Az amerikai járat gépe, a Boeing B.314 Clipper felemelkedik Írországban a Foynes-i öbölben
Kép a Foynes-i múzeumból



   
   1. rész: a múzeum, repülőgép típusok és útvonalak, a repülőtér és a rádióállomás



A légi utasszállítás az Atlanti-óceánon át nem a jetekkel kezdődött, de még csak a légcsavaros Douglas DC4-esekkel, vagy a Lockheed Constellationökkel sem. 1936-ban a Pan Am megkérte a Boeinget, tervezzen egy repülőgépet az Atlanti-óceán fölötti járat számára. Az eredmény a B.314 Clipper "repülő csónak" (flying boat) lett. A remek  repülők a mai szem számára különleges utazási módot nyújtottak a két kontinens között.



1940. április 14, az amerikai repülőjárat Boeing 314-es Clippere, a flying boat vagy repülő csónak az írországi Foynes felé közeledik. Baltimore kikötőjéből szállt fel vagy húsz órája. Megállt New Yorkban, aztán a végső tankolásért Botwoodban, azóta az Atlanti-óceán fölött szeli a levegőt.

A Foynes-i terminál rádióállomása már kapcsolatba lépett a repülővel, közölte vele a helyi időjárási és szélviszonyokat, minden ideális a repüléshez. Kis idő múlva már a repülő motorjainak a zúgása is hallatszik, aztán feltűnik az alacsonyan szálló óriási gép. Tovább ereszkedik, és az öböl bejáratánál leszáll a vízre. A motorok zúgása halkul, a gép lassan beúszik az öbölbe egy kikötőbólyához. Csónakok várják, kikötik. Az amerikai járat megérkezett.



1991-ben négy hónapon át Ericsson technikát tanultam Írországban, már akkor szerettem volna eljutni a Foynes-i repülés múzeumba. Jártam is egy hétvégén a közeli Limerickben, de onnan csak munkanapokon volt busz Foynes-be, akkor meg tanfolyam volt. Abban az időben még féltem volna balra hajts országban autót vezetni, úgyhogy akkor kimaradt a múzeum. Idén aztán ügyeltem rá, hogy munkanapon is legyek Limerickben.

A stílszerűen 314-es számú busz (a Boeing Clipperek típusjele B.314) Limerickben nem a vasútállomás melletti nagy buszpályaudvarról indul, mint minden rendes busz, hanem az Augustian Church elől. Kis netezéssel megtalálom, hogy hol van, ott egy buszmegálló oszlop, de nem jelzik rajta a busz számát, mint máshol. Betérek a közeli turista információhoz, "Hát, szoktak onnan buszok indulni!" "Foynesbe?" "Ha azt írják..."

A Foynes-i busz reggel 7:45-kor rendben megérkezik a megállóba, középiskolás diákok félig megtöltik. Iskolai egyenruhát viselnek, a lányok szoknyája bokáig ér, Írország erősen katolikus ország. Több limericki megállás során a busz közel tele lesz diákokkal, aztán vagy negyed órás út után beáll Pallaskenryben a Salesians Don Bosco iskola udvarába és minden diák leszáll. A sofőr továbbindulás előtt végigmegy a buszon, ottfelejtett uzsonnatáskákat és tornafelszerelést keres, utána indulunk Foynes felé.



A fényképeim 2017. április 27-én készültek.




Foynes szép, egyutcás kisváros. A főutca hangsúlyos épülete a Flying Boat & Maritime Museum épülete. A parkolóban a kicsinyített 747-es törzsdarab valószínűleg a Boeing támogatását jelzi a múzeumnak.

Korán vagyok, nyitás úgy egy óra múlva, bejárom a környéket. Foynes multimodális közlekedési csomópont volt, a repülő bázissal szemben vasútállomás, azon túl pedig az öbölben a nagy kikötő. Mára a repülés és a vasútvonal megszűnt, de a kikötő ipari része működik. Mostanában olvastam, hogy egy nagy kirándulóhajó érkezett Foynesbe, de ez inkább kivétel.








