Az amerikai járat gépe, a Boeing B.314 Clipper felemelkedik Írországban a Foynes-i öbölben

Kép a Foynes-i múzeumból


   
   2. rész: a transzatlanti útvonal tipikus repülőgépe kívül belül, repültem egy Clippert,
               a transzatlanti repülés könnyedebb pillanatai. Megjelennek a földi repülő-
               teres transzatlanti repülőgépek, Clipper lista,
               a Foynes-i repülő terminál létesítményeinek további sorsa











A Pan Am Boeing 314 NC18603 Yankee Clipper-e kikötve Foynes-ben, a kiszolgáló személyzet a sponson-on (segédszárnyon?) áll, egy hajó épp érkezik. Ez volt az első B314, melyet az Atlanti területre osztottak be, Mrs. Franklin D. Roosevelt keresztelte meg 1939. március 3-án. A repülő első látogatása Foynes-ben 1939. április 11-én volt, Harold Gray kapitány vezetésével









A múzeum épülete mellett egy medencében a vízen egy valódi Clipper (másolat) ringatózik. Szép munka, az illúzió tökéletes.






A gép belülről




Ez a valós méretű másolat az egyetlen a világon, és a repülő csónakok korszakának úttörő és bátor korszakát mutatja be. Képek a Foynes-i Flying Boat múzeumból



Kilátás a pilótafülkéből

A műszerek





A "big cheese" ülése

A fedélzeti mérnök munkahelye


Mint látható, nem a pilóták szabályozták a motorok fordulatszámát, a lapátok állásszögét, stb. 1997 decemberében Tu-134-essel repültem Prágából Budapestre. Előttem három sötét öltönyös úr (elvtárs?) ült. A sztyuvi hozzájuk lépett, beszélt az elsővel, azok fölálltak és a pilótafülke felé indultak. Csak jó helyre mehetnek, gondoltam, én is fölálltam és utánuk mentem. A sztyuvi gyanakodva nézett rám, de nem mert visszaküldeni a helyemre. Be is mentünk a pilótafülkébe.

A repülési idő vége felé jártunk, éreztem, hogy a gép ereszkedik. Az egyik pilóta hátraszólt: "Hajtómű 40 százalék!", mire a hátul ülő szakember előretolt két kart. Nem tudom, hogy egy mai, mondjuk 737-es pilóta tudná-e így szabályozni a gép repülési viszonyait, ha csak nincs típusengedélye pl. a kistuskóra.




Egy eredeti Clipper kormány és egy navigációs eszköz a gép helyzetének a megállapításához




A rádiós munkahely

A bal alsó sarokban a felső szintre vezető lépcső aknája





Navigációs térkép a Foynes-i öbölről a repülőszemélyzet számára



     

                   és a mai térkép





Utas ülőhelyek







A szellőzés és a levegő hőfokának a szabályzója egy sorra


  < Folyosó

                                                       Konyha  
>




Érdekes tények

A
z Atlanti óceán fölötti repülési útvonalakon a Pan Am Yankee Clipper-e volt az első Boeing 314-es. Mrs. Franklin D. Roosevelt, az elnök felesége keresztelte meg 1939. március 3-án. A Yankee Clipper 1939. július 9-én leszállt Foynes-ben, ezzel teljesítette az első kereskedelmi utat az Egyesült Államokból Írországba az Atlanti-óceán fölött.

A Cape Town Clipper-t 1947-ben eladták az American International Airways-nek, és 
Bermuda Sky Queen-re nevezték át. 1947. október 14-én indult Foynes-ből az újfundlandi Botwoodba, a személyzettel együtt 69 személlyel a fedélzetén, és leszállt a tengerre. A vizsgálat kiderítette, hogy a Clipper 5000 fonttal (kb. 2200 kilogrammal)  több súlyt vitt,  mint  az  engedélyezett  súlyhatára, és ki-


fogyott az üzemanyaga. Az embereket csodával határos módon menekültek meg, kimentette őket az American Coast Guard hajója, a Bibb.

Franklin D. Roosevelt elnök a Dixie Clipperrel repült a híres casablancai konferenciára, hogy találkozzon Churchillel és Sztálinnal 1943. januárjában. Az elnök a hazafelé úton ünnepelte a 61. születésnapját, ez a Dixie Clippert az első hivatalos Air Force One-ná tette.

A II. Világháború alatt a B314-esek több mint 84 000 utast szállítottak, majdnem mindet a háborús erőfeszítések érdekében. 1937 és 1945 között a B314-esek 2 097-szer keltek át az Atlantin.



"A Boeing 314-es futópályává változtatta az óceánt, szállított királyi személyeket, elnököket, politikusokat, filmsztárokat, katonákat és menekülteket a háborús évek alatt."

