VII. rész:


Sacramento Shops  a 
II. világháborúban és utána



Előző rész:

VI. rész: Swindon a II. világháború után, a gőzmozdonygyártás végéig




A II. világháborúban



Ahogy a háború sötét fellegei gyülekeztek Európa és Ázsia egén, és az USA Nagy-Britanniának a Lend-lease ellátója lett, egyre több amerikai ismerte fel, hogy az országa sem tudja kivonni magát a konfliktusból.  És bár az 1942-es SP Bulletin címlapján a lent látható, hadi célokat szolgáló tárgy gyártásának képe jelent meg, Sacramento Shops hadieszköz gyártással nagymértékben nem vett részt az amerikai háborús erőfeszítésekben.
Amellett, hogy a vasútnak és a Shops-nak is sok dolgozóját behívták katonának, Sacramento Shops-nak fontosabb szerepe volt a vasútjának, a Southern Pacific-nek az óriási hálózata ellátásában jól működő mozdonnyal és elegendő vasúti kocsival, meg azokat mindennel  felszerelni.




A mozdonyon folyó munka mellett olyan tárgy gyártása folyik, melynek méreteihez a Shops-ban hozzászoktak

Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből


Az eszköz célját a háborús titkolózás miatt nem közölték, csak hogy egy védelmi iparban működő contractor (szerződéses szállító) számára készül. Valószínű, hogy a Liberty, nagy tömegben készült átkelőhajó fenéklemezének a hengere lett
a portlandi hajógyárba, Oregonban.

Minthogy Sacramento Shops-nak gyakorlata volt nagyméretű tárgyak öntésében és gyártásában, valamint eszközei is voltak ehhez, ilyeneket gyártott, mint például horgonyokat hadi célokra készülő hajókhoz.

Ezek a gyártások nem voltak jelentősek a Shops vasúti célú munkái mellett.



A háború után amerikai technikatörténészek azt mondták: a győzelem fő tényezője volt a Jeep, a 2 és 1/2 tonnás szállító teherautó, a DC-3-as kétmotoros szállító repülő, és nem utolsó- sorban az amerikai emberek technikai zsenialitása és szellemi tartaléka.

Sacramento munkásállománya bizonyítottan birtokában volt ezeknek a képességeknek, emellett 70 év sikeres alkotásra és folyamatos innovációra tekinthettek vissza. Néhány újítás, mely Sacramento Shops-ban keletkezett és sikeres pályát futott be:

--a Stevens féle "Monkey Motion" gőzös gépezet,

--olajtüzelésben
a lapos befúvó, melyet később George Von  Boden továbbfejleszt, és körkörös, a tűzszekrényt jobban kitöltő lángot hozott létre, emellett lehetővé tette a tűz táplálását az emelkedőn haladó cab-forward (vezetőfülke elöl) mozdonyoknál (ezeknél a szerkocsiban lévő olajat csövön a mozdony elején lévő tűzszekrényig kellett vezetni),

--maga a cab-forward elrendezésű gőzmozdony, mely
a személyzetnek nagyobb kényelmet és biztonságot nyújtott,

--a teljesen acél építésű személyvagonok, ez növeli a biztonságot, emellett olcsóbb gyártást tesz lehetővé, mert a faépítésű kocsikhoz szükséges gyakorlott ácsok és asztalosok helyett az előregyártott fém elemek összeszerelésével betanított munkások is készíthetik,

--kerékabroncs biztonsági szorító, ami a helyén tartja a mozdonyok abroncsát akkor is, ha például tartós fékezés miatt felizzana és meglazulna, ekkor a szorító védi a gépezetet és a kazánt,

--rugós olajozó, mely automatikus és állandó kenést biztosít a mozdonycsapágyaknak.

1941-ben a háborús készülődésben a Shops áttért a hat napos munkahétre, és nagy tehervagon építési, és modernizációs programokba kezdett.

A katonának behívott munkások helyét nagyrészt női munkaerő vette át. Nőket olyan munkakörökbe osztottak be, melyek szükségesek voltak, de nem voltak kritikusak, hiszen az előképzettségük és gyakorlatuk ezt tette lehetővé, például alkatrészeket válogattak, sínszögeket élesítettek, féktömlőket vizsgáltak, és alkatrészeket hordtak a raktárból a műhelybe. Azt is figyelembe vették, hogy nők szívesebben dolgoztak többen együtt, mint egyedül. A női csapatokat gyakran nyugdíjból visszahívott öreg szakik oktatták. A női munkaerővel szembeni elvárás nem volt kisebb, mint férfi elődeikével, kivéve, hogy nem végezhettek tényleg nehéz fizikai munkát.

A háborús felkészülés áttörte a gátat a női munkaerő előtt, akik közül sokan később a háború után vagy a Shops-ban dolgoztak tovább, vagy azon kívül, raktárosként, bolti eladóként vagy hivatalnokként helyezkedtek el. A kétkeresős családok jobb jövedelmi viszonyok között éltek, a gyerekeiket drágább iskolákban taníttathatták, ez társadalmi felemelkedést is hozott.



