Az amerikai, New York -  nebraskai
   túra, 2014:



A repülés,
1. rész


  Regionális géppel Prágába,
  interkontinentálissal
  Amerikába, egy
  bokorból előugró F-14-es és
  a LaGuardia repülőtér




.
Vasútnéző túrára indultam, de a nagy távolságú ilyenek is repüléssel kezdődnek.



Budapest,   Liszt Ferenc   -   Prága,


Mivel most éppen közvetlen Budapest - New York járat nincs, légitársaság választásban a jegyár lett a fő szempont. Két ajánlattevő maradt talpon az általam kiírt tenderen, fontolgattam a Finnairt Helsinkin keresztül, de a plzeň-i sör reményében a CSA-t (OK) nyilvánítottam győztesnek, aztán Prágában DELTA gép várt... A bravoflyon keresztül foglaltam, a tavalyinál 20 ezer forinttal olcsóbb ajánlatával elkápráztatott. Ennek később több hátrányát láttam: csak egy nappal az indulás előtt tudtam online bejelentkezni (becsekkelni), és akkorra persze már csak egy másik vacak  hely maradt szabad. Aggódtam a hazafelé bejelentkezés miatt, de vittem egy táblagépet, talán wifin meg tudom oldani. Mint később kiderült, nem is kellett.

Indulás szeptember 8-án, hétfő reggel. Liszt Ferin a müncheni járat ötször, a frankfurti tízszer kiírva ugyanarra az időpontra, más-más társaságokkal. A mai repülés a code share-ről szól. 		 Vaclav Havel   -    New York, JFK




Liszt Ferihegy a megszokott képét mutatta, a golflabda is a helyén
Az írásban a saját felvételeim/videóim, ahol esetleg nem, jelzem



A bőröndöm feladásakor szkennelték a nyomtatott A4-es beszállókártyám, később sehol sem kellettek az itthon nagy műgonddal nyomtatott papír úti dokumentumaim.

Budapest-Prága: ATR-42, OK-GFS. Ha magyar lenne, ezt a gépet biztosan gé-fosnak hívnák. A csehek, gondolom, nem,



A kis turboprop szárnya megbízhatóan szelte a levegőt.
 mert a cseh nagyon kulturált nép. Valamint a fos csehül nem jelent semmit.
A 31R pályáról szálltunk föl, mint BJani topiktárs írta, valószínűleg az X gurulótól.

Néhány budapesti kép, madártávlatból:
A kőbánya-kispesti vasútállomás és néhány lakótelep




A színes Puskás-stadion, a nagy zöld folt egyelőre nem a Central Park, csak a Fiumei úti temető

A belváros

Ha valaki felismerné magát vagy mást a képen, és kéri nagy felbontásban, írjon a honlapom mail címére!


Odafönn a kérdésre "Plzeňsky pívo, prosím!" feleltem, "Pivo" választ és Budvar sört kaptam. Az sem rossz.

Prága Vaclav Havel, lánykori nevén Ruziňén egy ölég gyors legurulóúton hagytuk el a futópályát, lendült a fejünk rendesen.

A repülőtéren sajnos plzeňi  sörre nem volt idő, de kaptam egy új beszállókártyát. A biztonsági ellenőrzésnél két ifjú szakember meglátva a magyar útlevelem, kissé hátralépett, hadartak valamit cseh nyelven, és az egyikük elment segítséget hívni.

(Ez kicsit emlékeztetett az 1970-es évekbeli csehszlovákiai belföldi repüléseimre Besztercebánya és Pozsony és Prága között: a beszálláskori több kikérdezésnél is: mágyár? pisztol máte? (pisztolya van?)  Nem csikágó, b+, Budapest...)

A segítség meg is érkezett, nagyon szigorú arcú, nagyon fiatal, nagyon szép és csinos hölgy formájában. Az arcát látva eltekintettem az ilyenkor szokásos "česky dívky, hezký dívky!" (a cseh lányok szép lányok) mondásomtól, amivel máskor szép sikereket aratok. Nagyon jó válaszaim voltak a kérdéseire: "Ki csomagolt?" A komornyik, meg az inas, az egyiket Juszufnak hívják, a másikat Alinak, két hete dolgoznak nálam, mióta híre ment, hogy Amerikába utazom, és ..." 

N199DN B767 300 ER, New Yorkba




Itt kattant volna a bilincs a csuklómon.

"Miért választotta épp Prágát útvonalul?"
Mert azt hallottam, hogy itt nem olyan szigorú a biztonsági ellenőrzés... de maradtam a szabvány válaszoknál, így átengedett, sőt nekem a cipőm sem kellett levetnem, mint másoknak.