A B314 hosszújáratú repülő csónak volt, a Boeing gyártotta a Pan Am kérésére, akkor példátlanul nagy hatótávolsággal. Nagy óceánjáró vitorláshajóról nevezték el (a Clipper hajók csúcspédányai voltak a Tea Clipperek). A repülő csónak technológia csúcsát képviselték. 12 épült a Pan Am számára, ebből 3-at a B.O.A.C-nak adtak el.
A repülés nem volt olcsó: New Yorkból az újfundlandi botwoodi leszállással Foynesbe egy útra 375 dollár, a menettérti jegy 675 dollár volt. Cserébe olyan magas színvonalú kiszolgálás járt, mint az óceánjáró hajókon. A B314 legfeljebb 36 utast vitt, ha az éjszaka is az utazásba esett, és 10 fő személyzetet. A kényelem fontos volt, mert az út Foynes-ből Botwoodba 17 órát vett igénybe.

Minden utasnak hálófülkéje volt és éjszaka kitisztították a cipőjét. A 14 székes étkezőben frissen készült fogásokat szolgáltak fel.



A repülő elejében szimulátort rendeztek be. A környéken senki, mást nem veszélyeztetek, beülök a kapitány ülésébe. Van olyan MS Flight Simulator, ami, ha a gép lezuhant, összetört képet tett a monitorra. Itt talán majd halak úsznak előttem.

"A program a Reset gomb megnyomására indul. Ekkor a motorok alapjáraton járnak, a repülő orra a felszállás irányába áll."

Némi repüléstechnikai tanács: "Gyorsítson, és 120 csomó sebességnél lágyan húzza maga felé a kormányt az emelkedéshez!"

Elhelyezkedem, négypontos biztonsági öv nincs, pedig kipróbáltam volna. A szarvkormány könnyen jár, pedál nincs. Keresem a futóművet behúzó kart, de az sincs, aztán rájövök. Megnyomom a Reset gombot.

Mintha DOS-os program lenne, olyan a progress bar, ahogy az alkalmazás 5 mp alatt betöltődik. A lenti néhány műszer életre kel. A műhorizont vízszintes, a fordulatszámmérő 100 körüli értéket mutat, a tengerszint feletti magasság több mint 0, pedig épp azon úszik a gép, biztos rosszul állították be a légnyomást, pedig navigátorom is van. Előttem monitorok, azt mutatják, amit kérek. A rend kedvéért meg akarom nézni, hogy szabadok-e a légcsavarok, az egyik nézetben a monitor kívülről és oldalról mutatja a repülőt, ez majd leszállásnál hasznos lesz. No, repüljünk!


A szimulátor "repülési" nézete


Ezek csak hangulatjavító műszerek, mozdulatlanok a képernyőn. A néhány valóban működő műszerek egyike jobbra lenn látható.



Lassan kihúzom a gázszabályzó rudat, a motorok hangja magasabb és erősebb lesz, és elkezdenek szembe jönni a hullámok, jó. A sebesség 10, 20, 30 csomó, folyamatosan emelkedik. 90 csomó körül járok, amikor szembe jön egy földnyelv! Kicsit jobbra kormányzok, de a gép nem fordul, jobban elfordítom a szarvkormányt, úgy sem. Később megtudom, hogy a Clipper lomhán reagál a kormánymozdulatokra. A sebesség még csak 100 csomó, de szemben a földnyelv, úgy döntök, fölszállok. Hátrahúzom a szarvkormányt, az ablakban eltűnik a földnyelv és a víz, emelkedünk! Kinézek az oldalablakon a földnyelvre, de ott nincs képernyő.

2000 lábra emelkedem, akkor középre tolom a szarvkormányt, a magasság nem nő tovább. Trimmelni nem lehet, de golyó és kanál sincs a műszeren. Élvezem a sima repülést a szép időben, egy zavar, hogy a kék égen kívül semmit sem látok
előre. Átváltok a képernyőn külső oldalnézetre, úgy minden rendben.

Nem  akarok  Amerikáig   repülni, úgy  döntök, leszállok.  Ha  lenne fejhallgató és mikrofon, kérnék engedélyt is, így hátraszólok a rádiósnak, hogy mit tervezek. Leveszem a gázt és lassan előretolom a szarvkormányt.

Ahogy a gép orra lejjebb áll, meglátom a horizontot és a tengert, előttem egy keskeny sziget! Gázt adok és újra vízszintesen repülök, hogy átjussak fölötte. Vagy fél perc repülés után újra ereszkedés, és a sziget ismét előttem van! Ebből megértem, hogy itt a játék határa, nem repülhetek túl rajta. 180°-os bal fordulóba kezdek, és hogy türelmesen várok, a gép engedelmeskedik is a kormánynak,  az öböl
felé fordul. Leveszem a gázt, ismét süllyedünk, a gép sebessége pedig nő, ahogy kell. Nem baj, majd leszállás előtt kilebegtetek. Aztán hogy csak a vizet látom, nem érzem a magasságot, azt pedig elfelejtettem, hogy mit mutatott a magasságmérő indulás előtt. A magasság folyamatosan csökken, egyszer csak megáll a csökkenés. Ránézek kívülről a gép oldalára, szépen úszunk az öbölben.