A háborús évek alatt, 1945-re a szállított tonnamennyiség az 1939-es érték háromszorosára, az elszállított személyek száma ötszörösére nőtt, emellett a Shops dolgozóinak száma a behívások miatt jelentősen csökkent. A munkaerőhiányt pótlandó középiskolásokat is felvettek, akik fiatalok voltak katonának. Az ott dolgozók mellett őket is nyugdíjból visszahívott szakemberek oktatták.

A nyugdíjazás korhatárát 10 évvel, 65 éves korra emelték, a felvétel alsó korhatárát pedig 16-ra csökkentették. Így érték el, hogy a szerszámgépek a korábban szokásos 8 óra helyett napi 12-14 órát, heti öt nap helyett pedig 6-ot, néha hetet dolgozzanak.

Az amerikai állam, a Southern Pacific és a Sacramento Shops jól kezelte a megváltozott munkaviszonyokból eredő szociális problémákat.
Egy korabeli TRAINS magazinszám őszintén megírta, hogy a gazdaságban több pénz van kinn, mint hogy mindért árut, szolgáltatást vagy mást lehetne venni. Ha sokan sokat vásárolnának, emelkednének az árak, az infláció pedig a vevők pénzének vásárlóerejét is csökkentené. A magazin tanácsokat ad az olvasóknak, hogyan tudják segíteni az ország háborús gazdaságát, hogyan kerülhetik el az inflációt: 

1. Csak azt vegyél, amire valóban szükséged van!
2. Ne fizess érte többet, mint a szokásos ár!
3. Tartsd alacsonyan a saját árad! Ne húzz pénzügyi hasznot
     a háborús viszonyokból! Ne kérj többet a munkádért,
     a szolgáltatásodért vagy az árudért!  
     (Volt, ahol leírták: Ne kérj fizetésemelést!)
4. Takarékoskodj! Vásárolj és tartsd meg a Háborús Kötvényt (ez
    olyasmi, mint a Békekölcsön volt, csak ott nem volt kötelező), hogy
    biztosítsd a jövőd! Ne mondd fel, tartsd meg a biztosításod!



Emellett folyt a hagyományos gőzmozdony gyártás és -felújítás, és nem minden művelet történt labortiszta körülmények között.

Négy munkás a kovácsműhelyben gőzmozdony csatlórudat gőzkalapáccsal kovácsol

Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből


A munkásokon kalap, ez megfelelt az akkori munkavédelmi előírásoknak.





Hengerfúrás

Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből


Ez
az alkatrészek nagy súlya miatt a mozdony összeszerelő műhely melletti gépműhelyben történt. A többrészes művelet adta meg az öntvénynek a pontos méretét és a sima felszínét.



Már a háború előtt, 1939-ben megjelent az USA vasúthálózatán az EMD FT, kiváló tehervonati dízel-villamos mozdonya. Látszott, hogy a dízel alapú vontatás előbb-utóbb leváltja a gőzöst. Sacramento Shops legfelső vezetésének stratégiai döntést kellett hoznia: folytatja-e a gőzmozdony gyártást segítő beruházásokat, vagy gyorsan a dízelmozdonyok kiszolgálására vált.

Úgy döntöttek, hogy a háborús előkészületek, majd maga a háború miatt hatalmas mértékben megnőtt ember, áru és hadianyag szállítási igényeket elsősorban gőzmozdonyokkal tudják kielégíteni, a Shops ilyen irányú képességeit fejlesztik. 
A nem használt műhelyeket, mint a fa személykocsik gyártásához szükséges ácsműhelyt a fémépítésű kocsik készítésére állították át, de kialakítottak új gyártó és karbantartó helyeket gőzmozdony gyártásra is. Még 1946-ban is felépítettek gőzösök mérésére és beállítására szolgáló Standing Test Plant-et, a gőzmozdonyokat álló helyzetben vizsgáló állomást.








1946-bn épült ez a gőzmozdony vizsgáló Sacramento Shops-ban

Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből


Az SP és a Shops ezzel mutatta a gőzösök melletti elkötelezettségét.

Az épületben vizsgált, és teljes kazánnyomással dolgozó mozdonyt az épület előtt álló, a kerekeiről leemelt szerkocsi látta el vízzel.





               A No. 4401-es gőzös a próbapadon


Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből


A mozdony működési paramétereit álló helyzetben, de üzemszerű viszonyok között mérték.


         A grafikon rajzolókkal is felszerelt műszertábla

Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből

A műszeres egység  a bal oldali képen látható mozdony működési paramétereit méri. Ezek a mérések nem csak a mozdonytervezés és -fejlesztés eszközei voltak, minden újonnan készült, vagy nagyjavításon átesett mozdonynál elvégezték.



A vizsgáló állomáson új megoldások, eljárások működőképességét, hatékonyságát is vizsgálták. Ilyen volt az a kazán biztosító, mely elolvadt, amikor a kazán vízszint túl alacsony lett és a kazán túlhevült. Az elolvadt biztosító furatán a kazánvíz a tűztérbe ömlött és kioltotta a tüzet.