A múzeum előtt, a parkolón túl egy erősen stilizált Clipper szobor,

de sokkal többet mutat a múzeumépületen túl egy igazi Clipper farok(nak látszó tárgy). A múzeumban megtudom, hogy ez az ott a vízen ringó repülő sosem volt az, egyetlen igazi gép sem maradt meg. Ez  utánépített, de berendezett és mindennel fölszerelt makett. De ez semmit nem von le a grandiózus szépségéből.




Továbbmegyek, az öböl túlsó partján a kereskedelmi kikötő. Valaha ennek az öbölnek a vizére szálltak le az Amerikából érkező Clipperek. Az éjszakai leszállást segítendő a vízen lámpasor mutatta az úszópálya?, angolul ezt is runwaynek hívják,  szélét.



Az út melletti kikötő öbölben, munka híján, vontatóhajók ácsorognak. Lehet, hogy valaha innen indult a hajó az utasokkal az öbölben várakozó repülőhöz.

Foynes büszke a repülős múltjára. Az utcán kiállított fénykép mutat egy egykori beszállítást.



A vontatóhajók tatja és a szemben lévő Foynes sziget közötti vízsáv volt a "runway", onnan szálltak fel a repülő csónakok. Az első járat Amerikából Foynes-be 1939-ben érkezett, a Pan Am Boeing B.314 típusú, Yankee Clipper volt. New Yorkból Newfoundlanden át érkezett. Az út 17 órát tartott. Az utasok a repülőből hajóval szálltak partra és a terminálba mentek, nem messze szálloda is működött.



A Pan Am-et Juan Trippe alapította 1926-ban. 1935-ben kereskedelmi repülőjáratot indított a Csendes-óceánon át San Francisco és Hong Kong között. Bár a Csendes-óceán a legnagyobb a világon, ez csak gyakorló repülés volt a világ legnehezebb légi útvonalához, az észak-atlantihoz. Ezt az utat akkor a Boeing nagy teljesítményű, B.314, Clippere tudta biztonságosan teljesíteni.

Ne gondoljunk persze tömeges utazási igények kielégítésére, a ritkán járó Clipperek 74 ülő utast szállíthattak, éjszaka is tartó utazáshoz pedig 40 hálóhelyet nyújtottak. Ebbe beleszámított a nászutasok kétszemélyes hálófülkéje a gép végében.

A jegy nagyon drága volt, vásárlóértékben összemérhető a Concorde jegyáraival. Cserébe ugyanolyan vagy még nagyobb luxust élvezhettek az utasok, csak 1. osztályú helyekkel, többfogásos étkezésekkel a 14 fő befogadóképességű külön étkezőfülkében, frissen készült fogásokkal, porcelán és ezüst étkészlettel. Fehér kabátos pincérek szolgáltak föl, akiket sokcsillagos szállodákból vettek át.


Korabeli reklám képe a Foynes-i múzeumból

A korabeli reklám az utazás kényelmét, a kiszolgálás minőségét és a repülés biztonságát hangsúlyozta. Az ülések szélesek voltak, nagy lábhellyel, 40 utas pedig éjszaka vízszintesen alhatott.



Tíz óra, nyit a múzeum, gyerünk a repülés emlékeit nézni!







A múzeum bejáratánál egy keresőreflektor áll. A lánctalp-szerű futómű a gyakori esők miatti puha talajhoz volt  szükséges.

A repülők iránytűvel, szextánssal és papírtérképpel navigáltak, és éjszakai érkezésnél nem volt könnyű megtalálni a sötét öblöt. Ehhez adott irányfényt a reflektor.



A korabeli flying boat típusválaszték és méretük egy Boeing 747, Jumbóéhoz viszonyítva:



A transzatlanti repülési útvonalak



Baltimore-ból New Yorkon át (mindkettő kikötőváros), az újfundlandi Botwood érintésével a nyári útvonalon repültek a gépek Foynesbe, és néha tovább a nagy-britanniai Bristolba vagy a Southamptonhoz közeli Poole-ba. Foynes terminál bezárásakor oda vitték a BOAC (a BA egyik elődje) ottmaradt dolgait.

