Az amerikai, New York -  North Platte
  túra, 2014:


A repülés,
2. rész


 Transzkontinentális járattal
 Denverbe, onnan regionálissal  North Platte-be


1. rész:  Budapest - Prága - New York, egy F-14-es és a LaGuardia repülőtér





New York, NY, LaGuardia (LGA) - Denver, Colorado, Denver International Airport (DIA) - North Platte, Nebraska, Lee Bird Field (LBA)



Reggel az első, 5:35-ös LIRR vonattal indulok a repülőtérre, amihez még busz sincs, fél órát húzom a bőrönd kombóm a Hicksville-i vasútállomásig, a sötétben időnként oldalba sprickol egy éjszaka működő kerti locsoló. A queensi repülőtéri busz pontosan indul, három helyett másfél órával a repülő indulása előtt érek ki LaGuardiára, szerencsére bőven elég.

Fekete veszi fel a bőröndöm, "North Platte-be utazik? Hogy ejtik azt?" - kérdi. A nekik idegenszerű öltözetemből azt gondolja, hogy nebraskai farmer vagyok, ő meg azért mégiscsak new yorki! Megmondom neki, hogy hogy ejtik North Platte-et.

A "tranzitban" kinézek a gépünkre, nem teljesen biztos, de úgy tűnik, a jobb oldali ülésben egy szőke pilótahölgy. A felszállás után a kapitány mutatkozik be. A csarnokban ingyen wifi, netezem egyet, aztán beszállunk a DELTA A319OW-ba. 
 Jön velünk egy négycsíkos DELTA pilóta is, bemutatkozik a sztyuvinak, hogy ő John, a mellén a családi neve van. A lány tüsténkedik körülötte, de a pilóta nem kér semmi extra szolgáltatást, és leül egy economy ülésre... hallod eztet, MÁV? :-)

A B ülésre szól a jegyem, az ablak mellett az A-n egy ronda és kövér nő bevackolja magát a sarokba és alváshoz készülődik. A kérő pillantásomra csak félig húzza le az árnyékolót, így látom, hogy Manhattan fölött repülünk...

A gép biztonsági kártyáján: Final assembly in Germany (a végszerelés Németországban történt). Előre mentegetőznek? :-)  Itt is van gogoinflight wifi,  6,  7,50 és  20 dollárok fél órára, egy+fél ajándék órára illetve az egész útra. Kibírom a denveri repülőtér és a szállóm ingyen wifijéig.




A gép nyílegyenesen, nyugodt levegőben repül Denver felé, a kiszolgálást légörvény nem zavarja, csak az, hogy belföldi járaton csak egyszer kapunk ingyen vizet, ételt csillagászati áron kínálnak. Alattunk mezőgazdaságilag megművelt területek. Denver felé félúton sok olyan földet látok, amin kör alakú a vetés. A kör zöld, az azt befoglaló négyzet sarkai más színűek, mintha oda nem vetettek volna. Spekulálok, hogy tán kötéllel kötötték ki a traktort a kör közepéhez, és csigavonalban szántott, de nem, mert látok olyan kört, aminek egy cikke más színű. Meg az amerikai traktor GPS vezérléssel szánt.


A kör alakú szántóföldek, immáron a Denver - North Platte járat Beech 1900D ablakából. kb. 7600 m magasságból




Denverhez közeledve megváltozik alattunk a táj: nem művelik, és a Veszprém környéki katonai lőterekre és gyakorló területekre emlékeztet. És valóban: feltűnik katonai zöld színű járművek, valamilyen páncélosok csoportja. Itthon megnéztem az amerikai atlaszban: nem jelöli, hogy katonai terület, de Denvertől keletre szinte üres a térkép, nyugatra pedig települések sűrűn.

Aztán látok meglepő dolgot is: a katonai gyakorló területen belül ovális vasúti pálya, amilyet egy modell kezdőkészletből ki lehet rakni. Az amerikai hadseregnek komoly vasúti kapcsolata van, katonai területeken, laktanyacsoportokban nagy vasúti hálózat, több vonallal, állomásokkal. Az ipar mozdonyokat gyárt a sereg számára, és a hidegháború alatt évente tartott Reforger (return of forces to Germany) hadgyakorlatok során komoly vasúti szakértelem is átkelt az Atlanti-óceánon.


A gép végig hátszélben repül, talán visszanyer a DELTA kerozinban valamit abból, amit az Atlanti fölött veszített. Denver felé ereszkedünk, lassul a gép, különösebb forduló nélkül szállunk le. Jó sokat taxizunk, aztán megállunk a betonon: a sztyuvi bemondja, hogy még nem szabad a kapunk... Később megtudom, hogy csak az A szekcióban 99 kapu van. Az Airbus vagy húsz percet türelmesen dorombol alapjáraton, aztán végleg kikötünk.