Az ablaknál az AB ülések, én a C-n,  a D-re beült egy csinos, később kiderült hogy amerikai hölgy, az E-n pedig már ott ült egy szintén amerikai úr. De jött még egy csinos nő, aki szeretett volna a barátnője mellé ülni, de nem oda szólt a jegye. Megkérte a férfit, hogy ülne hátrébb az ő helyére, de annak nem nagyon fűlt a foga a költözéshez. "Természetesen mondhat nemet", mondta a vaskos alkatú, de formás hölgy tigrismosollyal, mire a férfi a holmiját összekapva hátranekült. Nem bántam, a beszélgetésük beszédértés gyakorlási lehetőség lett volna, de csalódtam. Mindketten bedugták az agyukba a fülhallgatót, a masinájuk kábelét meg az előző ülés hátlapján lévő USB csatlakozóba és erős gépelésbe kezdtek.

Később logikailag összeraktam: az USB csak táp lehetett, a masinák a fejünk fölé is kiírt wifin csatlakoztak a hálóra. A táblám is megtalálta a gogoinflight nevű wifit, de fél órára 6 dollárt kértek volna. Az zavart, hogy wifin kellett volna megadnom a kártyám PIN-kódját, nem kértem a DELTA wifijéből.

10 ezer méteren, Nagy-Britanniától délre repültünk, én még Amerikába ennyire lenn sosem. Talán az izlandi vulkán? A DELTA biztos  nem akarta ott rázni a levegőt, nem Jászapáti az.
 Azt sem gondolom,  hogy a szélviszonyok miatt repültünk ennyire délen, mert végig erős szembeszél fújt, a "Headwind" értékére volt, hogy 180 km/h-t írt a monitorom. Ezen az úton a levegőjárás nem segített a Delta üzemanyag-költség gazdálkodásának.

35 perccel az érkezés előtt kezdtünk lassulni és ereszkedni. Az addig folyamatos headwind leszállás előtt tailwindre változott, ezért Kennedy (JFK) felé szállva Long Island keleti partja fölött az óceán fölé fordultunk, majd visszakanyarodva szembeszélben szálltunk le, így is percre pontosan. Ezen az úton a szél kimondottan szemét volt a DELTÁhoz.

Kennedyn a szokásosnál is nagyobb sor, szalagkorlátok között kígyózunk. Aki továbbrepül, annak is át kell esnie az Immigration process-en. Ha nemsokára indul a géped, előrevisznek. Sajnos az én következő gépem csak másfél hét múlva indul, ráadásul a LaGuardiáról.

A tisztviselő feltette a hivatalos, "Mi utazásának célja és időtartama?" beugrató kérdést és elfogadta a "Tourism, two weeks" választ. Mind a tíz ujjam beszkennelte, örültem, mert már elfelejtettem, hogy a chip az útlevelemben melyik ujjamat tárolja. Aztán mehettem a bőröndömért, és ki a szabad világba!




Kennedyn körbejár a csúnyácska és buta képű, de nagyon hasznos AirTrain. Egyik járata a terminálokat járja, ez ingyenes, másik kettő New York belvárosa felé, illetve a Long Island szigetén lévő Jamaica Stationre megy, a Long Island Rail Road nagy állomására, ez 5 dollárt kóstál. A Kennedyn jegyautomata, pénztáros pult sehol, kiszálláskor kell fizetni.

Jamaica Station-ön a kombinált jegyváltó automatákból az AirTrain mellett a LIRR-re, vagy az ilyen messze is kijáró new yorki metróra is lehet jegyet venni (Jamaica is New York városában van). A masina az egyik kártyám nem fogadja el, a másikkal is gondjai vannak, talán a banktól a hosszú válaszidő zavarja meg, aztán mégis kapok jegyet. Jó kedvvel ülök föl a jól ismert LIRR vonatra Hicksville felé, ami a szállóm irányába esik.



Egyik nap a szállómból nem északra, a buszhoz, azzal meg a Long Island vasút felé indulok Manhattanbe, hanem a South Oyster Bay Roadon délre, mert arra van a Northrop Grumman óriási telepe, és igazi komoly hosszú futópályás betonos repülőtere. De az út keresztezi a LIRR vonalát, és amellett folytatom. Az is a Northrop Grumman kertekalján halad, csak ott vasutason kívül ember nem nagyon szokott járkálni, mégis láttam az Amerikában nagyon ritka "Fényképezni tilos!" táblát (ilyet ezen kívül csak a New Yorkot New Jerseyvel összekötő Path megállójában találtam, az meg a Hudson alatti, tán haditengerészeti harcálláspont bejárata környékén megy).

Másnap ellenállok a vasút csábításának és továbbmegyek a Northrop utcai frontja mentén. Jobbra egy ipartelep, a nyitott raktárkapuban egy munkás, ránézek, ezért köszön, úgy hallom, Ahoy-t mond, ez biztos repülős köszönés, azon a környéken a legtöbb cég repülős.


A főútról benézve meglátok egy kiállított komoly harci gépet. Semmi tábla, hogy magánterület lenne, akkor oda is be lehet menni. A gép kitáblázva, láthatóan nézni tették ki. Tőle kis távolságra őrház, nagy ablakkal a gép felé, nem tükrös, látszik hogy nincs benn senki. Videó felügyeletre figyelmeztető tábla. Látványosan veszem elő a kamerám, semmi reakció. Alaposan körbefényképezem a nem akármilyen F-14-est.


























