Vettem egy telefont




A budapesti Karinthy Frigyes úton a boltnak álcázott bolhapiac kirakatában láttam meg a jellegzetes katonai zöld színét. Nem ismertem rá, hogy magyar, szovjet/orosz vagy más  gyártmány lenne. Izgatott a dolog, csak drága volt, aztán több napi gondolkodás után mégis megvettem.



Az ilyenfajta szerzemények hazaérkezésekor kötelező langyos vizes, mosószeres fürdetés után hozzáláttam a telefon tanulmányozásához.






A tetejében belül a kurbli, a generátor hajtókarja, a földelő pöcök és az elvi kapcsolási rajz, kicsit meggyűrve.




Korrekt LB (local battery) elvű távbeszélő készülék kapcsolás. Ha tekerik a generátort, a feszültsége egy morze érintkező munkaérintkezőjén keresztül kimegy a vonalra, míg nyugalmi állapotban a morze nyugalmi érintkezője rövidrezárja a generátort, helyes.

A két vonali csatlakozó egy-egy szikraközre csatlakozik, melyek másik oldala le van földelve, ha a vezetékbe belecsapna a mennykő, ez megvédheti a telefont. De hopp! A vonalcsatlakozók jele V, mintha magyar lenne! A mikrofon jele M, ami nem csoda, de a hallgatóé H, ami szintén magyar gyártmányra utal.









A kézibeszélő zsinórja katonai strapabírású, gumi szigetelésű. Biztos sok erű, mert a kézibeszélő nyelében ott a beszédváltó nyomógomb.

A mikrofonfedél körkörös, nem a postai, CB 35 és CB 55-ös telefonnál megszokott, a száj felé nyíló, rács fedelű, ami miatt ezeknél a telefonoknál a mikrofonfedelet egy bepattanó pöcökkel kellett az épp megfelelő helyzetben rögzíteni, amit a célszerszám hiányában rajzszöggel lehetett benyomni, és a mikrofonfedelet lecsavarni. Aztán a telefont gyártó a CB 55-ös után áttért a körkörös mikrofonfedélre, mint ennél a telefonnál is, de a postai kézibeszélők kevésbé voltak robusztusak, mint ez.



Az elemtartó szemre két góliátelemnek ad helyet, ez nem jelent semmit, az elemméret világszabvány. 



Kivettem a hallgatót, nem láttam még ilyet, bármely ország gyártmánya lehet. Aztán kivettem a szénmikrofont, és akkor jött a meglepetés.






A mikrofonon MEO felirat van, ami erős magyar eredetre utal. A másik oldalán elmosódott sorszám, mellette talán dátum, 1964? 84?

A mikrofon eredete nem jelent mindent, magyar alkatrésszel is életre kelthették a készüléket. Egy másik elem ismét kérdésessé teszi a származó országot:



Egy rejtélyes elem. Három ágú lengő csatlakozó dugó, látszik, hogy utólagos rászerelés, de nem gány, szakszerű. A csatlakozó hátán cirill betűk, és a 

                                            ДОЛ

elöljáró (?) nem tűnik orosznak, legalábbis az iskolai szótáram nem ismer ilyet. Talán szerb?

Lehet, hogy ez a telefon megjárta a délszláv háborút, és utána visszakerült Magyarországra? Ha ez a telefon beszélni tudna...

  








Tomori László

2018. július 7.