|
 |
A nullás járatszámú vonat - az orosz atomrakéta vonat Az RT-23 vasúti alapú komplexum a szentpétervári vasúti múzeumban wikipedia [3] |
| Kevésé ismert, hogy az Egyesült Államokban is, és a Szovjetunióban is egykor léteztek stratégiai rakéták vasúti változatai. A Szovjetunióban, illetve utódjában az Orosz Föderációban 1987 és 1994 között szám szerint 12 darab 15P961 típusszámú Molodec (Kemény legény) fedőnevű, vasúti hadi komplexumnak nevezett, vasúti szerelvényre szerelt interkontinentális rakéta volt hadrendben. Ezeknek a fantomvonatoknak 0 volt a vasúti járatszáma. |
| Rakétahordozó
és rakétakilövő vonatok fejlesztése és
hadrendbe állítása |
| Az amerikai változat |
| Az Egyesült
Államokban a vasúti bázisú
ballisztikus rakéta ötlete az 1960-as évek
elején merült fel. A szilárd
hajtóanyagú Minuteman rakéta már nem
igényelt start előtti hajtóanyag
feltöltést, és bírta az
áthelyezése, szállítása során
fellépő rázkódást és
vibrációt. 1960-ban Big Star fedőnév alatt
elméleti tanulmány készült arra
vonatkozóan, hogyan lehet ezeket mozgó platformon
állomásoztatni. Célja volt
ennek a tanulmánynak, hogy ellenőrizzék a Minuteman
mobilitását, vasúti
szerelvényen való alkalmazhatóságát.
Ennek az lett az eredménye, hogy 1961-ben
egy projekt indult, hogy ezeket vasúton területileg
decentralizálják. A művelet eredményeként létrejött 5 Minuteman rakétát szállítani képes megerősített vasúti szerelvény. Azt tervezték, hogy az első mobil Minuteman-t 1962-ben kapja meg a hadsereg, és ez majd tovább bővül 30 szerelvényre, ami összesen 150 rakétát képes szállítani. A költségvetés azonban túlságosan drágára sikerült, kiderült a rakétasilóba telepített Minuteman-ok sokkal hatásosabbak és olcsóbbak, mint a korábban használt cseppfolyós hajtóanyagú Atlas és Titan rakéták. A projektet 1961 nyarán lezárták, a rakétakilövésre is alkalmas szerelvényeket arra használták, hogy a Minuteman-eket a gyárból a kilövőállásokhoz szállítsák. |
1986-ban a Fehér
Ház bejelentette, hogy Reagan elnök engedélyt adott
vasúti alapú rakétakilövő rendszer
fejlesztésére, mely az LGM-118A Peacekeeper-eket
szállította. A rendszert Peacekeeper Rail Garrison-nak,
(béketeremtő vasúti helyőrségnek) nevezték,
és a United States Air Force (az Egyesült Államok
légiereje) fejlesztette. A rakétákat azért
kellett széttelepíteni és a vasúti
pályán mozgatni, hogy megvédjék őket, ha a
Szovjetunió az első csapással
megpróbálná megsemmisíteni a
válaszcsapást mérő rakétaerőt. 50 Peacekeeper rakétát normál rakétasilóba telepítettek, 50-et pedig speciális vasúti szerelvényre. Minden ilyen Peacekeeper rakétával felszerelt Rail Garrison-nak nevezett szerelvénynek 2 darab 10 külön rávezető egységgel rendelkező fejet kell vontatnia. Az volt az elképzelés, hogy az amerikai vasúthálózaton keresztül 25 ilyen szerelvényt széttelepítenek és folyamatosan változtatják helyzetüket, hogy kevésbé sebezhetők legyenek az esetleges szovjet támadással szemben. |
| A kocsit olyanra festették, hogy
szokásos kocsi képét mutassa, miközben
rakétát rejtett. Az 50, rakétasilóba telepített Peacekeeper rakéta az elavult Minuteman-okat váltotta fel. Minden Garrison vonatot 2 mozdony, EMD GP40-2 vontatott, 2 kocsi módosított box car, fedett kocsi a biztonsági erőé volt, két rakétaindító kocsi egy-egy rakétát szállított, egy módosított Westinghouse fedett kocsiban volt a kilövésvezérlő, üzemanyag szállító kocsi és egy karbantartó kocsi. A rakétaindító kocsi 26,52 m hosszú, és a rakétával 250 tonna súlyú volt. A 42 főnyi személyzet a vonatparancsnokból, a rakétaindító tisztekből, négy mozdonyvezetőből, egy fő egészségügyi személyből, hat karbantartóból és 26 biztonsági rendőrből állt. Ők a vonaton laktak, akár egy hónapig is. A vonatot a próbái után módosításokra küldték, ahol az ex-CSX mozdonyokat GP40-2DE-vé (dinamikus fék, kiterjesztett hatósugár (extended range) ) alakították és golyóálló szélvédőt kaptak. A vonatokat 2 éven belül, 1992 decemberében hadrendbe kívánták állítani. Az első vonatot a Union Pacific vasút fővonala mellett, a wyomingi Cheyenne-beli légi bázisra kívánták állomásítani. Ott kis, négyvágányos, ferde acéllapokkal és földsánccal védett állomást építettek ki számára. |
 A vonatba sorozott Garrison kocsi wikipedia [3] |
A St Louis Refrigerator Car Company
két kocsiszekrényt gyártott, melyeket a
Westinghouse módosított, hogy az összesen 250 tonna
súly 8 kerékpáron oszoljon el. Lengő karokat
szereltek a vagon aljára, hogy vízszintesre
állítsák, ha a pálya nem volt az. A