Vizsgáltak itt új szikrafogót, ami az 1900-as évek elejéről származó, Master Mechanic tervet váltotta fel. Az új, könnyebben átjárható, emellett könnyebben karbantartható szikrafogó 3,7%-kal csökkentette a mozdony szénfogyasztását.

1948 nyarától a füstszekrény és kémény átmérő mérete változtatásának a hatását vizsgálták. Azokat az értékeket keresték, melyeknél a legkisebb a füstáramlásra gyakorolt visszanyomás, a legnagyobb a henger teljesítmény és legnagyobb a hatásfok.
Olajtüzelésű gőzmozdonyoknál 43 olajbefúvó méret és elhelyezés kombinációt próbáltak ki, tűz nélkül, fényképekkel dokumentálva, aztán tűzzel, a mozdony teljesítményét és fogyasztását mérve.

Az égéstérbe áramló olaj hőmérsékletének a növelésével 0,7% fogyasztás csökkenést értek el, ami kis értéknek tűnik, de az SP vasút
óriási olajfelhasználása mellett már jelentős.

Ez a Standing Test Plant, gőzös vizsgálóállomás volt a Southern Pacific vasút Sacramento Shops-ának utolsó, gőzmozdony gyártásra-fejlesztésre irányuló nagyberuházása.

 





A gőzös - dízel váltás évei





                       Ez nem egy indiai bejáró vonat mozdonyának
csúcsidei képe, hanem a mozdony összeszerelők vannak rajta

Southern Pacific, John R. Signor Collection, [5]-ből


A mozdony az Southern Pacific 3685-ös számú, Class 3 szintű felújításon átesett 2-10-2-ese, rajta a mozdony összeszerelő csarnok dolgozói. A kép Sacramento Shops-ban a II. világháború végén készült. Akkoriban ennyi ember dolgozott gőzös összeszerelésen.



Az amerikai vasúti hálózaton a vonali, nagy teljesítményű dízelmozdonyok megjelenésével az egész országban megkezdődött a vonóerő gőzösről dízelre váltása. Ez meghatározta a járműjavítók munkáját is. A váltás jó volt sok szakembernek, akiknek új lehetőséget jelentett, de rossz volt másoknak, mint a kazánkészítők, kovácsok, gőzmozdony lakatosok, akiknek a szakértelmére és gyakorlatára a váltás után már nem volt szükség.

A világháború végétől az ötvenes évek elejéig az SP vizsgált
a a dízel vontatást, és az eredmény láttán elkötelezte magát mellette. Donald J. Russel, az SP elnöke kijelentette: "A dízelesítésre költött tőke az utolsó centig megéri".
A gőzös üzem létesítmény- és karbantartási munka igényes volt, és bár a dízelek költsége a gőzösének a háromszorosa volt, a dízelek nagyobb rendelkezésre állása és kisebb üzemanyag-költsége összességében olcsóbbá tette őket. Ezek a tények meghatározták Sacramento Shops jövőjét is.

Sacramento Shops-ban az átállás  az 50-es évek elején kezdődött. A gőzmozdonyok koruk és gazdaságossági számítások eredményeképp mentek a lángvágó alá, és a karbantartó műhelyeikben a dízelmozdonyok vették át a helyet.

A gőzmozdony gyártás és karbantartás Sacramento Shops-ban végérvényesen befejeződött.



Epilógus



A dízelmozdonyok számának növekedésével a Shops nem maradt munka híján. A felfutó amerikai gazdaság és a kezdődő koreai háború is nagy igényt teremtett modern, nagy teherbírású tehervagonokra, a személyszállítás pedig még nagyobb kényelmet nyújtó áramvonalas kocsikra.





A múzeum tervezésekor készített látványterv az egykori gőzmozdony összeszerelő csarnokban

Az új aranykor sem tartott örökké. A Southern Pacific szerepe és jelentősége csökkent az amerikai szállításban, 1996-ban a vasutat a Union Pacific felvásárolta. Sacramento Shops-ra sem lett szükség. A Kalifornia állam fővárosában lévő nagy ipartelepen kialakították a California State Railroad Museumot, Kalifornia állam vasúti múzeumát.




A múzeum nem csak vasút iránt elkötelezetteknek, hanem az egész családnak is szórakozást nyújt

California State Railroad Museum képei [5]-ből



1999-ben a sacramentói múzeumban rendezték a Rail Fairt, a nagy amerikai vasúti fesztivált, akkor jártam ott. Mind az ünnep, mind a múzeum kiváló volt, aki arra jár, javaslom, hogy nézze meg.











Források:

 

  • Alan S. Peck: The Great Western at Swindon Works [1]
  • Great Western Museum kiadványa: Swindon and the GWR [2]
  • Museums Division of THAMSDOWN BOROUGH COUNCIL: Swindon Works and its place in Great Western Railway History [3]
  • Swindon's Finest: A Great Western Locomotive Album [4]
  • Robert A. Pecotch: Southern Pacific's Sacramento Shops [5]


manhattani       

2021. január 25.