Patrick Cachin felvétele [1]-ből


New York grandiózus vasúti pályaudvara jelenlegi formájában 1913-ban nyílt meg. Azóta a vonatok és a vasúti utasok száma jelentősen nőtt, de leginkább a vasútállomásra nem utazási céllal betérő embermennyiség nőtt meg, az utasok számánál vagy háromszor annyian jönnek az éttermekbe-étkezőkbe, üzletekbe, irodákba. Mégis, ezt az óriási forgalmat a pályaudvar különösebb torlódás nélkül ki tudja szolgálni. Ez annak a jele, hogy előrelátóan és kiválóan tervezték meg az állomás mellett a "back office" létesítményeket és tevékenységet, melyekkel ritkán, inkább eredményükkel találkozik az utas vagy látogató. Erről a gépezetről szól ez az írás.



Idő mérés és jelzés



Vasútállomáson a dolgozóknak és az utasoknak nagyon fontos a pontos idő ismerete, és hogy mindenki ugyanazt a pontos időt tudja. A GCT építője, az egykori New York Central vasúttársaság nagy súlyt helyezett erre, az épületen és -ben sok a, hangsúlyozottan elhelyezett óra.





A hátsó, a 46. utca felőli bejárat fölött van ez a nagy óra. Kisebb, mint a déli főbejárat fölötti, de elég nagy, hogy megfeleljen az impozáns épületnek.

Wurts Bros felvétele [1]-ből.






A nagy várócsarnokban az információs pult tetején négyoldalú, gömbszerű óra áll.



Patrick Cashin felvétele

1997. július 19.

Talán a legismertebb óra a Grand Central Terminal-ön. Az eredeti réz órát a brooklyni Winding Clock Company készítette, az óraművét 1950-ben átépítették, valószínűleg ekkortól működtetik villamos impulzusok. A négy opálüveg óralapot belülről átvilágítják.











A képen Paul Kugler, a GCT akkori óramestere (mert ilyen is volt,) dolgozik az "aranyórán" 1978-ban. Valószínűleg nem a pontosságát állítja, mert azt a villamos rendszer óránként megtette és teszi. Kugler azt tartotta, hogy az óráknak személyiségük van. "Vannak állandó bajkeverők, míg másoknak csak egyszerűen rossz napjuk van."

Williamson Library, [1]-ből



A pályaudvar legnagyobb és leghangsúlyosabb órája a 42. utcai homlokzaton lévő Tiffany óra.



Frank English felvétele [1]-ből.


A szoborcsoportot Jules-Felix Coutan tervezte, balra ül Herkules, jobbra Minerva, középen pedig Merkuriusz szobra áll. A szoborcsoportot Long Island City-ben, a sziget nyugati szélén lévő, a William Bradley & Son cég telephelyén készítették. Az egyben kb. 1500 tonnás, majdnem 20 méter hosszú és 15 méter magas, több darabból álló kompozíció 2 év alatt készült el, indianai homokkőből. Merkuriusz jobb karja tonnákat nyom, és 3,3 m-re nyúlik ki. A mutatóujja akkora, mint egy ember alkarja.




Ekkora szoborba hasonlóan nagyon nagy óra illik. Ez a 14 láb (kb. 4,2 m) átmérőjű óra a világ legnagyobb Tiffany órája. A képen egy dolgozó a VI-os szám helyén kihajolva vizsgálja a külső mechanizmust.

Kép a New York Times jóvoltából, [1]-ből.





A NEW YORKER fényképe 1940. április 27.


 De minden nagy óra mellett a legfontosabb ez a kicsi volt:

Jacob Bachtold, beceneve 'Jake, az óraember', 1950-ben a GCT óramestere, ellenőrzi az órát az érkezési váróteremben. Ő volt a felelős az órák pontosságáért és karbantartásáért.

Az órák szinkronitását úgy biztosították az egész terminal-ön és a vonalon Albany-ig, New York állam fővárosáig, hogy
-minden nap 10 óra 58 perc 30 másodperctől a 'time' szót küldték Albany-ig minden távíró állomásra. A szót 28 másodpercig ismételték.
-10 óra 59 perctől 50 másodpercen keresztül a másodperceket küldték. Ezután a 'switch' (kapcsolj) szót, ekkor a dolgozóknak az elektromos órákat a 9-es számú vezetékhez kellett csatlakoztatniuk, erre 10 másodpercük volt. -Pontosan 11 órakor, New Yorkban egy billentyű lenyomására az órák mutatói 11 óra jelzésére álltak. Ezt a leírás a RAILWAY WORLD, 1880. augusztus 7-ei száma közölte [1].

