út közben vizet vettek. Nincs az a mozdonyvezető (legalábbis ritka), aki sok ezer tonnás vonattal úgy tud megállni, hogy a vízbetöltő nyílás épp a vízdaru csöve alá essen. Ezért a mozdony a vonattal a vízdaru előtt állt meg, a mozdony leakadt a vonatról, és magában már könnyen eltalálta a megállás legjobb helyét. A vízvételhez a pontos megállás a jóval könnyebb, bár egyáltalán nem könnyű expresszvonatokkal sem volt könnyű, ott időtakarékosságból nem akadt le a mozdony, de rajta egy sorban több vízbetöltő nyílás volt, az egyikhez csak passzolt a vízkifolyó cső.)

A betöltött szenet el kell rendezni, ez a rámolás, a fűtő dolga.

A mozdony kész, a csapat megpihen. (Most vettem észre az "Istennyila" táblát a fűtőgépen. Akkoriban ott a közelben sem volt felsővezeték. Valahogy fenn maradhatott a tábla)

De voltak, akik fényképezkedni kívántak. A képeket később kézbesítettem. (Amerikában a sacramentói vasútparádén a TRAINS hivatásos fényképésze a gőzösök személyzetéből sok embert beállított egy mozdony elé. A fényképész mögé álltam, és amikor kész volt a csoport, a válla fölött exponáltam. Meghallotta a gép csettenését, nevetve rám nézett: "Trükkös szakma ez, ugye, sir?" Megnyugtattam, hogy én csak amatőr.)

Az átvizsgált, feltöltött mozdony rájárt a vonatra. Fordító nem lévén, fordított állásban indul majd el, ami a szertartályos mozdonynak nem gond, ílyenre tervezték. Már nem emlékszem, hogy visszament-e Balatonfüredre vagy Keszthelyre, aludni.

Időközben megérkezett a 204-es mozdony a 100 éves vonattal.

 

A vonat beállt a vágányára. Máig nem derült ki, hogy ki volt, aki, talán nekem, olyan lelkesen integetett. Ha valaki magára ismer, és kell a képe nagyobb felbontásban, jelentkezzen.

 

A mozdony körüljár, mert a vonat visszaindul Keszthelyre.

A forgalmista elmenesztette a vonatot. Akkor még nem tudta szegény, hogy a vonat végén nincs zártárcsa.

Amikor meglátta, ugrott egyet, de nem intette le a vonatot. A mozdonyszemélyzet talán meg sem látta volna. Vacsorázni siettek Keszthelyre.

A nap vége felé egy helyi dolgozó megkérdezte, hogy szeretnék-e NOHAB-on utazni. Mi az hogy! "Ha a vezérnek fényképeket ad, a mozdonyon utazhat Budapestre." Bemutatott a mozdonyvezetőnek. A képeket előhívás-nagyítás után postán küldtem. Ha valaki aggódna, ez több mint 32 évvel ezelőtt történt.

A hazaút

Hazafelé út közben kevésbé szép mozdonyokat is láttunk.

Estefelé értünk a Délibe. Szép nap volt.

Források: Saját fényképfelvételeim György Villányi: Hungarian Motive Power [2]

Tomori László         2022. október 17.