Denver repülőtér, az A szekció egyik fele. Van még B és C szekció is, a B nagyobb, mint az A

Denver repülőtere nem nagyon nagy. Nem rettenetesen nagy. A helyes kifejezés: kibaszottul óriási nagy. Az atv-ben azt mondták, hogy azért ekkora, mert alatta halmozták föl az új világrendhez és -hatalom megszerzéséhez szükséges fegyvereket. Ezt kétlem, de: ha az USÁ-t nukleáris támadás érné, az elnököt, a hadsereg főparancsnokát a Denverhez nem túl messzi Omahába viszik, ott biztonságos harcálláspont van, és talán össze van kötve a két repülőtér földalatti alagúttal. Netes irodalom a denveri repülőtér konteóróll itt.




A csápból kilépve megkérdem, hogy hol vehetem föl a csomagom, nem vagyok biztos benne, hogy a DELTA gépről átteszik-e egy regionális társaságéra. Arra le kell menni, és 4-es karusszel, hallom. Lemegyek több emelet mélyre, ahol nem a csomagkiadás fogad, hanem egy igazi komoly nagy földalatti vonat, melynek a többedik megállója a lagguage reclaim.

A vezető nélküli vonat gumikerekeken fut, középen áramszedő- és vezetősín. Az ajtó csukásra John Wayne kovbojfilm sztár zengő hangjára emlékeztető bemondó figyelmeztet.

Harmadik, egy akármilyen városi metróéval összemérhető megállótávolság után a csomagkiadás, felmegyek két emeletet, de a négyes karusszel már üres, talán mégis átteszik a csomagom a regionális társaság gépére. Nincs sok fogalmam arról, mi Amerikában a regionális légitársaság, nem lepődnék meg, ha egy nagyobbfajta Cessna vinne North Platte füves repterére. De kiderül, hogy a Great Lakes Illinois-tól Kaliforniáig repül és egyik hub-ja Denver, csak attól regionális,  hogy nem repül országon kívülre.  North  Platte-nek meg  akkora  betonos  repülőtere van,  hogy  valaha  Reagan 		elnök is leszállt ott, az Air Force One Boeing 707-essel.

Megkérdek egy információst, a fekete hölgy közli, hogy nem kell felvennem a csomagom, átteszik a másik gépre. De az regionális társaság, mondom a nevét is. Ja, akkor, igaza van, föl kell vennie a csomagot! Ezután végképp nem bízom benne, elmegyek a baggage reclaim irodába. Ott a hölgy begépeli a csomagfeladási számom a masinájába, és közli, hogy a bőröndöm abban a pillanatban egy targoncán épp a Great Lakes gépe felé tart.

Több órám van a North Platte-i járat indulásáig, kényelmesen sétálok a felvételi csarnokig. Koppenhága Castrup repülőtér érzésem van: ott a néhai Malév nem Koppenhágában, hanem a szomszéd faluban szállt le, onnan kellett begyalogolni a repülőtér központjába. Itt is nagyon hosszú mozgójárdákon utazom, sokkal többen jönnek szembe. Van, aki a bőröndjével az én járdámon fut velem és a menetiránnyal szemben, nem a zsúfolt saját járdáján, és igaza van, gyorsabban halad, mintha beállna a másik járdán a tömegbe, viszont lassabban, mintha a mozgójárda mellett futna... de aki siet...




Út közben meglátok egy American Airlines gépet, Hofy szövege jut eszembe: "a mátészalkai cigányok egész nap a 'szavát meg a Népszabadságot nézik! Az ablakon van, üveg helyett!"
Lehet hogy az Americannek sem megy már olyan jól?
 A denveri repülőtér másik neve Jeppesen Terminal. A Great Hall galériáján több tárolóban múzeumi anyag Jeppesenről, a  munkásságáról és a cégéről.




Akkoriban a világ repülős Jeppesen térképeit kézzel rajzolták, ma már természetesen digitálisan




Valamikor régen az SAS-szel repültem Koppenhágából Budapestre, és ha odaálltam az első konyha előterébe és volt a ruhámon valami Ericcson felirat, akkor a kérő arcom hatására a sztyuvik engedélyt kértek a pilótáktól, aztán betoltak a fülkébe, hogy ne legyek nekik útban. Ott volt először az a meglepő élményem, hogy a pilóták fiatalabbak voltak, mint én...