Már befejeztem a fényképezést, amikor a kerítésen túl nyílt egy motoros kapu, a kerítéskapuhoz gurult egy kisbusz, a sofőrje a kapu csavarjainak a meghúzásához fog, néha rám pillant. Köszönök neki és elsétálok.







Bethpage town megbecsüli a Grumman céget (biztos sok iparűzési adót fizet): emléktábla hirdeti, hol volt az első repülőtere és telepe - itt született az F4F-3 Wildcat haditengerészeti harci repülő.

(Érdekes, hogy gyakran neveznek el az amerikaiak harci gépeket macskákról: az F4-es wildcat a vadmacska, az F6-os hellcat ugyan cat, de boszorkányt jelent, az F14 tomcat meg a kandúr.)



A LaGuardia (LGA) repülőtér


Másfél hét new yorki és környékbeli mászkálás után a nebraskai North Platte-be indulok. A gép viszonylag korán indul LaGuardiáról és sokkal korábban kinn kell lennem, teszek egy próbautat, hogy ne a hajnali sötétben kelljen buszmegállókat meg terminált keresgélni. LaGuardia amúgy is különleges hely, őrzi az amerikai utasrepülés hőskorának éptíészeti és repülős emlékeit, a múlt század közepe táján innen indultak az Atlanti-óceánt átrepülő Clipperek. (A wikipedia nagyon érdekes leírást ad ezekről a repülőkről.)

Sajnos LaGuardiára nem megy az AirTrain-hez hasonló vonat, a Long Island Rail Road Queens-i Woodside állomásától a Q70-es busz visz a repülőtérre. Többen várnak rá, valaki nagy csomaggal. Megérkezik a busz, de nem szállhatunk még föl, a sofőr kiszáll. A nagycsomagos elmondja neki, hogy már csak egy órája van a gépe indulásáig, nem mehetnénk-e. A sofőr azt feleli: "Repülő ritkán száll el üresen!", és míg az utazni szándékozó ezen a válaszon gondolkodik, a sofőr bemegy a forgalmi irodájukba. Aztán a menetrend szerint pontosan indul a busz. Gyorsan odaérünk, bár az út egy szakaszon még autópályán is vezet.		 .


LaGuardia New York nagyon érdekes repülőtere, a wikipedia jól leírja

Például azt, hogy "A perimeter rule prohibits nonstop flights to or from points beyond 1,500 statute miles (2,400 km). Exceptions to the perimeter rule are flights on Saturdays and flights to Denver"

Bár nem szombaton, de Denverbe repülök, kivételezett helyzetben lévőnek érzem magam. Meg hogy a pilóták "USS LaGuardiá"-nak hívják, mert rövidek a futópályái és víz veszi körül.

A busz első repülőtéri megállója a modern formájú D terminál, a DELTÁé. Egy oszlopnál be is jelentkezem a másnapi járatra, az oszlop az útlevelemből mindent tud, a bőröndömért 25 dollárt kér, mivel ez belföldi járat, de cserébe megígéri, hogy ezért a Great Lakes Denver-North Platte járata is elviszi, egye fene, kifizetem, meg úgysincs más választásom. Megkérdezek egy ott ücsörgő dolgozót, hogy mennyivel korábban kell kijönnöm, három órát mond. Olyan korán még LIRR vonat sincs, majd kompromisszumot keresek.





LaGuardia tornya és a mára kívülről kissé lepusztult főépület



Bemegyek a fő terminál épületbe is. Látva a kiírást: "Enter to all flights", álnok módon megkérdem az ott álló információst, hogy a DELTÁhoz is ott kell-e. Mostmutasdmeg módra eljátssza, hogy a repülőtéri busszal (mutatja a busz formát), mely ingyenes (bal kezén a mutató- és hüvelykujját dörzsöli, a jobbot lengeti, hogy nem), a D terminálig kell menni, és ott. Ebből egy szingaléz is megérti, hogy mit kell csinálnia. Élmény LaGuardián információt kérni.

Tovább gyaloglok, lemegyek egy, a terminálokon túli autóúton,
egy  egyenruhás  fekete  elém  szalad  és  hiányolja  rólam   a
"badge"-et, a cégjelzést. Akkor látom, hogy LaGuardia üzemanyag-tárolójának a kapuja felé tartok. Gyorsan visszakozom, közben magyarázom, hogy csak turist, a fekete megköszöni az együttműködést.

Az ingyenes busszal elmegyek a LaGuardia Marine Air termináljáig. Valaha ebben az Art Deco stílusú épületben gyülekeztek a "repülő csónakok" (repülő hajók?) utasai, Európa felé. Az az utasrepülés hőskora volt.


A Marine Air Terminal nagy idők tanúja.


2. rész: New York - Denver - North Platte