A belső kép, a menetrend szövege: "Az első osztály díját fizető utasok a közvetlen útvonalon érkeztek és szálltak le Foynesben, 1939. július 9-én. A repülő csónak a Yankee Clipper volt 17 utassal és 12 főnyi személyzettel. A gépet Arthur F. La Porte kapitány vezette. A jegy ára egy útra 337 dollár volt, ez ma körülbelül 4200 dollárnak felelne meg (több mint 1 millió 200 ezer forint).




Ezt látta a pilóta, ha 2000 láb (600 m) magasan repült Foynes fölött:

2  Kivilágított leszállópálya az éjszakai üzemhez

3  Foynes sziget

4  Kikötő bóják

5  Móló

6  Foynes vasútállomása

7  Limerick county (grófság, kb. a megyének felel meg)

8  Emlékmű domb

9  A repülőtér terminál épülete (ma a múzeum)

10 Szálloda a tranzit utasoknak





A repülőtér makettje, mintha a fentinél kicsit kisebb magasságból néznénk



A 314-es Boeing Clipperek sikerében nagy szerepet játszott a Pan Am rendkívül jól képzett hajózó személyzete, amelyet különösen a nagyon hosszú ideig tartó repülésre és navigációra készítettek fel. Sok Csendes-óceáni járat képzési célból második személyzetet is vitt. Csak a legjobb és legtapasztaltabb pilótákat osztották be szolgálatba a 314-es repülő csónakokra. Ez előtt minden Pan Am kapitánynak, első- és másodtisztnek több ezer repült órájának kellett lennie más tengeri repülőkön és repülő csónakokon. Tanfolyamokon vettek részt a dead reckoning-ról (olyan navigációs módszerről, mely a jármű korábbi helyéből, irányából és sebességéből számítja ki az akkori pozícióját), a tengeri áramlatok felismeréséről és értékeléséről, a csillag- és a rádiónavigációról.
 Érdekes módon egy flying boat olyan látási viszonyok között is leszállhatott, amilyenekkel egy mai gép, ILS nélküli repülőtéren nem, ugyanis messze a kikötőtől nem kellett olyan pontosan eltalálni a runwayt, mint egy földi repülőnek. Rossz, vagy semmilyen láthatóság mellett a flying boat leszállt a nyílt tengerre, távol a köd lepte kikötőöböltől, aztán a vízen betaxizott a terminálhoz.



A repülő csónakokon a navigáció eszközei a Nap, a Hold és a csillagok irányzása volt a szextánssal, azzal az eszközzel, amit a régi vitorlásokon is használtak. Az égitesteket a tetőn lévő ablakon át mérték be. Egyes gépeken volt giroszkópos iránytű is.

Mivel a pilóták akkoriban nem kaphattak időjárás jelentést az óceán fölött, gyakran megesett, hogy az induló gép rossz idő miatt visszatért a kikötőbe.

A Pan Am S,42 Clipper III kapitánya Harold Gray volt. William Masland, a navigátor ezt írta:

"Amint vártunk, Pattison (a másik pilóta), aki később repülőtér főnök lett Ganderben, hozzám fordult és azt mondta:

-Nos, most jön a nyolcvanhatodik.
-Micsoda?? Úgy érti, nyolcvanhatszor kelt át az Atlantin?
-Dehogyis. Nyolcvanöt indulás volt. Ebből tíz lett átkelés.

Pattison kezet nyújtott és jó szerencsét kívánt."


A repülőgépek műszerei:



           giroszkópos iránytű                                   fordulatszámmérő                     a függőleges sebesség jelzője,                         műhorizont
                                                                                                                        nálunk variometer-nek vagy variónak hívják,




A terminál folyamatos feladata volt a távolodó-közeledő repülőkkel a rádiós kapcsolattartás. E célra rövidhullámú adó-vevőket használtak.






                Egy nagy teljesítményű adó

A tetején lévő fejhallgató dobozt még értem, de a 'care' feliratú faládát nem.

Az induktivitások cseréjével változtatták az adási frekvenciát




Frekvenciamérő a rádióállomáson




A vevőállomás



A földi vevő szobában általános célú professzionális vevőkészülékek voltak, ezeket az RCA, a Hammerlund és a Collins Radio gyártotta. A vevő feladata a repülőkről érkező távközlés fogadása volt, amik főleg helyzetjelentés és időjárás jelentés voltak.