Az egyik elővett egy térképet, tudálékoskodtam, hogy ez biztos Jeppesen térkép. "Nem tudom, az SAS-től kapjuk", mondta a főpilóta. Becsukta, a címlapon nagy betűkkel: "Jeppesen". "Jé, tényleg!", mondta. Talán csak hülyített.




A Jenny modellje

Jeppesen írta:

"14 éves koromban elég pénzem volt, hogy repüljek egyet, egy Jennyn. A hadsereg hadnagya vitt föl egy 7 vagy 8 perces repülésre, és nagyon élveztem. Emlékszem, mikor leállította a motort és levitorláztunk, hallottam, ahogy a huzalok sivítanak, láttam a merevítő lécek és rudak körvonalát, ahogy a nap felé fordultunk, és arra gondoltam, fiú, ez kell neked!"

1926-ban Elrey Jeppesen vásárolt egy, az I. Világháborúból kiszuperált Curtiss Standard JN4-D, becenevén Jenny, repülőt, melynek 90 lóerős OX-5 motorja volt.






A denveri repülőtér nem csak a csarnokában nagy, hanem ameddig a szem ellát, a hegyek lábáig repülőtér, és a másik oldalon ugyanúgy



A denveri repülőtér tornya is impozáns.


 A repülőtér olyan nagy, hogy repülők néha két farokkal szállnak le, és csak a földön válik el a második farok.



Az utazó tömeg megtölti az óriási csarnokokat. Fekete pólós lány sportcsapat, hátukon a jelmondatuk lehet: "Don't be memorable, be unforgettable!" (ne emlékezetes legyél, hanem felejthetetlen!). Ezeket nem szerénységre nevelik.

Lassan indul a regionális járatom North Platte-be, vonatra szállok és elutazom a repülőtér és a terminál végébe, ott ácsorognak a Great Lakes társaság gépei.


A kapunál még a DELTA nyomtatta beszállókártyám sem kell, az útlevelemből tudnak mindent. A betonon derékszögben megtörő útvonal van festve a gépig, a kaputól megküldenek bennünket a töréspontig, ott áll egy másik ember, aki a gép felé fordít.

A kis, két hajtóműves turboprop ajtajában  a nagyon fiatal pilóta udvariasan köszönti kis csapatunkat (legfeljebb kilencen lehetünk, talán vagyunk is annyian). Azt olvastam a neten, hogy a Great Lakes híres arról, hogy keveset fizet, van pilótájuk, aki csak évi 14 ezer USD-t keres. Kíváncsian nézegetem a figurát: lehet, hogy többet keresek, mint ő, az igazi amerikai járatgép pilóta? Azért nem gondolok arra, hogy az út végén adok neki borravalót.

Betessékel bennünket a gépbe, a lehajtott ajtó belső felén lévő lépcsőkön lépkedünk fel. Leülök a 2A helyemre, kiderül, hogy másnak is oda szól a jegye, "not a big deal", mondja, és elmegy hátra, azért neki is jut ülőhely.



A szárny fölött kapok helyet, jó rálátással a hajtóműre

Mozdonyvezetők mondják, hogy a vonatot nem a mozdonyfesték húzza. Úgy látszik, hogy a repülőt sem a hajtómű festése viszi. Örülök, hogy olvastam a neten, hogy a Beechcraft 1900D-nek kivételesen jó a baleseti statisztikája, és a Great Lakes Airlines-nek is.

Gépem az N257GL.





A jobb hajtómű már jár, indul a bal is, mi is megyünk vele. A gép az A terminál végéből indult, elgurultunk a B terminál előtt, a kettő között, és tovább jár a földalatti vonat. Felszállás, aztán irányba állunk Colorado sík vidéke fölött, és nyílegyenesen repülünk North Platte-be.



Búcsúpillantás a denveri repülőtérre

A kép azt is bizonyítja, hogy a repülőt nem a hajtóműfesték húzza



A pilótafülkében folyik a higgadt munka

Ha jól értelmezem a műszereket, a beállított magasság 11 000 (láb), azaz kb. 3 300 m, közben emelkedtünk.



A műszerfal

Itt már 23 000 a beállított magasság.

A gépet 9, vagy kevesebb utasra korlátozták. Ezért volt táncparkettnyi méretű hely az 1A és az 2A ülések mellett.

Más feliratok szerint a SECAL és a GPS ki van kapcsolva (deactivated).


Ereszkedünk North Platte repülőtere felé
A leszállás





North Platte Lee Bird Field (LBF) repülőterén kis gépek sorakoznak. Kis légitársaságokéi, lehet, hogy a város nagy rendezvényére, a RailFestre hoztak vendégeket












3. rész: North Platte - Denver - New York - Prága - Budapest
manhattani

2014 november 3..