Bachtold egy húszéves Hamilton órát használt. A pontosságát minden reggel ellenőrizte a vonali irányítók szobájában lévő mester óránál, melyet naponta kétszer összevetettek a Washingtonban lévő Naval Observatory időjelzésével. Bachtold az óráját emellett ellenőrizhette a vasút elnökének, Frederick E. Williamsonnak az irodájában lévő nagy állóórával a Park Avenue Building 32. emeletén.




Utastájékoztatás




1967-ig ilyen fekete táblára írták krétával a vonatok indulási-érkezési idejét, aztán a vasutas hangosbeszélőn is bejelentette az információt.

Az austini University of Texas Harry Ransom Center-ének jóvoltából, [1]-ből.
 












Grand Central Station vonatcsarnoka, 1902 körül, [1]-ből.

A régi állomáson a vágányok végén is kiírták az állomások nevét, ahol a vonat megállt. Volt mit írni, a New York - Chicago gyors vagy harminc helyen megállt. Az indulási időt digitálisan, mechanikus számkijelzéssel írták ki.



A krétás kiíró tábla után a GCT-n lapozós kijelzőt szereltek fel, amit az olaszországi Solari di Udine gyártott. A mostani kijelzőt az American Sign & Indicator Corporation gyártotta, együttműködve a Solarival.



Frank English felvétele 1985-ből és [1]-ből




A szóbeli tudakozásnak központi eleme volt a nagycsarnok közepén lévő, kör alakú információs pult, tetején az órával. A háborús években az egyik ablakot a New York Central vasút álláshirdetése foglalta el: a katonának alkalmatlan, felsőfokú végzettségűeket keresték.




Frank English felvétele 1988-ból és [1]-ből		 A felső és az alsó csarnokban is volt ilyen pult, pontosan egymás alatt. Az alsónak nem is volt saját ajtaja, a felsőből lehetett lejutni, csigalépcsőn. Az alsó tetején persze nem volt óra.

A GCT legalsó utasforgalmi szintje a SUBURBAN LEVEL, a bejáróvonatok szintje. Efölött volt az EXPRESS LEVEL, ahová  híres expresszek érkeztek, egyesek elé vörös szőnyeget terítettek.








A vasút akkor is, ott is gyakran volt karikatúrák tárgya, de mivel a szolgáltatás nagyon jó volt, nem gúnyolódtak, inkább a vadhajtásokat nyesegették.


   "Ne csak üljenek ott, semmit sem csinálva!  Tegyenek fel egymásnak kérdéseket!"









"Ne mondja folyton, hogy 'Örülök a kérdésének',  
    Harry! Csak egyszerűen válaszolja meg!"




Jegyvásárlás és helyfoglalás


Ma a nagycsarnokban a lapozós kijelző alatt a jegypénztárak láthatók. Csúcsidőben unatkozó jegypénztárost nem lehet látni, de hosszú sorok sincsenek. Jegy vehető automatából készpénzzel, és persze bankkártyával is.

Ma interneten is lehet, régen távolról csak telefonon lehetett vonatjegyet rendelni, helyet foglalni. A II. Világháború alatt a vasúti személyszállítás csúcson járt, a hívásokat fogadó alkalmazottak számát 60-ról 145-re emelték. A hibátlan munkájukat hangszigetelt, légkondicionált helyiség segítette.




Helyfoglalási iroda a GCT-ön 1945 júniusában.

A Central Headlight-ból másolva, [1]-ből.

A hívást fogadó dolgozók ülve dolgoznak, a felügyelők állnak és segítenek a problémák megoldásában.











Források:

 

  • New York Transit Museum and Anthony W. Robins: Grand Central Terminal  [1]
  • Stan Fischler:  Next Stop Grand Central  [2]
manhattani

2017. május 28.









A Grand Central Terminal Back office-e, 2. rész
 Az energiaellátás, a forgalomirányítás és a titokzatos 61. vágány