A Foynes-i légikikötő terminálja nagyrészt a háborús évek alatt működött. Bár Írország semleges volt, az innen felszálló Pan Am és B.O.A.C. (British Overseas Airways Corporation, a BA egyik elődje) gépek hazája nem. Az országot körülvevő vizeken pedig ellenséges hajók és tengeralattjárók cirkáltak. Ezért alapvető volt, hogy a személyzet betartsa a biztonsági szabályokat. A B.O.A.C. személyzet számára a szabályok külföldi állomásokon, a 12 pontos DO lista:

1. Emlékezz, hogy az ellenséges ügynökök itt vannak! Tizenhármat már elfogtunk és kivégeztünk, de az információ továbbra is szivárog.

2. Gondolj a tengerészeinkre, és a rájuk leselkedő veszélyekre, ha gondatlanságból bármilyen információ kiszivárog a hajók mozgásáról, a konvojokról és a fogadó kikötőjükről.

3. Gondold meg, mielőtt beszélsz, hogy a mondandód értékes lehet-e az ellenség számára, ha tudomására jut! Az ellenség nem bolond, hanem okos és gátlástalan.

4. Figyelj rá, hogy az ellenség minden apró információt is gyűjt, amit beilleszt egy mintába, a máshonnan származó információk közé!

5. A biztonság mindnyájunk személyes felelőssége, aminthogy mindnyájunkat érint, a barátainkat, a rokonainkat, akár a légierőnél, akár nem, a repülő személyzetet és az utasokat.		 6. Ne beszélj a cég repülőgépeinek indulási és érkezési dátumáról és időpontjáról, a típusokról és az útvonalukról!

7. A titkos információkat tartsd meg magadnak! Amit több ember tud, annál nagyobb a veszély, hogy kiszivárog.

8.  Kezeld gondosan a hivatalos papírokat, kulcsokat, dossziékat, összeköttetéseket, kódokat és titkos iratokat! Zárj be mindent, mikor ebédidőben vagy este elhagyod az irodád.

9. Légy éber a gyárakban, a hivatalokban és a bázisokon az idegeneket illetően! Kérdezd ki őket, hogy megállapíthasd, kik ők és mi a szándékuk!

10. Légy figyelmes, amikor telefonálsz! Harmadik fél lehallgathat és jelentheti a hallott hírt! Leginkább akkor figyelj, hogy mit mondasz, mikor szállóból vagy utcai fülkéből hívsz haza vagy külföldre!

11. Győződj meg róla, hogy nem hallgatnak le, amikor a cégbeli kollégáiddal beszélsz, akár otthon, akár külföldön! A repülő személyzet, a rádiókezelők és technikusok lehetnek a hallgatózók.

12. Légy bizalmatlan az alkalmi ismerősökkel, a bárokban, szórakozóhelyeken, szállókban és a vonaton! Tartsd titokban a munkád híreit  és beszélgess az időjárásról!



A British Overseas Airways Corporation (B.O.A.C) az utasok számára is adott biztonsági utasításokat:

Minden kamerát le kell adni a repülőtéren, hogy a vám szerv zárt tárolóba tehesse!

Tartsa kéznél az útlevelét, mivel szükséges a beszálláshoz!
 Figyelmeztetjük az utasokat, hogy kalapok, kabátok, kézipoggyász, az éjszakai poggyász és kisebb tárgyak az ő felelősségük, és mindig maguknál kell tartaniuk

Hivatalos titkok: Tisztelettel figyelmeztetjük az utasokat, hogy míg Írországban vannak, ne említsék telefonon, vendéglátóhelyen vagy bármely nyilvános helyen azt, hogy honnan érkeztek és hová tartanak, és különösen arról ne mondjanak semmit, hogy mikor indulnak tovább  Írországból.






manhattani    

2017. június 10.








Vége az első résznek.   A transzatlanti repülés múzeuma Foynes-ben, 2. rész:
               a transzatlanti útvonal tipikus repülőgépe kívül belül, repültem egy Clippert,
               a transzatlanti repülés könnyedebb pillanatai. Megjelennek a földi repülő-
               teres transzatlanti repülőgépek, Clipper lista,
               a Foynes-i repülő terminál létesítményeinek további sorsa