légierő az 1991-es pénzügyi évben 2,16
milliárd dollárt állított be az első
hét MX vonat megvásárlására.  A prototípus Rail Garrison Car wikipedia [3] |
A kocsi adatai:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az orosz változat |
|
1969. január 13-án kelt utasítás az RT-23 UTTH típusú rakétával felszerelt vasúti hadi komplexum létrehozásáról. A Juzsnoje tervezőirodában Vlagyimir Utkin akadémikus vezette a szilárd hajtóanyagú hordozó rakéta, fivére Alekszej Utkin akadémikus pedig a kilövő állvány és a szállító vagon tervezését. A konstruktőrök óriási feladatot kaptak. Az atomtöltetes interkontinentális ballisztikus rakéta a kilövőállvánnyal együtt 150 tonna. Ezt kell a Szovjetunió vasúthálózatán szükség esetén akár 120 km/h sebességgel biztonságosan mozgatni. A rakéta
próbákat az arhangelszki
területen levő precelszki rakéta kísérleti
telepén végezték 1985 és 1987
között. A kísérleti szerelvény
összesen négyszázezer km-t megtéve 18
próbautat
teljesített, a tundráktól a
közép-ázsiai pusztákig
kipróbálva a
legszélsőségesebb klimatikus
körülményeket is. |
Az első szerelvény
1987 októberén lépett hadrendbe. Ha nem voltak a
szerelvények széttelepítve,
akkor legalább 4 km távolságban kellett
lenniük egymástól. A
széttelepítés azt
jelentette, hogy a szerelvények a kosztromai, permi és a
krasznojarszki
területen állomásoztak. A bázisuk 1500 km-es
sugarú körében a vasúti
pályákat,
hidakat teljesen felújították, a síneket
nehezebbekre, a fatalpfákat
vasbetonra, a zúzott kő ágyazatot
strapabíróbbra cserélték. |
 Боевой железнодорожный ракетный комплекс БЖРК 15П961 Молодец (2) – edited.jpg |
|||
| Az orosz
változat majdnem újjászületése 2009-ben bejelentették, hogy nem zárják ki a vasúti hadi komplexumok megújításának a lehetőségét. 2013-ban Boriszov orosz honvédelmi miniszterhelyettes bejelentette, hogy a Bulava, a Topol és a Jarszk rakétákat tervező moszkvai intézet felújítja a speciális vasúti szerelvények fejlesztését, a sajtóban pedig hírek jelentek meg arról, az amerikai többfejes rakéták ellencsapására új technikai alapon indul fejlesztés. 2014 elejére elkészültek a vázlatok a Jarszk rakéta vasúti változatáról. Ez 24 méter hosszú vasúti hűtőkocsinak álcázott szerelvény lenne. 2016-ban el is kezdték a szerelvény bizonyos elemeinek gyártását, majd 2017 decemberében bejelentették, hogy a projektet nem folytatják tovább. |
A
rakétahordozó és rakétakilövő vonatok
hadászati előnyei és hátrányai . A szerelvényt nagyon nehéz álcázni, bár az alkalmazása kezdetén a műholdak kamerai számára még nehezen felismerhetők voltak. Előnyének tekintették, hogy vasúton ilyen rakétákat egy nap alatt akár 1000 km-rel odébb lehet vinni, ez közúti rakétahordozókkal lehetetlen. Hátrány a sebezhetőségük, a silókban levő rakéták harci helyzetben sokkal jobban védettek. |
| Mi
lett volna, ha ez a baleset az atomvonattal történik? |
| 1989. június 4-én a
világ vezető hírei, a Tienanmen téri
vérengzés, és az első részlegesen szabad
kelet-európai választás, a lengyelországi
választás mellé még egy vasúti
katasztrófa híre is bekerült. A szovjet-orosz
vasút béke időben történő legnagyobb
balesetét nem a vasutasok hibája vagy mulasztása,
sem nem vasúttervezési mérnöki hiba okozta. Aznap éjjel 1 óra 15 perckor Novoszibirszkből a fekete-tengeri Adler üdülőhelyre a becsült adatok szerint összesen 1300 üdülőt, köztük sok gyereket hozó és vivő két vonat a cseljabinszki terület nyugati határán levő Asától 11 km-re felrobbant. A vasúti pályától 900 méterre levő csőből nyers gáz, főként propán és bután szivárgott. Az időjárási körülmények miatt az alacsonyan levő területen a vasútvonal mellett gyúlékony gázfelhő keletkezett. |
Amikor a vasúti
pályán egymás mellett
ellenkező irányban elhaladó vonatok kerekeinél
szikra képződött, a
gyúlékony gázfelhő berobbant. A robbanás
nagyságát 300 és 10.000 tonna
közötti TNT robbanásával
egyenértékűnek becsülték. Sok áldozat
a
kórházban halt meg, a túlélők
között is rengetegen égési
sérüléséket és
agykárosodásokat szereztek. A hivatalos
közlemény szerint a halálos
áldozatok száma 575, a sérülteké 800
felett volt. Mivel az Asához legközelebbi nagyváros a kb. 80 kilométerrel nyugatra lévő Ufa, a Baskir Autonóm Köztársaság fővárosa, ezért ezt vasúti tragédiát leginkább ufai vasúti katasztrófaként említik. |
Források |
Margitfalvy György manhattani
2020. augusztus 7. |
|
https://ru.wikipedia.org/wiki/Боевой
железнодорожный ракетный комплекс [1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Ufai_vasúti_szerencsétlenség [2] |
|