 Ellenőrzöm az alapjárati gázt, a gép megáll, lebeg a vízen. Jó repülés volt.



A komoly transzatlanti repüléseknek voltak lazább eseményei is.

A rossz irányba repülő Corrigan


Douglas Corrigan nem kapott engedélyt a New York - Dublin repülésre 165 lóerős Curtiss Robin gépével. Így 1938. július 17-én repülési tervet adott le Los Angelesbe. Huszonhét órával később tévedésből Dublinban szállt le.

Azt mondta, az iránytűjének meg kellett fordulnia, ezért repült rossz irányba.

Corrigan élethosszig szóló tagságot nyert a chicagói Hazugok Klubjában.  



A legenda szerint az Irish Coffee-t is Foynesben találták fel, mely  erős feketekávéból, (lehetőleg barna) cukorból,  tejszínhabból  és  jó ír whiskyből áll.

1942-ben, egy késő éjszakán egy csoport csalódott utas vonult be a Foynesben a Pier Lounge-ba (nagyjából Móló kocsma). 10 órával korábban szálltak fel Foynesből az amerikai Botwood felé, de a gép a rossz idő miatt visszafordult. Kávét kértek, és Joe Sheridan pincér úgy gondolta,
jót tenne nekik némi adalék a kávéba.

"Barátom", mondta egy meglepett amerikai utazó. "Ez brazil kávé?"
"Nem", mondta a pincér, "Ez Irish Coffee."

Azóta az Irish Coffee világhírű lett.



1940-ben megszűnt a Pan Am nemzetközi légi szállítási monopóliuma. Megalakult az American Export Airlines, az American Export Shipping leányvállalata és engedélyt kért a leszállás nélküli repülésre Európába. A Pan Am ellenezte ezt, de az új cég júliusban megkapta az engedélyt.
A cég főpilótája Charles Blair kapitány lett. Az American Export Airlines, vagy AMEX, három Vought Sikorsky V.S. 44 repülő csónakot vásárolt $2 100 000-ért. Ezek a gépek az áru mellett 16 utast is vihettek New York és Foynes között, leszállás nélkül.



1945. október 22-én Charles Blair az American Export cég repülő csónakjával, az Excambian-nal felszállt a Shannon folyóról és New Yorkba repült. Egy héttel később az utolsó Pan Am B.314 Clipper indult el Foynes-ből. Mikor Charles Blair legközelebb Írországba jött, egy DC-4-essel szállt le. A nagy flying boatok ideje lejárt.

Charles Blair, a kapitány később az ír születésű filmsztárt, Maureen O'Hara-t vette feleségül.




A transzatlanti repülésben a repülő csónakok helyét átvették a földbázisú repülőgépek.



A shannoni, ma is meglévő nagy nemzetközi repülőtér betonján szintén három függőleges vezérsíkú, valószínűleg Constellation gépek állnak.




A repülő csónakokat felváltó másik géptípus a Lockheed Constellation volt.




Egy korszak vége

12 Boeing 314-es Clipper épült, ebből 3 semmisült meg balesetben. De csak egy baleset követelt áldozatokat, 24 fő, utas és személyzet vesztette életét az NC18603 Yankee Clipper fedélzetén, Lisszabonban, a Tagus folyóra leszálláskor, 1943. február 12-én.

1946. január 6-án repült az utolsó Pan Am B314-es az atlanti útvonalon. Ezután a Pan Am flotta megszűnt, a repülők charter cégekhez kerültek vagy alkatrészbányaként szolgáltak. Egy sem élt túl 1951-ig, így szűnt meg egy büszke flotta.

A Foynes-i múzeumban az NC18603 Yankee Clipper másolatát nézheti meg a látogató.



1946. március 24-én egy Sunderland (ld. a flying boat típusok képét) szállt fel a Portsmouth közelében lévő Poole vízi repülőtérről és Folynes-be repült. Összeszedték a BOAC ottmaradt berendezéseit és a pótalkatrészeket és bepakolták a gépbe. Ezzel a Foynes Flying Boat Base bezárt.





1979-ben a régi repülőtér épület a Foynes Harbour Trustees (Foynes-i kikötő gondnokai) irodaépülete lett. Ma ebben van a repülés múzeuma.




A tranzit utasok számára épült szálloda gyermekjóléti intézmény lett. Ma a Brothers of Charity (a jótékonyság testvérei) használja.





Az utolsó pillanatban elkészült repülőgép dokkokat elbontották.





Az egykori BOAC épülete Bolands Meadow-ban ma egy nővéri rendé.




Mára már csak a Foynes Flying Boat Museum és benne a Yankee Clipper másolat őrzi a repülés e hősi korszakának az emlékét.








IRODALOM

 

  • George C. Dade and Frank Strnad: Picture History of AVIATION ON LONG ISLAND, 1908 - 1938  [1]



manhattani

2017. június 16.